Az első elfogadható autós MP3

Például ezüst színt biztosan. Miután az új autók belterében kezd lecsengeni a fa korszak, és helyette egyre inkább a fémszínű fémek és műanyagok a divatosak, (például a sokunk által kedvelt MINI-ben), a hifigyártók is egyre gyakrabban jelentetnek meg ilyen színű fejegységeket.

A kijelző a nagyobb, 9090 és 9590-es modellekről megismert nagy fényerejű fotolumineszcens pixelvarázslat. A szín azonban kékről zöldre változott. Az egérmozik, vagyis a kijelző képességeit bemutató demo üzemmódok is maradtak. Forma-1, avagy McLaren köröz a pályán és a kamera alig tudja követni, továbbá vitorlásokkal kergetőző delfincsapat, a la' Kenwood Cup Hawaii módra.

Mindez még kétoldalt félkörben villogó díszítő motívummal egészült ki. Ez a látványtömeg engem kb. 10 másodpercig lelkesít, utána sebesen elkezdem nyomogatni a display feliratú gombokat, hátha ki lehet kapcsolni az izgő-mozgó vásári csecsebecséket. Hál' istennek ki lehet. Ilyenkor nyugodt, sőt hűvösen elegáns arcát mutatja a Kenwood.

Marad a nagy kék gomb, ami most a jelforrásválasztó lett. Maradt a Q is, amivel az előre beállított hangképek között válthatunk, csak nem ez került a fő helyre. Marad a szinte mindenre kiterjedő hangképbeállítás, mély-magasvágó szűrőkkel, mindenféle egyéb, felettébb hasznos állítani valóval.

Végre visszakapjuk a bekapcsolható non-fading kimenetet, ami minden külön szubládával ellátott autóhifis számára nagy könnyebbséget nyújt, mivel így minden trükk nélkül, közvetlenül lehet állítani a mélyhangok szintjét. Ja igen, ez egyben azt is jelenti, hogy csak 2 pár RCA kimenetet találunk hátul.

A kimeneti jelszint is csak 2 voltos. Ez arra utal, hogy nem "a" csúcskategóriájú készülékkel van dolgunk. A digitális analóg átalakító azonban mást mond: 24 bites üzemmódban dolgozik. Ilyen még nem volt! Mármint a Kenwoodnál, bár sokan biztosan tudják, hogy kedvenc JVC SH 77-emben is 24 bites D/A IC csinál a bitekből ósdian elavult analóg fülünk számára is értelmezhető analóg jelet.

Nos, a két készülék hangjában nem is kevés a rokon vonás. Nyílt, részletező, sok mindent megmutató hang, de nem fárasztó. A két készülék közül a Kenwoodra a "nem annyira" jelző illik. Nem annyira nyílt a hangja, nem olyan sok mindent mutat meg, nem annyira izgalmas. De jó.

Ami nincs, az a MASK rendszer. Se motorral, se kézzel behajtható előlapot nem találunk. Egyszerűen le tudjuk venni, és kész. Így jártunk ebben a nehéz időszakban. Bár pontos adataim nincsenek, de úgy tapasztaltam, hogy egyre több az autórádiólopás, talán a háború miatt apadó és egyre dráguló drogellátás miatt. Így a szerencsétlen rászorulóknak nem elég napi egy kocsit feltörni az adagért, hanem egy másodikat is kell keresnie.

Ami miatt trendi, és amivel bőven el leszünk látva jövőre, az az MP3. Igen, ismét, és ezentúl egyre többször. Ne feledjétek, hol olvastátok ezt először, amikor majd a 2002-es katalógusokat böngészitek! Az előző MP3 tesztem miatt kaptam hideget-meleget, jobbító szándékú segítséget, és szimpla anyázást egyformán. Röviden: nekem az MP3 nem jön be.

Olyan hangminőséget produkál, ami szerintem a zene lelkébe gázol, és épp a lényeget öli ki belőle. Ligetit biztos nem lehet róla hallgatni, és a Massive Attack is saját paródiájába fordul. De meg kell hogy mondjam, az az MP3 hang, amit a Kenwood csinál, a legjobb az általam valaha hallottak közül. És hát borzasztóan trendi, hogy miután betettük az MP3 fájlokkal teli CD-t, jó 8-10 másodperces beolvasás után könyvtárakban és alkönyvtárakban kutakodva végre rálelünk a hallgatni kívánt dalra.

Jó kis szerkentyű a Kenwood MP828-as. Egyszerre tud fiatalos és magamutogató, elegáns és kifinomult lenni. A legjobb MP3 hanggal. Most és itt 150 000 Ft egy kis darab jövő. Hát nem jutányos ajánlat?