Időtlen szépség, megható rend

2003.04.09. 09:03

 
   
  1920 wattnyi rettenet

Ebből az erősítőből 4 darab érkezett akkor az országba, ebből három rögtön beépítésre került a hangnyomásautóba, a negyedik, a tartalék szerepére kárhoztatott Chronic, ha már itt van, hallgassuk meg alapon. Sok reményt a tulaj sem fűzött hozzá, mert a tapasztalatok azt mutatták, egy erősítő vagy jól szól, vagy brutálisan nagy teljesítményt ad le, de a kettő együtt nem megy.

A Chronic azonban játszi könnyedséggel zenélt le minden addig ismert erősítőt. Három taktus után már érezhető volt a meggyőző fölény, és egy-két perc után bekövetkezett a kiütéses győzelem. A Chronic annyira jól muzsikált, hogy igazán komoly hifi rendszerekben is kipróbálásra került, mint végerősítő.

 
   
    Vendégszereplés Budapest High End Show-n

A legnagyobb próba a Budapest High End Show-n várt a Chronicra. A Pardi Soundesign a fejébe vette, hogy a legjobb otthoni készülékek között is megméretteti magát autóhifivel. A cél az volt, hogy a látogatók ne kezeljék ezeket a készülékeket alapvetően alsóbbrendű produktumoknak. A szoba installációja, az állványok, a kábelek az otthoni high endet idézték, de az erősítők, köztük a Chronic, és a Massive hangszórók vérbeli autós cuccok voltak, és nem vallottak szégyent ebben a szerpkörben.

Ez idő tájt került a Chronic erősítő egy hangminőségversenyzére épített autóba, egy kis BMW-be. Az első helyet sikerült megnyerni vele, az Inside hangszórók hathatós segítségével. Persze a verseny önmagában nem minden, de a tulaj, akinek a szakmája folytán rengeteg autóhifi berendezés kerül kezei közé és fülei elé, ma is elhaló hangon emlékezik arra a hangzásra, amit a BMW produkált.
- Annyira jót azóta sem hallottam - summázza a visszaemlékezését az egykori versenyző.

 
   
 

- Szubra tökéletes lenne nekem is ez az erősítő. Ezt már Mészáros Gyuri nyilatkozta a Chronicról, ami komoly dicséretnek tekinthető egy olyan ember szájából, aki a nap 24 órájából legalább kettőt-hármat a saját erősítőjének a tuningjával tölt. - Persze vannak vele bajaim, például a tonalitása.

Igaz ami igaz, a Chronic nem abszolút színezetlen hangú erősítő. A mélytartománya egy kicsit feldúsul, amitől kellemesebbedik a zene, hasonlóan az Inside hangszórókhoz. Ennek a mélytartománynak viszont valami elképesztő ereje van. Egészen új hangokat hallhatunk a bőgőktől, doboktól, basszusgitároktól, és ha jól fülelünk, na meg a felvételen van ilyen, még a teremhangokra is rálelhetünk.

 
   
    Chronic art

A Chronic elképesztően lelkes erősítő. Állandóan zenélni van kedve. És ennek az a hallható eredménye, hogy a szimfonikus zenekar fizetésemelést kapott, és a kivénhedt muzsikusokat ifjú titánokra cserélték. A banda leszerződött a lemezkiadóhoz extra gázsiért, és még a fű is valahogy zöldebb meg ütősebb. A hangmérnök extraerős kávét kapott, és a zenei rendező végre hagyja nyugodtan dolgozni.

Kezdő hifistaként kaptam még a tanácsot, hogyha hifit akarok eladni, akkor azt Kraftwerkkel tegyem. Azon minden jól szól- hangzott a tanács. Nagy igazság van ebben a kijelentésben.

 
   
  A Chronic barátkozik a lemezjátszómmal

A lemezjátszómon éppen a Radioactivity forog. Geiger-Müller cső pattog a radioaktív részecskék jelenlétére figyelmeztetve. Hallottam már ezt a részletet több tucatszor, de elképeszt, hogy a Chronic ebben az egyszerű effektben is mennyi részletet tud megmutatni, mennyire kedvesen, mégis pontosan zenél. És ez a hangulat nem vész el az összetettebb, bonyolultabb zenei részleteken sem.

Persze a Chronic sem tökéletes. Van egyfajta saját hangja, nem teljesen eszköztelen. Nem könnyű hozzá hangszórót választani. Háklis, és ami nem tetszik neki, abból pillanatok alatt bohócot vagy fasírtot csinál. És a legnagyobb, szinte megbocsáthatatlan hibája: csak kölcsönben van nálam.