MP 3 az autóban

A teszt áldozata a Kenwood KDC-MP6090 típusú fejegység. Az idén több gyártó, például a Clarion és a JVC is piacra dobott olyan modelleket, amik képesek MP3-as formátumú zenék lejátszására. Ezek a készülékek az árlista felső vége felé tanyáznak. A Kenwood egy középkategóriájú készülékét ruházta fel ezzel a tudással, bár az ára így is 100 000 forint fölé csúszott.

A 6090-es Mask-os modell, ami azt jelenti, hogy az egész előlapot be lehet fordítani, és ilyenkor egy tök lapos fekete felület látszik a fejegység helyén. A műveletet ennél a modellnél még kézzel kell elvégezni, a motor csak a nagyobb készülékekben végzi el ezt helyettünk. Az egyszeri tolvajt ez meg tudja téveszteni, pláne, ha sötét üveg vagy fólia is van az ablakon. De ha szeretnénk, le is vehetjük az előlapot.

A gombok elhelyezése követi a megszokott Kenwood dizájnt. Első ránézésre a véletlenszerű, majd a káosz szó jut róla az eszünkbe, de a mindennapi használatban kiderül, nagyon könnyű kezelni. Új a Q gomb, amit egy szép ezüstszínű betét még jobban kiemel. Ezzel tudunk több, előre beállított hangkép között váltani.

Az MP3 fájlokat, ha kedvünk tartja, bonyolult könyvtárszerkezetbe rendezhetjük. Monitoron, egérrel igen jól el lehet igazodni, na de egy egyszerű fejegységen, az amúgy is több funkciót ellátó gombokkal? Megy a dolog.

Felejtsük el az egeret, és próbáljunk csak a négy nyílgombra koncentrálni. Ezzel tulajdonképpen mindenhova el tudunk jutni. Így működik a Kenwood számelérése, és mappák közötti navigálása. Könnyen rá lehet érezni. Aki MP3-játszásra adja a fejét, annak menni fog.

Na de lesznek egyáltalán ilyenek? Milyen minőséget érhetünk el? Megéri a jókora felárat ez a tudás?

Az MP3 formátumot arra találták ki, hogy az internet szűk keretei között is viszonylag jó minőségű zenét lehessen továbbítani. A hangsúly a "viszonylag"-on van, az itthoni próbák legalábbis ezt igazolták. A monitoromba épített két hangszórón az MP3-as zenék tényleg megkülönböztethetetlenek az eredeti CD-től. Kutya rosszul szól mindkettő.

A számítógép hangjait nem is ezen szoktam megszólaltatni, hanem a SB Live hangkártyámra kötött AKG K400-as fejhallgatón. Itt már jókora a különbség: drámaian jobban szól a CD. A dinamika eltűnt, hol halkabbnak, hol hangosabbnak tűnt ugyanaz a felvétel. A legalsó oktáv elveszett, ami felette van, aránytalanul feldúsult.

A magasak szúrni kezdtek. Térhatás helyett minden egy síkból szólalt meg. Mindez persze olyan zenéken volt igazán megfigyelhető, ahol nem számítógép keveri ki a hangok megszólalásának helyét. Jazz, komolyzene, de még akár a tíz évvel ezelőtti slágerek is igencsak megsínylették az átalakítást. A modern, teljesen elektronikus zenéken kevésbé venni észre a romlást. Azokat egyszerűen kevésbé van kedve hallgatni az embernek. Mindez itthon, fejhallgatóval, számítógépen.

Az eredmény az autóban sem más. Az ember berak egy MP3-as lemezt, rajta rengeteg zenével, és jó 20 perc után azon kapja magát, nincs kedve zenét hallgatni. Mert minek? Nem dob fel, nem derít jókedvre, nem tudunk a zenére hangolódni.

Aki esetleg arra gondol, hogy valamit én rontottam el az MP3 készítés közben, (a lesújtó eredményt hallva nekem is eszembe jutott), el kell, hogy keserítsem. Szereztem egy gyári Kenwood demo MP3 lemezt. Az eredmény ugyanolyan. Az MP3 fájlok nagyjából úgy szólnak, mint a korai CD-játszók: keményen, bántóan, zeneietlenül.

Mégis voltak, akik elfogadták a technikát, mert megszűnt a bakelit recsegése, és mert a lehengerlő reklám tudatta az emberekkel, hogy ez nagyon jó. Szerencsére a CD játszók elképesztően sokat fejlődtek és fejlődnek ma is. Ez nem igazán tűnik lehetségesnek az MP3 játszóknál - bár ne lenne igazam.

Azt veszítjük el vele, ami a modern CD játszókat megkülönbözteti a korai modellektől. Én már remekül megbarátkoztam a hagyományos bakelit lemezek mellett a CD-vel is. Ha csak kazettás magnóm lenne, bizonyos zenéket többet nem hallgatnék. Ha csak MP3 játszóm lenne, zenét többé nem hallgatnék. A megoldás a kikapcsológomb.

Ha beteszünk egy normál CD-t, rögtön megtáltosodik az egész rendszer. Gyorsan kiderül, hogy a Kenwood 6090 nem világverő klasszis, de nagyon kellemes hangú, jól megcsinált fejegység. Dögös mély, semleges közép és kicsit vérszegény magastartománnyal szólal meg.

Van színpadmélysége, nem brutálisan sok, de jól érzékelhető. Kellemes hang, semmi gond. És nem is kell külön erősítő, meg spéci komponens hangfalszett. A különbség már egy tisztességesebb 13 centis koaxiális hangszórón is jól érezhető.

A rádiórésze partiban van az MP3 játszóval. Ez nem nagy kunszt, mivel sajnos sok adó már így tárolja el a zeneszámokat. De a bemondók hangja mindig élő, és az bizony sokkal jobb, hihetőbb, mint az MP3-as rész. Az Est FM időnként brutálisan recsegő bakelitjeiről már nem is szólva_ Ilyenkor az FM rádiórész bizony ráver az MP3 minőségére.

Akkor most jó készülék a Kenwood KDC MP6090 vagy nem? Jó. Zeneszeretők nyugodtan koncentráljanak a sima 6090-es típusszámúra, és az árkülönbözetből vegyenek 4-5-6 sőt több CD-t, a mindenáron MP3-at preferálókat meg amúgy sem tudom meggyőzni, hogy ez a praktikum pont a zene lelkét öli meg. Nekik jutányos ár ezért a készülékért a 119 990 forintos ár.