Külalaktan

2002.06.03. 13:38
Kapcsolódó cikkek (1)
A Pioneer DEH-P8400MP nem bizonyult könnyen randevúra hívható szerkezetnek. A nyomtatott konkurencia tette rá a kezét, és csak finom fenyegetésbe forduló mindennapi kérincsélésre volt hajlandó visszaadni. Van ez így, biztos megszerették.
 
   
   

Az erősítők egyre csillogóbbak és krómosabbak. A mélynyomók egyre spécimembránosabbak és duplatekercsesebbek. A komponens szettek egyre speciálmembránszélesebbek és selyemdómosabbak. A fejegységek pedig ugye, egyre nagykijelzősebbek és empéhármasabbak. Nincs mit tenni, ez a divat, mindenkinek követnie kell a trendet, aki talpon és piacon akar maradni.

A Pioneer-os autóhifi főilletékes legszívesebben adott volna egy originális darabot a készletből, de hát nem volt. Sem készlet, sem másik készülék. Merthogy szívem és szemem választottja mint termékminta érkezett az országba. Végre, több hétnyi várakozás után sikerült hazaszállítanom a DEH-P8400-at. Mutogattam én mindenkinek a katalógusban, miféle gépezetet kapok, kevesen lelkesedtek velem együtt. Profi fotó és méregdrága grafikai stúdió ide vagy oda, élőben sokkal mutatósabb.

 
   
 

Atom! - mondta Z. A csajozóskocsimba pont passzolna! - nyomatékosította még dicséretét. Z. nem a szavak embere. Napjai a konditerem-szolárium-éjszakaiszórakozóhely Bermuda háromszögben telnek el, ahol valóban lányhegyek képesek eltűnni egy-egy éjszakára. Ha valaki tudja, mi kell egy csajozós autóba, ő igen.

Mega! - mondta T. MP3 meg WMA is, mindent tud! - majd jó 20 percre elveszett a menük sűrűjében. T. informatikus, napi főállásban tölti le az internetről a zenehegyeket. Még saját bevallása szerint sem tudja meghallgatni a többségét, de hát egy autórádió mi másra is való, minthogy mindenbe belehallgassunk egy cseppet.

 
   
   

Nagyon szép! - mondta B. Tényleg! - és rám mosolygott. B. szőke és lány. Van két diplomája, most gyűjti be a harmadikat. Tetszene a többi tyúknak is bent a munkahelyen. - és ezzel véget is vetett a nézegetésnek. Hogy lehet rajta valami jó zenét hallgatni? - és elkezdett keresgélni a CD-im között. E. csak nézte, nézte, és sokáig nem szólt. Mennyi? -tette fel az egyik legfontosabb kérdést. Kétszáz -hangzott a válaszom. E. csak sóhajtott egyet válaszul. Veszek majd egy ilyet. - bökte ki végül, és gyorsan másra terelte a szót.

Az első számú nagy ötlet a kettős előlap. Alaphelyzetben egy szépen megmunkált fém előlapot kapunk, meglepően kevés nyomkodnivalóval, egy jó nagy, tekerhető hangerőszabályzóval, és egy aprócska kijelzővel. Mindez engem Boba Fett maszkjára emlékeztetett.

 
   
 

Sötétben a helyzet fokozódik, a kör alakú kezelőszervek kék megvilágítása sejtelmesen erotikus hangulatot kezd árasztani. Ezután következhet egy apró nyomás az Open gombon, és az előlap, mint kis pult, lecsúszik, és íme egy igazi OEL kijelző kelleti magát, még négy gomb kíséretében. Mindez nagyon elegánsan előadva. Tudom, a Clarion is megjelent ilyen modellekkel. Fényképen nincs is jelentős különbség a két megoldás között, de ha valakinek volt már lehetősége élőben szemügyre venni mindkettőt, igazat fog nekem adni, hogy a Clarion tervezőinek van mit tanulni fémelőlap és lenyílástanból a Pioneer embereitől.

Az OEL kijelző jó, és egyre jobb. Persze a milliónyi háttérkép és egérmozi itt sem maradhat el, mint az a fotógalériában látható. A mutatós kijelző volt az abszolút kedvenc, a műszaki beállítottságúak Deprez műszernek mondták. Második helyre az óraszerkezet került, míg harmadik lett az én kedvencem, amikor semmi nem pörgött-forgott, és csak kicsit villogott. Persze csak ezért nem dicsérném, de amikor komolyabb beállításra kerül sor, akkor tényleg sokat segít.

 
   
   

Mert ugye lehet itt állítani mély -és magasvágást, no meg kétféle, elég trükkös ekvalizátor is van benne. Meg még valami, amit ugyan nyomkodtam percekig, és kék sávok emelkedtek fel s alá, miközben Q betűk mellett mindenféle értékek jelentek meg, de sokkal okosabb nem lettem tőle. Mivel az én DEH-P8400MP-m még demópéldány volt, így egy fia használati utasítás sem volt hozzá. Végső kétségbeesésemben Miskey úrhoz fordultam segítségért:
Figyelj, ilyenkor mit lehet állítani?

Merő érdeklődés ült ki a kérdezett arcára, vaktában egy-két gombot megnyomott, majd érkezett a válasz:
- Fogalmam sincs.
Maradjunk annyiban, mint Shakespeare a Hamletben: "Bolond beszéd, de van benne rendszer." Ami viszont nincs benne; egy komolyabb DSP. Nem lehet szabadon vágási frekvenciát és meredekséget állítani, és nincs fáziskésleltetés. Az megmaradt a nagyobb készülékek privilégiumának.

 
   
 

Az MP3-lejátszó játszó képesség már nem újdonság, de itt kiegészül a WMA-val. Windows Media Audio, ebből már látszik, hogy utóbbi nem más, mint Bill Gates válasza a legelterjedtebb zenetömörítési eljárásra, az MP3-ra. A hangminősége egyesek szerint jobb, mások szerint nagyjából egyforma a kettő. Szerintem meg egyik kutya, másik eb, aki erre van ráindulva, most örvendezhet, a többieknek meg egy újabb rövidítéssel lehetnek gazdagabbnak. A Pioneer javára kell írni, hogy minden általam látott készüléknél gyorsabban és biztosabban kezeli a bonyolult könyvtárszerkezetű MP3-as lemezeket.

Abszolút nyerő a fejegység távirányítója. A közepesen fejlett tyúktojás méretű szerkezet rádióhullámok útján tartja a kapcsolatot, így oda rakjuk, ahová akarjuk. Leginkább a kormánykerékre, egy jól állítható gumiszalag segítségével. A gombok még ujjbeggyel is jól megkülönböztethetők, és némi gyakorlás után igazi virtuóz módjára tudunk az állomások között kapcsolgatni és hangerőt állítani a Pilis örömautózásra kitalált szerpentinjein.

 
   
   

A hátoldalon 3 pár RCA kimenetet találunk. Ebben az árkategóriában már elengedhetetlen a külön mélyhangszóró kimenet, és úgyszólván kötelező a 4 voltos maximális kimeneti feszültség. Ez arra jó, hogy jobb jel-zajt viszonyt lehessen elérni az összekötő kábel végén, a megszokott 2 voltos kimenőjelhez képest. Nem kell megijedni, az erősítők fel tudják dolgozni a nagyobb jelet is. Van persze beépített erősítője is a DEH-P8400MP-nek. Mosfet-es, és 4 x 50 wattot merészeltek ráírni. El lehet indulni vele, de egy külső erősítőnek persze a nyomába sem ér. Sajna, kikapcsolni nem lehet, így remek ellenfélre lelhet a Pioneer-ban a kesztyűtartót hűtő légkondi.

A nagyobb Pioneer készülékek rádiórészével nem tudok igazán zöldágra vergődni. Vannak pontok a városban, ahol úgy viselkednek, mint egy kínai piacon vásárolt megagagyi autórádió, csak a kötelezően elvárható 4 nagy adó jelét veszik biztosan. Onnan egy méterre pedig kinyílik a világ, és a belváros közepén párbajra hívhatjuk kedvenc horvát és szlovák adóinkat. Ilyen szempontból a DEH-P8400MP az átlagnál jobban viselkedett. Amire egyszer ráhangolt, utána hiba nélkül, észlelhető gyengülések-erősödések nélkül hozta.

 
   
 

A CD mechanikára sem lehet panasz. Természetesen ebben a készülékben sincs előreolvasó mechanika, ami csak bonyolította a készülékeket, és a hangminőségre sem volt áldásos hatással. Néha-néha halkít egyet a Pioneer, de ehhez igen durván kell vele bánni. Nekem kétszer sikerült kihoznom a sodrából a DEH-P8400MP-t, amiből az egyik akkora gödör volt, hogy alighanem felnijavítás lesz a vége.

A hangja tipikus Pioneer. Nem tesz semmit a zenéhez, inkább kicsit elvesz belőle. A zene mindig kötődik a hangszórókhoz, nem képes leválni róluk. Mintha leheletnyi vékony fátyol borulna a zenekarra. Semmi durva hiba, de emiatt például a bemondók hangjára jobban kell figyelni, hogy megértsük, mit mondanak. Autóhifi versenyzésre nem ezt választanám. Hogy akkor túlárazott készülék lenne (199 900 Ft)? Egy picit. A hangminőség meg a szolgáltatások a 120-150 000 kategóriába sorolnák, ehhez jön a második előlap, és a nyálcsordító szépség.