Autóhifi - Miért jobb a szexnél?

2001.03.20. 13:55
Az autóhifi megszállottjaira gyakran a rovartenyésztőkhöz hasonló borzadó gyanakvással szokás nézni, pedig e békés hobbi mellett észérvek garmadája sorakoztatható fel.

Azon balszerencsésekre, akik munkájuk vagy lustaságuk folytán kénytelenek éber óráik jelenetős hányadát autójukban tölteni, manapság nem sok kellemes perc vár. A városi utak a felbontásoktól és a csúcsforgalomtól járhatatlanok, a kresz szigora, az új szabálysértési tételek, a pontrendszer és a közlekedésben részt vevő többi ámokfutó gyakorlatilag lehetetlenné teszik a felhőtlen autózást.

 
   
   

Márpedig ha a haladás élménye nem adatik meg, akkor más örömforrások után kell nézni. Ezek közül a legpikánsabbakra most részletesen nem térek ki, a téma iránt fokozottan érdeklődők látogassanak el nyugodtan az Index hölgyek-urak-szex topikjába.

Az autó-erotikát (mely hangsúlyozottan nem összekeverendő az autoerotikával, ami vezetés közben célszerűtlen és illetlen elfoglaltság) kizárva mi más maradna tehát azoknak, akik naponta hosszú órákat kénytelenek magányosan a csúcsforgalomban vesztegelni, mint a stresszoldó zenehallgatás?

Miért érdemes autóhifire sokat költeni?

 
   
 

Könnyű belátni, hogy a lehetetlen közlekedési állapotok mellett a kocsiban eltöltött idő minőségét a zenehallgatás alapvetően befolyásolja. Ilyen körülmények között egy új autó árának 10 százalékáért vásárolt - már meglehetősen komoly - hifirendszer igazán nem rossz befektetés. Annyit mindenképpen ér, mint egy nagyobb teljesítményű motor felára, amit ugyan legalább ugyanannyira lehet élvezni, csak pont ezredannyi lehetőség adódik rá a napi bávatag vánszorgás közben.

Miért nem jó a gyári hifi?

 
   
   

A presztízsmárkák komoly, autóhoz terveztetett és méregdrága hangrendszerei kivételével az átlagautók a lehető legprimitívebb, tömegigénytelenséghez lebutított hifivel kerülnek utcára, amit ráadásul aránytalanul magas összegért kínálnak az extralistán. Az így megvásárolható szerkezetek legtöbbször a nagy hifigyártók aljamodelljeinek soraiból kerülnek ki, a szem elől rejtett tartozékok - például hangszórók - pedig rendszerint borzasztóan silányak. Így aki nem szereti becsapottnak érezni magát, és nem ért a témához, az bölcsebben teszi, ha az autója márkakereskedője helyett jónevű hifista szakműhelytől kér tanácsot.

Jó, de minek a drága hifi, ha én nem is hallom a különbséget?

Ez jó hír. Ebben az esetben hifire költeni valóban teljesen értelmetlen financiális döntés, helyette érdemes a felszabaduló összeget egy jónevű magánklinika fülészetén kicsengetni a feszes idomú asszisztensnőnek.

 
   
 

A hangrendszerek egyetlen valós értékmérője a zenehallgatás közben jelentkező örömérzet, ennek fokozása volna hát a fejlesztések célja. A legfőbb feladat a Zene hű tolmácsolása, a wattokkal, amperekkel és impedancia-görbékkel dobálózás csak egy kínkeserves és semmitmondó kísérlet a megfoghatatlan zeneiség jellemzésére.

Ha valaki átül egy átlaggyenge hifijű autóból egy valóban jól sikerültbe, nem azt kell mindenáron hallania, hogy a színpadon a kopasz dobos az énekesnő bal fenékféltekéje mögött másfél méterre ül. Azt kell hallania, hogy az énekesnőt aznap rútul elhagyta a szerelme, és most értetlen, kába és borzasztóan szomorú. És ettől a hallgatónak is el kell szomorodni, de nagyon. Akkor működik.

Ja, és hogy miért jobb a szexnél? Ugyan már.