Időtlen szépség, megható rend
A titok nyitja, hogy ezt a Chronic-ot bizony hangnyomásversenyzésre vásárolták-tervezték-építették, és a korabeli dB Drag szabályokhoz igazodva kicsit alulspecifikálták. Rendben, kétszer százhúsz watt négy ohmra.
Mint ez a Chronic is itt. Nézem a róla készült képeket, és jól
látszik rajta a perspektívikus rövidülés, amikor
a tárgy sarkai már görbülnek a kép középpontja felé. Ahogy a
fényképezőgépem meglátta ezt az erősítőt azon nyomban nagylátószögű
üzemmódra tért át.
Perspektivikus rövidülés |
Gyönyörű szerkezet.
Hogy mi szép rajta? A semmi. Ezt hívják tán
letisztultságnak. Nagy és hosszú krómozott ház a bordákkal, rajta
egy cégembléma, meg némi teljesítményadat, jól olvasható egyszerű
fekete betűkkel. Ez egyszerre teszi elegánssá és méltóságteljessé.
Időtlen ez a szépség.
Megfordítva az erősítőt mindössze hat csavar és egy fekete lap választ el minket az elektronikától. Az időtlen szépség itt folytatódik. Megható rendben sorakoznak az ellenállások, kondenzátorok az áramköri panelen. A tranzisztorok alumínium sín alatt, a még jobb hűtést segítendő. Felületszerelt alkatrészek sehol. Amikor ez erősítő készült, az effajta úri huncutságok még nem voltak divatban. IC sincs sok, mindössze három darab. Az egyik a táprész vezérlésébe segít be, a másik kettő az előfoknál dolgozik. Ezen kívül hagyományos alkatrészek, meddig a szem ellát.
Alkatrészek, ameddig a szem ellát |
A Chronic volt az első erősítő, amiben csak belül találtam
biztosítékokat. Érdekes megoldás, ugyanis ezeket csak akkor lehet
cserélni, ha a garanciavesztést jelentő védőpapírokat is eltépjük.
A Chronicnál úgy okoskodtak, hogy ha a biztosíték elszáll, ott
nagyobb a gond, nézzen jól körül ott egy szakember, akinek jogában
áll a garanciát meghosszabbítani egy esetleges javítás után. Az
alkatrészek közül vitán felül mégis a kondenzátorok a
legérdekesebbek. A feliratukon ugyanis ez áll: Chronic.
Chronic kondenzátor |
Hogy mi volt előbb, az erősítőgyártás, és utána fogtak hozzá
a cégnél specializált alkatrészek készítéséhez, vagy fordítva, nem
sikerült kiderítenem, mint ahogy azt sem, hogy a kondenzátorok
valóban helyben készültek, vagy valamelyik nagy gyártó gondosan
specifikált, válogatott, átcímkézett termékei. Ami biztos, a lelkes
büszkeség ami a cégből, és vezetőiből árad.
Büszkeség made in USA |
Na meg a teljesítmény. Kétszer százhúsz wattnyi
teljesítményt belerakni egy majd' hatvancentis erősítőbe - kicsit
gyanús, legalábbis erős gondolkodásra késztet. Még intenzívebb
fejtörésre ad okot a tápcsatlakozók mérete. A kábelfogadó
nyílásokba akár a kisujjamat is be tudnám dugni. A titok nyitja,
hogy ezt a Chronic-ot bizony hangnyomásversenyzésre
vásárolták-tervezték-építették, és a korabeli dB Drag szabályokhoz
igazodva kicsit alulspecifikálták. Rendben, kétszer százhúsz watt
négy ohmra, na de hídba kapcsolva fél ohmra már valami
ezerkilencszázhúsz watt pumpálódhat a jobb sorsra szánt
hangszórókba. 1920 nem kamu watt. Igazi rettenet.
A tápcsatlakozóba a kisujjam is beférne |
Három ilyen rettent került beépítésre a már korábban is
hangnyomásbajnokságot nyert sárga VW Golfba, 12 mélyhangszóró
társaságában. A pontos eredményre már a tulajdonos, Pardi Zoli sem
emlékszik, de
valahol 156 dB körül volt. Akkoriban ez remek eredménynek
számított, és mai fejjel, fifikásabb tápellátással még többet is ki
lehetett volna hozni az autóból.