Erosz gyermeke

Tessék csak az előlapra nézni. A kijelző nem más, mint egy fallikus szimbólum. Ha még azt is hozzáteszem, hogy a rendeltetésszerű használathoz simogatni és nyomkodni kell... A Clarion 948-as persze nem csak ilyen élvezetek nyújtására képest - ez a cég 2004-es majdnem-csúcsmodellje. A kisebb testvérektől megörökölte a vaskos alumínium előlapot, a finom gumiszegélyt, az igen kevés gombot és a meglepően sok szlogent, ahogy azt a Clarion 848-ason olyan jól kitárgyaltuk, de itt beépítve igen komoly számítástechnikát találunk, hogy az utolsó tized Hertzig a saját fülünkre állíthassuk.

A szépség igencsak relatív fogalom, így nem meglepő, hogy a Clarion 948-as külcsíne tökéletesen megosztotta az embereket. Majdnem pontosan 50-50 százalékban tetszett, vagy nem. Kikapcsolva valóban nem tűnik többnek, mint még egy nagyképernyős egérmozisztár, de a bekapcsolás sokat javít a helyzetén. Nagyon finom pixelekből áll a kép, némi képzavarral selymesen puhának is lehetne mondani. Színorgia nincs, a kijelző szürkeárnyalatos. Ez így pont jó. Jól olvasható, a rajzok-grafikák-animációk jól mutatnak.

A kezelése viszont nem egyszerű. Ez az Active MatriX Control System-nek nevezett kijelző ugyanis egyben a vezérlőpult is, mivel érintésérzékeny. Autóhifiben már találkozhattunk ilyen böködve használandó készülékkel, de azok nagyobb méretű monitorok voltak, a fejegységek világában ez unikum. Az "úttörőnek lenni, de nem piros nyakkendővel, hanem az ipar meg a kereskedelem világában" tiszteletre méltó, de gyakran hálátlan szerepkör. Sorok között olvasni tudók már tudják, ezek után nem dicshimnuszok áradata következik.

A Clarion persze rendkívül büszke erre az AMX-nek rövidített aktív mátrixos, érintőképernyős kijelzőre. Az, hogy jól néz ki meg igazi unikum, hagyján, de a marketing állítása szerint még biztonságos is. Most már soha nem kell lenézni az útról, ha használni akarjuk, az egyedi érintőpanel-technológia és felhasználóbarát formatervezésnek köszönhetően a vezetés minden eddiginél biztonságosabbá vált - mondja a katalógus. Hát, nem tudom. Én még soha ennyit nem bámultam a kijelzőt autórádió használata közben, de ezzel nem voltam egyedül: minden általam megkérdezett 948-használó így volt ezzel. Tán ha japán szemem lenne, japán utakon, vagy látóidegek az ujjam hegyén.

Maga az érintésérzékeny kijelző nem rossz, inkább jó. A gond az, hogy nem csak az érintésre, hanem a simogatásra, pontosabban annak irányára is érzékeny. Hasonló, mint a tapipad a hordozható számítógépeken. Ezt a lehetőséget kihasználandó a Clarionhoz olyan vezérlőprogramot írtak, ami bonyolult, nehezen használható. Ahhoz, hogy CD-játszás közben az előző szám elejére ugorjunk, három visszasimítás kell. Elsőre elhiszi a kijelzővezérlő, hogy hozzányúltunk. Másodikra az éppen játszott szám elejére ugrik. Harmadszorra pedig oda, ahova szerettünk volna eljutni. Persze ehhez jó helyen és megfelelő ritmusban kell a mutatóujjunkat mozgatni ide-oda. Amihez nézni kell a kijelzőt, tényleg jó helyen masszírozzuk, és tényleg az történik-e, amit szeretnénk. Vagyis közben nem tudjuk az utat nézni. Na és persze időnként elszúrjuk a dolgot, néha mindjárt kettőt is ugrik, és akkor hogyazamagasságos, és simogatás tovább, de előbb jól meg kell nézni hova is ugrott, merre és hogy, és közben az út szemmeltartása, ugye.

A rádióállomások beprogramozása sem egyszerű. Megszoktuk, hogy ráhangolunk egy adóra, majd hosszasan megnyomjuk az egyik, általában számmal jelölt gombot, és kész. A 948-ason nincsenek ilyen számok. Illetve vannak, de nem rögtön. Nyomkodni kell. Meg nézni hozzá a kijelzőt. Meg az utat, ugye.

A Clarion 948-at használni nagyon hasonló, mint amikor egy új rádiótelefont vesz kézbe az ember, és elmélyed a menüjében, majd arra jön rá, hogy a régebbit sokkal kevesebb gombnyomással lehetett irányítani. Nem rossz, de egy felhasználóközelibb program sokat segítene rajta. Annyira sokat, hogy ez volt az első fejegység, aminek a használata közben elgondolkoztam, hogy előveszem a hozzá adott távirányítót, hátha azzal könnyebb. Azt azért illik megjegyezni, hogy a Clarion amerikában, a legnagyobb szórakoztatóelektronikai kiállításon, a CES-en ezzel a kijelzővel nyert formatervezési díjat.

A távvezérlő használata csak opcionális, de az igen vastag, kisebb magyar városok telefonkönyvével versengő méretű használati utasítás átolvasása kötelező. Született technikai zsenik, otthon kisebb atombombát hozzá való interkontinentális rakétával barkácsolók ezt esetleg későbbre halaszthatják, de nem érdemes, mert a 948-as tud olyan dolgokat is, amire még ők sem gondolnak.

Például az első és hátsó ülésekre egymástól igen eltérő hangot lehet varázsolni. Annyira, hogy akár más zene is szólhat a két helyen. Ehhez persze nem elég a fejegység, ilyenkor egy multimédiás rendszer vezérlését végzi a 948. Ez az angolul 2 Zone Function-nak nevezett utastéri hangdaraboló persze akkor a legjobb, ha a hátul utazók nem a beépített hangszórókon hallgatják a zenét, hanem inkább fejhallgatókon, így elől zavartalan lehet a műélvezet.

A Clarion 948 multimédiás tudása kifogástalan. E tudás záloga az AC III processzor. A katalógus szerint ez az áramkör szuper hangot csinál, mégpedig egyszerűen. Ezt az egyszerűen-t azért tessék hurráoptimista reklámszlogennek tekinteni, mert egy tisztességes beállításhoz legalább egy óra kell, az igazán jóhoz meg hosszú együttélés.

A Clarion 948 alapvetően házimozi-orientált készülék, bármennyire hülyén hangozzék a kijelentés egy autórádió esetében. Úgy kell beállítani, mint egy kihegyezett Dolby Pro Logic II-t tudó otthoni erősítőt. 5+1 csatornában lehet gondolkozni, a sztereó jel átkeverhető sokcsatornássá, a hangszórók időben késleltetve szólalhatnak meg, és persze a szubláda jelszintje külön állítható.

Aki nem házimozi-fanatikus, csak a sztereó hangot szeretné faragni az autójában, az is kihasználhatja a Clarion nyújtotta varázslatokat. A használata nem egyszerű, de logikus. Először is ki kell választanunk, melyik ülésre akarjuk optimalizálni a hangzást. Elöl balra, elöl jobbra, elöl, hátul, vagy mindegyikre - ennyiből áll a választék. Ez még könnyen megy. A következő feladat nehezebb. Itt kell beállítanunk a hangszórók távolságát és a hozzájuk tartozó erősítés mértékét - vagyis a hangosságukat. A távolság az időkésletetés miatt fontos.

A feladatunkat, úgy tűnik, nagyban könnyíti, hogy nem milliszekundumokat kell állítanunk, hanem centiket. Pedig ez nem így van. Nem egy olyan rendszert láttam, ahol a tulajdonos komoly munkával lemérte a füle és a hangszórók közötti távolságot, és boldogan be is írta a fejegységbe. A gond az, hogy ez a beállítás szinte mindig rossz hangot eredményez. Sajnos centi helyett a fülünkre és néhány mérésre alapozva tudjuk csak az időkésleltetést jól beállítani.

Na mindegy, ugorjunk, vár minket a következő menüpont, a VSE. Ez a Virtual Space Enhancer, a lehetséges űrtágító. Egyszerű üzemmódban jól belenyúl a frekvenciasávba, bonyolultabb üzemmódban viszont sokkal kifinomultabban működik. A fázisproblémákat próbálja csökkenteni. Meg kell mondanunk neki, mennyi a visszavert hang, egy tizes skálán el kell találnunk, milyen széles és hosszú az autónk, majd ezek alapján valamit csinál a hanggal. Ezek után jön az ekvalizátor rész. Mezei felhasználók kiválaszthatják, milyen autóban ülnek, limuzin, kisbusz stb., ez alapján emel és vág a szűrőrendszer. A profik maguk választhatják a frekvenciát, a vágás-emelés mértékét és a Q-t is, vagyis a szélességét.

Ennyi állítgatnivaló a legkényesebb ízlést is ki kell, hogy elégítse. Persze a jól sikerülteket el is menthetjük, és váltogathatunk közöttük - autóhifi versenyen ez nagyon fontos szempont. A fenti leírásból talán kiderül, hogy a lehetséges beállítások száma jóval túl van a belátható időn belül kipróbálhatón, mert minden mindennel összefügg. Ha az időkésleltetésen állítunk, biztos, hogy az ekvalizáción is kell, ez persze fordítva is igaz. Ezért a kérdésre, miszerint hogy szól a Clarion 948, csak részleges választ lehet adni.

Minden hangfaragó csodát kikapcsolva jól. A kistestvér 848-asnál több dinamikai árnyalatot tud megjeleníteni, nagyvonalúbb, szélessávúbb. Azt hiszem az 1-bites és a 24-bites D/A konverter közötti különbséget hallhatjuk itt. Aki egyedien erotikus külsővel megáldott simogatni való készüléket keres, annak elég is lehet ennyit tudnia. A hangja jó, bár olcsóbban is vannak hasonló szintű készülékek, a kinézet igazán egyedi, lehet rá büszkének lenni, és némi megszokás után vele élni.

Viszont biztos lesznek olyanok, akik a Clarion 948-at a benne szunnyadó DSP miatt veszik majd meg, és azt várják, mondjam meg, jó-e ez a része. Mihez képest? A Clarion a maga 200 000 forint körüli árával tulajdonképpen belépő szintű modell abba a világba, ahol igazán használható DSP-ket kínálnak. A Clarion hangját összehasonlítottam az ősöreg Alpine 7939-es fejegység, PXA H-510 külső processzor-kombinációmmal. Az Alpine jobban tetszett. Kérdés, ebből mi a tanulság? Az Alpine sehol sem kapható, évtizedes darab, a használt példányok ki tudja milyen állapotban vannak, és szörnyen csúnya is a Clarionhoz képest.

A PXA H510-es DSP-t viszont sokkal könnyebb kezelni. Újkori áruk sokkal magasabb, mint most a Clarioné, és még használtan is majdnem ennyibe kerülnek. A 948-as viszont szép is, új, is, garancia is van rá, és bőven jó arra, hogy a megszokott autóhifi hangzásnál valami sokkal jobbat csináljunk. Akár még autóhifi versenyeken induljunk vele. Bőven jó arra, hogy dicsekedhessünk, miféle díjakat is nyert. Bőven jó arra, hogy örökre elátkozzuk a pillanatot, amikor a profi beállítások felé vettük az irányt a menüben, és bőven jó arra, hogy kellemes borzongás járjon át minket, amikor végre sikerül eltalálni az első jó beállítást. És a legszexibb fejegység a piacon.