Időtlen szépség, megható rend

2003.04.09. 09:03

A titok nyitja, hogy ezt a Chronic-ot bizony hangnyomásversenyzésre vásárolták-tervezték-építették, és a korabeli dB Drag szabályokhoz igazodva kicsit alulspecifikálták. Rendben, kétszer százhúsz watt négy ohmra.

 
 

Mint ez a Chronic is itt. Nézem a róla készült képeket, és jól látszik rajta a perspektívikus rövidülés, amikor a tárgy sarkai már görbülnek a kép középpontja felé. Ahogy a fényképezőgépem meglátta ezt az erősítőt azon nyomban nagylátószögű üzemmódra tért át.

 
   
    Perspektivikus rövidülés

Gyönyörű szerkezet. Hogy mi szép rajta? A semmi. Ezt hívják tán letisztultságnak. Nagy és hosszú krómozott ház a bordákkal, rajta egy cégembléma, meg némi teljesítményadat, jól olvasható egyszerű fekete betűkkel. Ez egyszerre teszi elegánssá és méltóságteljessé. Időtlen ez a szépség.

Megfordítva az erősítőt mindössze hat csavar és egy fekete lap választ el minket az elektronikától. Az időtlen szépség itt folytatódik. Megható rendben sorakoznak az ellenállások, kondenzátorok az áramköri panelen. A tranzisztorok alumínium sín alatt, a még jobb hűtést segítendő. Felületszerelt alkatrészek sehol. Amikor ez erősítő készült, az effajta úri huncutságok még nem voltak divatban. IC sincs sok, mindössze három darab. Az egyik a táprész vezérlésébe segít be, a másik kettő az előfoknál dolgozik. Ezen kívül hagyományos alkatrészek, meddig a szem ellát.

 
   
  Alkatrészek, ameddig a szem ellát

A Chronic volt az első erősítő, amiben csak belül találtam biztosítékokat. Érdekes megoldás, ugyanis ezeket csak akkor lehet cserélni, ha a garanciavesztést jelentő védőpapírokat is eltépjük. A Chronicnál úgy okoskodtak, hogy ha a biztosíték elszáll, ott nagyobb a gond, nézzen jól körül ott egy szakember, akinek jogában áll a garanciát meghosszabbítani egy esetleges javítás után. Az alkatrészek közül vitán felül mégis a kondenzátorok a legérdekesebbek. A feliratukon ugyanis ez áll: Chronic.

 
   
    Chronic kondenzátor

Hogy mi volt előbb, az erősítőgyártás, és utána fogtak hozzá a cégnél specializált alkatrészek készítéséhez, vagy fordítva, nem sikerült kiderítenem, mint ahogy azt sem, hogy a kondenzátorok valóban helyben készültek, vagy valamelyik nagy gyártó gondosan specifikált, válogatott, átcímkézett termékei. Ami biztos, a lelkes büszkeség ami a cégből, és vezetőiből árad.

 
   
  Büszkeség made in USA

Na meg a teljesítmény. Kétszer százhúsz wattnyi teljesítményt belerakni egy majd' hatvancentis erősítőbe - kicsit gyanús, legalábbis erős gondolkodásra késztet. Még intenzívebb fejtörésre ad okot a tápcsatlakozók mérete. A kábelfogadó nyílásokba akár a kisujjamat is be tudnám dugni. A titok nyitja, hogy ezt a Chronic-ot bizony hangnyomásversenyzésre vásárolták-tervezték-építették, és a korabeli dB Drag szabályokhoz igazodva kicsit alulspecifikálták. Rendben, kétszer százhúsz watt négy ohmra, na de hídba kapcsolva fél ohmra már valami ezerkilencszázhúsz watt pumpálódhat a jobb sorsra szánt hangszórókba. 1920 nem kamu watt. Igazi rettenet.

 
   
    A tápcsatlakozóba a kisujjam is beférne

Három ilyen rettent került beépítésre a már korábban is hangnyomásbajnokságot nyert sárga VW Golfba, 12 mélyhangszóró társaságában. A pontos eredményre már a tulajdonos, Pardi Zoli sem emlékszik, de valahol 156 dB körül volt. Akkoriban ez remek eredménynek számított, és mai fejjel, fifikásabb tápellátással még többet is ki lehetett volna hozni az autóból.