A dB Drag Racing a hangnyomásversenyek legismertebbje. Persze hogy Amerikából származik, minden őrültségek őshazájából. Jól megszerkesztett szabályrendszere van, amit évente változtatnak, finomítanak. Egyik évben az erősítők teljesítménye, most éppen hangszórók száma határozza meg azt, hogy melyik amatőr osztályban indulhat az ember. A profiknál egy kicsit más a helyzet, ott minden az erősítőtől függ.
Ennek a versenyváltozatnak a megrendezésére külön meg kell szerezni
a jogot. Mivel kitalálója, az amerikai
Wayne Harris és a Rockford Fosgate cég majdnem teljesen egy
egységet alkotnak, nem csoda, hogy általában a cég külföldi
viszonteladói kapják a versenyrendezési jogot. Így van ez hazánkban
is.
A siófoki verseny NEM dB Drag verseny volt. A szabályok most
meglehetősen rugalmasan voltak kezelve, mert egyszerűen nem készültek
el időben, így nem is kapott kellő nyilvánosságot. Igazából
szabálytalan volt a fa sámli és a vécéülőke, a terelőlapok erdeje, a
csempézés nagy része. De ez az utolsó verseny, ahol ilyen nagy volt az
engedékenység.
A versenyszabályzat arra való, hogy ne őrült pénzekből, csakis
versenycélokra átalakított csodaszörnyekkel álljanak mikrofon elé,
hanem annak is legyen esélye, aki az utcai használatra szánt autóba rak
két mélynyomót, meg egy erősítőt. Ezt szolgálja, hogy csak minimális
belső átalakítás engedélyezett, például csak az anyósülés szerelhető
ki, de rövid időn belül vissza kell tudni rakni a helyére. Az osztályba
sorolás is kicsit faramucinak tűnik, de talán kiegyensúlyozottabb, mint
a dB Drag-é. Talán ennek is köszönhető, hogy a Siófokra jöttek el a
hazai hivatalos db Drag legnagyobb ágyúi, a saját ugyan erre a napra
meghirdetett versenyük helyett.
Az űrzaj ("GRRRRRR!") nem más, mint egy darab mélyfrekvencia.
Valahol 30 és 60 Hz között. Ez autótól és rendszertől függ. Aprólékos
munkával, és Hz-enkénti lépegetéssel kell megkeresni. Ez garantáltan
hangosabb lesz, mint a legutóbbi Scooter, de aki ilyet üvöltetve
közlekedik a telepen, az már tényleg orvosi eset.
Marci autója a jó példa arra, meddig lehet elmenni az autó
átalakításában. Van benne hifi dögivel, ennek ellenére gond, bár nem
feltűnés nékül lehet közlekedni vele az utakon. Hangnyomásversenyzés
szempontjából kifejezetten előnytelen a Rover belső tere, komoly
feladat volt, hogy eredményes legyen. Sikerült, Marci arcán talán ezért
is játszik az a sejtelmes mosoly.
Páncélautó, igen. A profik valami ilyesmivel állnak elő az igazán
nagy versenyeken. Az üveg rögtön vastag plexire cserélődik, esetleg
rögtön kettőre. Vaspántok, fém merevítések mindenütt. Ajtók,
ablakkeretek behegesztve. Aminek nagyon muszáj nyílnia és csukódnia,
azt például elektromágnesek tartják igazán zárt állapotban. Az ötletek
tárháza szinte kimeríthetetlen. Egyesek hiányolták az autó tetején és
szélvédőjén fekvést, mint ahogy azt régebbi a fotókon látták. Nos,
amatőröknél ez még nem igazán kell, ott ez az extra merevítés kevésbé
számít. A profiknál viszont régen rossz, ha két 100 kilós emberrel kell
pótolni a tetőmerevítés hiányát.
kapcsolódó
anyagaink :
|
|
|
