Szabadon választott

2000.10.02. 13:21
A nagyszámú erősítő egyre inkább megterheli az autó elektromos rendszerét, így gyakran azt is fejleszteni kell. Kiállításokon lehet látni autókat, amikben egy csomó aksi figyel: ezekre csak álló helyzetben van szükség, tehát az alapvetően kiállításra szánt demóautókban úgyszólván nélkülözhetetlenek, viszont a hétköznapi, közlekedésre szánt járművekben célszerűbb a generátorral foglalkozni: a megnövelt teljesítmény többletfogyasztást eredményez, de a pluszköltségért kárpótol a hangminőség.
 
   

Ha az autó elektromos rendszere elérte teljesítőképessege határát, jó szolgálatot tehetnek a tápkondenzátorok. Ezek a 0.5 - 2 Farad kapacitású kondik a tápáram útjában ücsörögnek és töltődnek, mígnem a pillanatnyi dinamikai csúcsoknál kiengedik magukból az elektronokat, kisegítve a hektikus dinamikaváltozásokat árammal követni nem tudó elektromos rendszert.

 
   

A csúcskategóriájú rendszerekben gyakran találunk soksávos grafikus kiegyenlítőt, kevésbé magyarul ekvalizert, meg kevésbé magyarul ekvalájzert. Erre azért van szükség, mert az autó utastere igencsak távol esik az ideális akusztikai tér fogalmától: bizonyos frekvenciatartományok kiemelődnek, mások elnyelődnek. Ezeket az anomáliákat lehet korrigálni az ekvalizerrel.

Bár a nagyszámú tolópotenciométer automatikusan babrálásra ingerli az autóhifista kezét, a berendezést elvileg elég egyszer beállítani - igaz, akkor nélkülözhetetlen a mérőmikrofon, a profi spektrum-analizátor plusz a nagybetűs Tapasztalat: ezt a munkát célszerű a komoly beszerelőműhelyekre bízni, akik szívesen segítenek, igaz nem olcsón.

Az 1M kategóriában gyakran találni aktív keresztváltókat: a júzerek elégedetlenek a fő erősítők beépített hangváltóival, még jobb hangminőséget, sokoldalúbb szabályozási lehetőségeket keresnek. Néhány Szt. Istvánnal díszített bankóért meg is találják. Ilyenkor persze az újabb készüléknek helyet is kell találni vagy csinálni, és az áramellátásról is gondoskodni kell: újabb néhány méter vezeték, jó minőségű tápelosztók szükségeltetnek, tovább növelve a rendszer építési költségeit.

 
   

Az ekvalizert és az aktív keresztváltót kombinálják a DSP-k, azaz digitális hangprocesszorok (DSP=Digital Sound Processor). Ezek a jelet még az erősítőbe kerülés előtt manipulálják, a tartozék mérőmikrofon segítségével automatikusan beállítják a hangszín- és fázisviszonyokat, illetve a beépített keresztváltókkal lehet a hangot befolyásolni, lásd az előző bekezdést.

 
   

Ezen kívül általában dögös kijelzővel rendelkeznek, villogó színes fények és kiírások garmadáját jelenítik meg a kijelzőjükön, amivel a fogékony nő- illetve hímnemű egyedeket igencsak el lehet kápráztatni. Tudnak ezernyi más trükköt is, előre beállított akusztikákat például (templom, stadion, jazzklub, stb), meg visszhangosítani, meg zengetni meg minden, de ezeknek a szolgáltatásoknak legpozitívabb tulajdonságuk, hogy kikapcsolhatók. Az autóhifi versenyeken külön pontozzák az egyenletes frekvenciaátvitelt, amit mérőmikrofonnal állapítanak meg: ebben a versenyszámban áldás a DSP, de a legprofibb versenyzők a meghallgatási teszt előtt kiiktatják a jel útjából ezt az elektronikát.

 
   

A katalógusokban az "Egyéb kiegészítők" címszó alatt ezernyi biszbaszt találunk, amivel elvileg javíthatjuk az autóhifi hangzását és jó sok pénzbe kerülnek. Ilyen például a Basszus Regenerátor, ami a felvételekről hiányzó mélyhangokat teremti újra: nagy vonalakban úgy működik, hogy a hangspektrumban jelenlévő legmélyebb hang frekvenciájának felét is hozzáadja hanghoz. Technozenén az effekt meggyőző, egyébként borzalmas.

Valamivel értelmesebb az egyik nagy amerikai manufaktúra által ajánlott Bass Cube nevezetű dobozka, amivel egyrészt a mélyhangok szintjét állíthatjuk (dicséretes, de erre más módszerek is vannak), másrészt egyfajta infraszónikus szűrőként is működik. Elve, hogy "Minek kínozzuk a mélysugárzót olyan mély hangokkal, amiket úgysem tud feldolgozni." Ennek szellemében a legalacsonyabb frekvenciákat levágja, cserében feljebb, ahol a mélysugárzó már otthon érzi magát, tisztábban, kevesebb torzítással, pontosabban tud muzsikálni.

Imádjuk még a jelszint-erősítőt is, amely mint egy előerősítő, a fejegységből kilépő vonalszintű (~2V) jelet erősíti 4-8 Volt értékre. A magasabb feszültség egyrészt jobban kivezérli az erősítők bemenetét, másrészt a magasabb feszültségű jel kevésbé hajlamos mindenféle zavarokat, zajokat összeszedni, miközben a kábeleken utazik.