Szerelmi csalódás

2001.04.13. 11:47
m-Dimension m-20VS. Ez a becsületes típusszáma az erősítőnek, mely majd egy hónapnyi szerelmi kalandba sodort. Nem tudom, a képeimen mennyire látszik, de bronzszínű háza borzasztóan elegáns, engem egyszerűen levett a lábamról.
 
   
   

Már a bemutatkozásnál éreztem, hogy el vagyok veszve. A gyártó cég japán, ez az erősítő a legkisebb, büdzsé modell. Nincs rá jobb szó, gyönyörű. A hűtőbordák előtt apró kis ablakocska. Bekapcsoláskor a m-Dimension cég üdvözletét tolmácsolja nekünk (lásd film), majd prózai, de hasznos voltmérőként szolgál.

Mellette a két hangerőszabályzó jókora tekerenytyűi találhatók. A forgalmazó, ismerve közepesen súlyos elektroncsőmániámat, fel is hívta a figyelmemet a hasonlatosságra a két bronz ékesség formája és mérete, és mondjuk egy pár 6550-es között. A cég nagyon büszke a hangerőszabályozóira, a katalógus valami ilyesmit ír: az erősítés mértékének beállítása az egyik legfontosabb feladat egy autóhifi rendszerben. A jó és a rossz beállítás között akkora lehet a különbség, mint egy díjnyertes rendszer, meg egy víz alatt szóló hosszúhullámú rádió hangja között.

 
   
 

Hm. Ez azért enyhe túlzás. Mindenesetre kezdtem megérezni, hogy a cégnél borzasztó erős lehet a marketingosztály, és prospektusírásra remek amerikai szakmunkásokat béreltek.

Ez az érzés az erősítő bekötése után csak fokozódott. A cégünk büszkesége-hangerőszabályzók elképesztően célszerűtlenek. Az első felfedezésem az volt, hogy nincs körülöttük skála. Az ember eltekeri a nagyon finoman járó potmétert, és fogalma sincs, mekkorát fog erősíteni majd a m-Dimension.

Némi segítség azért akad. Finom ugrások érezhetők, miközben az ember tekeri a csúcsdesign potmétert, de ez alig nyújt segítséget. Egyszerűen túl közel vannak egymáshoz az állítást segítő ugrások. Az eljárás leginkább egy bankrablós filmre emlékeztet. A szakértő óvatosan tekeri a páncélszekrény kombinációs zárját, és közben feszülten figyel minden egyes kattanást.

 
   
   

A m-Dimension-nál hasonló figyelemmel próbálja számolni az ember a finom rezdüléseket, de hiába. Előbb-utóbb úgyis elvéti. Mindez autóba szerelve, nem igazán hozzáférhető helyen még nagyobb gond. Marad a műszeres beállítás. Sajnos ha bármi hozzáér a potméterekhez, könnyen elmozdulnak a nagy nehezen megtalált megfelelő pozícióból. Ez legrosszabb esetben a hangszórónk halálát is jelentheti. Egy újabb áldozat az önmagáért való szépség oltárán.

Miután jól megizzadtam a máskor oly egyszerű hangerőállítással, meglepődve vettem tudomásul, hogy más tekergetni vagy kapcsolni való nincs is az erősítőn. Nincs benne beépített keresztváltó. Ilyen csak a nagyon egyszerű, vagy a nagyon arisztokratikus készülékeken fordul elő. Praktikusnak egyáltalán nem praktikus, mert erősen megköti a kezünket rendszerépítésnél, de az elhagyott elektronika javíthatja a hangot. A 4 csatornás nagytestvérben, a m-40XS-ben már van beépített keresztváltó.

 
   
 

Beállítani nehéz, nem praktikus, ámde gyönyörű. Tisztára, mint egy nő. A lelkem mélyén nagyon is szurkoltam ennek a japán erősítőnek, amikor a meghallgatásra került a sor. Mivel vadonatújan került hozzám, jó kéthetes bejáratási idő következett. Addig az otthoni rendszerembe illesztve zenélt, nap mint nap, jó pár órán keresztül. Ránéztem, és egyszerűen elolvadtam a látványtól.

Elérkezett a nagy nap, amikor a bronzszínű szépség elfoglalta helyét az autómban. Azon nyomban mindenkinek megtetszett, aki látta a beszerelésnél, és mindenki megdöbbent, amikor meglátták a hangerőbeállítás folyamatát.

 
   
   

Hát kérem tisztelettel, ez a m-Dimension jobban néz ki, mint ahogy szól. A legnagyobb gond a mélytartománnyal volt. Nem elég mély és nem elég kontrollált. Az egész hangkép nem elég levegős, kicsi a mélységérzet. A dinamika sem eget rengető. Olyan átlagos. Nincs igazi karaktere a hangnak.

Szól, mert ez a dolga, de nem inspirál, nem von be igazán a zenei történésbe. Pont a jó átlaghifi és a High End határát nem tudja átlépni, annak ellenére, hogy ezt ígéri a megjelenés, a kivitel, és hát a prospektus maga is. Nehéz lelkesedni ezért a hangért. Mindezt egy Kenwood KDC 9080 fejegységről produkálta, 16 centis Inside hangszórókon keresztül. Az előtte szolgált Massive RS25 bizony jobban szólt. Mit lehet ilyenkor tenni? Hátha a fenti összeállítás nem kedvez ennek a kis japán masinának?

 
   
 

Gyorsan kerítettem egy JVC LX 30-ast, talán a hazai piac legjobb hangú fejegységét. A változás árnyalatnyi. Kicsit levegősebb hang, de más rendszereken sokkal nagyobb az eltérés a két fejegység hangja között.

Mint tesztelő, itt akár abba is hagyhattam volna a dolgot, jól lehúzom a m-Dimension-t és ennyi. De hát, ahogy egy korábbi írásunkból kiderült, az autóhifi nagyon hasonlít a szerelmi életre. Csalódások és vonzalmak, szerelmek és drámai szakítások, félreértések, apró kis hazugságok napirenden vannak mindkettőben. És hát én beleszerettem ebbe a kis erősítőbe, hát megpróbáltam adni neki még esélyt az első csalódás után.

Vad telefonálás, szervezgetés, és győzködés után sikerült pár autóba bepróbálni. Így ömlesztve felsorolnám, miket kötöttünk az erősítőre: Clarion, Alpine, Kenwood, Sony fejegységek, DLS, Morel, Rainbow, Massive, MB Quart hangszórók. Az eredmény nem nagyon változott. Szépséges erősítő, kicsit levegőtlen hangkép, és kontrollálatlan basszus.

 
   
   

Itt már igazán feladhattam volna, de még mindig nem nyugodtam. A szerelem nagy úr! Próbáljunk ki egy aktív rendszert, ha lehet egy jó dögös DSP-vel, amin lehet állítani mindent, ami csak elképzelhető. Lehet, hogy ilyen rendszerbe álmodta a tervező, H. Sato az erősítőjét?

Ezt könnyebb kigondolni, mint megvalósítani. A több helyről begyűjtött rendszer tényleg csak kísérletezni volt jó, zenét hallgatni nem, de kiderült, ha meg tudjuk vágni a mélytartományt, vagy csak a magashangszórót hajtjuk a m-Dimension erősítőről, jobban működik. Akkor sem tökéletes, de jobb.

 
   
 

A kezdeti lelkesedésem ekkorra már megcsappant kissé, de annyira nem, hogy ne kukkantottam volna be az erősítő belsejébe. Szép, rendezetett felépítés, gondos munka, de semmi extra. Ebben a készülékben még nem találunk Elna kondenzátorokat, mint a nagyobb testvéreiben. A gyors mérések szerint a specifikációban ígért 2 x 75 wattnyi teljesítményt tudja.

Adva van egy jól megtervezett, kellő teljesítménytartalékokkal bíró és megejtően szép erősítő a messzi Japánból. A hangja jó átlagos. Mindez 185 000 forintért. Tudnék jó pár erősítőt sorolni, ami számomra jobb hangú készülék, és félár környékén már hozzá lehet jutni.

Ez lenne egy jó hónapnyi románc története. Szerelem első látásra, izgalmas mézeshetek, egy-két csalódás, majd elszáll a rózsaszín köd, és marad a csupasz valóság. Itt a tavasz, jönnek az új modellek, új szépségek, új szerelmek_