MP3 és fotók 20 gigabájtig

2003.08.08. 10:38
MP-3-at szeretnénk hallgatni az autónkban? Semmi probléma. Tucatnyi szerkezet képes már az ilyen kódolású zenék lejátszására. A tömörített zenéket szépen felírjuk egy CD-re, és kész. Nehéz ennél jobb megoldást kitalálni. Pedig van. A Dension-é.

 
 

Ennek a kis magyar cégnek az MP3-játszóját már régebben teszteltem igen alaposan. Az tulajdonképpen egy számítógépbe való mobilrack volt, megspékelve a hátulján RCA-kimenettel, az elején meg egy kis kijelzővel. Jópofa készülék volt, meg lehetett szeretni, de nem volt igazán autóba való. A mérete miatt nem fért be a gyári helyekre, az egy pár RCA-kimenet gyakran kevésnek, a kijelző pedig túl kicsinek bizonyult a vezetés közbeni kényelmes használathoz.

 
   
   

Ezeknek a problémáknak a megoldására született a Dension DH 101. Ránézésre egy semmikülönös fejegység. Érkezhetne akárhonnan, lehetne bármelyik nagy gyártó alapmodellje.

Az első különlegességhez le kell nyitni a DH 101-es előlapját. Itt el is akadtam egy időre. Motoros előlap nincs, natúr egyszerűséggel a gravitáció nyitná le az előlapot. Nyitná, mondom, de ehhez bizony nekem alaposan be kellett segítenem a másik kezemmel is. Természetesen hevesen reklamáltam a gyártónál, ahol rendkívül segítőkészek voltak. Elmondták, hogy tudnak a gondról, és ez csak az előszéria, a tesztelésre kiadott példányok gondja. Változtattak a nyitószerkezeten, és a boltban megvásárolható darabok már vajpuhán járnak.

 
   
 

Így vagy úgy, de lenyitva az előlapot végre megpillanthatjuk az igazi különlegességet. Pontosabban még csak egy ezüst színű téglalapot látunk, mellette egy jó nagy kék gombbal, amire az van írva: push. A felszólításnak engedve az ezüst téglalap kicsúszik a helyéről, és a kezünkben tarthatjuk a Dension DH 101-es lelkét, egy 20 gigabájtos merevlemezt.

Persze nem csak úgy póriasan, ahogy a winchestergyárból kijött. A dolog, az ezüst dobozka inkább egy walkman-re hasonlít. Például vannak rajta gombok, amivel előre-hátra lehet léptetni, megállítani a felvételt és változtatni a hangerőt. Találunk rajta egy kimenetet fejhallgatónak, és - ami remek ötlet - a SmartMedia kártyának. Ez azt jelenti, hogy akár a digitális fényképezőről is fel tudunk tölteni képeket a fejegységre, mondjuk egy nyaralás alatt, nem kell magunkkal vinnünk erre a célra egy számítógépet. Sajnos nem vághatjuk zsebre és használhatjuk úgy, mint egy valódi walkmant, mert valahonnan árammal is el kell látni a dobozkát; jelenleg elemről még nem működik, csak egy, a hálózatra csatlakoztatott adapterről.

 
   
   

Van persze még egy csatlakozó, amivel a dobozkát számítógépre lehet kötni. Ez a kapcsolat USB 2.0-s, ami igen gyors, de ha számítógépünkön csak a régebbi, hagyományos USB 1.0-ás csatlakozás van, akkor sem kell aggódnunk. A kommunikáció hibátlan, de természetesen egy kicsit lassabb lesz. A Dension dicséretesen mellékel minden szükséges kábelt, tápegységet, apró mütyürt, ami csak kellhet, és a merevlemezen már ott vannak a működtetéshez szükséges programok.

A zeneszámokat egyszerűen be kell másolni a részükre fenntartott mappába. Ez nagyon egyszerű. A készülék testre szabása már kevésbé. Elképesztően sok lehetőség van. A program maga érthető és jól kezelhető, csak a beállítások rengetegében kell kiismerni magunkat. Alaposan beleástam magam a dologba, ám kétszer is a reset gombhoz kellett folyamodnom, hogy visszataláljak az alaphelyzethez. Ezek után nem nyúltam semmihez, így rájöttem az alapbeállítások bőven elegendőek a hétköznapi használathoz.

 
   
 

A Dension DH 101 MP3-fájlokat kezel. Csak. Örültem volna más formátumnak is, de ez egyelőre nem megoldható, mivel nem szoftveres, hanem hardveres dekódolás működik a gépezetben. Ez biztosítja a gyorsaságot, a hibamentes üzemelést, a dekódolás állandó minőségét és a hibátlanságát. Gond nélkül bele tudunk tekerni az éppen lejátszott zeneszámba, ami a CD-t használó MP3-as fejegységeknél nem mindig szokott működni.

Az MP3-kezelésre tényleg nem lehet panaszunk. Megbirkózik a 384 kbps-el kódolt zenékkel is és a VBR (változó bit ráta) sem hozza zavarba. A számok elérése villámgyors. A navigálás a mappák között rendkívül egyszerű. Sajnos ehhez mindenképpen nézni kell az amúgy igen nagy kijelzőt, nem elég csak odapillantani rá.

 
   
   

Maga a fejegység egyszerűnek tűnik. Találhatunk benne egy 4x35 wattos beépített erősítőt, ami az induláshoz elég. A hátoldalon ott van 2 RCA-kimenet, amivel külső erősítőre csatlakoztathatjuk a Dension fejegységét. Természetesen megtaláljuk a szabványos ISO-csatlakozást, amivel áramot adhatunk a készüléknek és a beépített erősítőről megszólaltathatjuk a hangszóróinkat. Ennyi csatlakozó a legtöbb rendszer esetén elég is.

Az előlap lehet ezüst vagy fekete színű. Attól függően választhatunk, melyik illik jobban az autó belterébe. Az előlap természetesen levehető. A megszokott kis fekete szállítódobozba téve vihetjük magunkkal, ha kiszállunk az autóból.

 
   
 

A kijelző nem csak nagy, meglepően sokszínű is. Tucatnyi előre beállított árnyalat közül választhatunk, van a kivezérlés függvényében villódzó is, ráadásként még egy, saját magunk által mixel színt is elmenthetünk a Dension memóriájába. A kontraszt jó és a fényerő kiemelkedően nagy. Nem lesz problémánk erős napsütésben sem az olvashatósággal. Hab a tortán, hogy válthatunk a nappali és az esti beállítások között. A kijelző-beállítások között megtaláljuk az inverz megjelenítés lehetőségét.

Ennél talán izgalmasabb, hogy kivezérlés-jelzőből is több van. Két hagyományos, mutatós műszert szimuláló. Ezek nekem egy kicsit sután mozogtak, az oszlopszerűen dolgozó, ledeket utánzó használhatóbbnak tűnt. A kijelzőn rengeteg felirat fér el. Nagyjából minden, az adott számhoz kapcsolódó információ megjeleníthető, csak meg kell szerkesztenünk a nekünk tetsző elrendezést a már említett programmal. Én is elkezdtem szerkeszteni, aztán rájöttem, a gyári beállítás a legjobb.

 
   
   

A kezelőgombok közül a legfontosabb az, amelyiket négyfelé billenthetünk. Ezzel tudunk navigálni a számok között, léptethetünk a könyvtárakban, és persze a rádióállomások is ezzel kereshetők. A többi gomb apróbb. Finoman kezelhetők, de oda kell figyelni a feliratukra, mert könnyen mellényúlhatunk. A kivitel igényes, de nem versenyezhet a legdrágább fejegységekével. Nincs motoros előlapmozgatás, nem fémből készült az előlap. Cserébe teljesen a kedvünkre szabhatjuk a kijelzőt, nagyon szabadon programozhatjuk, állíthatjuk be a fejegységet.

A Dension DH 101-es fejegység hangját nehéz mihez mérni. Egy CD-változathoz? Nem lenne illendő. A különböző MP3-gyártó programok eltérő hangminőséget produkálnak, de minél nagyobb bitrátát alkalmazunk - ami azt is jelenti egyben, hogy több helyet szánunk egy számnak a merevlemezen -, annál jobb minőséget kapunk. Azt minden szakember elismeri, hogy a tömörített zenei anyagok gyengébben szólnak, mint a kompressziót nem tartalmazók, viszont aki ilyen fejegységet vesz, biztosan tisztában van ezzel, és nem zavarja, a pozitívumokat jobban értékeli.

 
   
 

Jó pár lemezt alakítottam át MP3-formátumba, hogy igazán próbára tegyem a Dension képességeit. Be kell valljam, egy hét után egész belejöttem a dologba. Komolyzene, akusztikus jazz hallgatásáról gyorsan letettem, de ahogy egyre több elektronikus hangszer jelent meg a zenében, úgy vált egyre használhatóbbá a Dension.

Az igazi próbát az jelentette, amikor a Dension és én beköltözünk egy Toyota Avensisbe. Ebben az autóban a legegyszerűbb gyári koaxiális hangszórók muzsikáltak. Semmi erősítő, semmi spéci kábel, semmi audiofil őrület. Maga a prózai hétköznapiság. A Dension itt zenélt napi több órát. A végén pedig megszerettem. Megszerettem a szinte végtelennek tűnő tárolókapacitását, a kedvemre alakíthatóságot. És hogy nem tolakodó, egyszerűen belesimul a környezetébe, és órákon át zavartalanul teszi azt, ami a dolga. Zenél.