Milliomosok klubja

2000.09.06. 11:02
A múltkor 250 és 500 ezer forint körül építettünk rendszert, most duplázunk és megnézzük, mi van félmillió és egymillió között. Egyszerűen fogalmazva: egy egységnyivel jobb hang. A szobai hifi egyik alapelve ugyanis az autóban is működik: ahhoz, hogy a hang egy ugrásnyival jobb legyen, ahhoz meg kell duplázni a befektetett összeget.
 
   

Hogy mi a "jobb" definíciója, rázós ügy, mondjuk legyen az, hogy a hang minden egyes jellemzőjében észlelhető javulást mutat az előző állapothoz képest. A hangszínek jobban megközelítik a természetest, a térábrázolás precízebb, levegősebb, a hangszínpad virtuális kiterjedése nagyobb, a dinamikai felbontás aprólékosabb.

A különbségnek nem kell ordítónak lennie, csak "észlelhetőnek." Ehhez képest aránytalanul nagy befektetésnek szamíthat újabb negyed/félmillió forint, és a valóság is azt mutatja, kevesen szánnak ennyit autóhifire, ők is főleg csak a versenyek, bemutatók kedvéért. Érdekes, hogy az ilyen milliós demóautók között főleg nem luxuskocsikat találunk: öt éves VW Polo, Renault Twingo, régi 3-as BMW kombi, Ford Sierra és hasonlóak láthatók-hallhatók a hangminőségversenyek döntősei között.

Az upgrade egyik lehetséges módja a drága, audiofil készülékek használata. Az autó high-end diktátorai gyakran rukkolnak elő méregdrága, de kompromisszummentes termékkel: a konstruktőrök megmutathatják, mit tudnak, ha a felhasználható anyagok, alkatrészek, kapcsolások terén nincsenek korlátok közé szorítva. Az eredmenyül kapott kifinomult hang jó reklám a gyártó megfizethetőbb termékeinek is, az aranyárban mért referenciakészülékre pedig mindig akad egy-két (ha nem is több) megalkuvást nem tűrő vevő.

Ha eltekintünk a mobiltelefonnal, LCD-képcsővel épített kistévével vagy komplett navigációs rendszerrel felszerelt készülékektől, a fejegységek között nem nagyon akadnak sokszámjegyű árért kínált high-end darabok, annál inkább az erősítők és a hangszórók között. Aki a kiegészítőkre is hajlandó sok-sok dellát áldozni, remek ezüstkábeleket építhet be, métere 60 ezer forint.

 
   

További járható út a drága rendszerhez az alkalmazott rendszerfelépítés finomítása. Míg az előző árkategóriában a négycsatornás erősítők domináltak, ennyi pénzért már két erősítőt is csatasorba lehet állítani. A mélyládát hajthatja egy dögös kétcsatornás (hídba kötve) vagy egy brutális egycsatornás, amit kifejezetten subwooferekhez találtak ki, míg a frontsugárzókat egy kifinomult kétcsatornás szólaltathatja meg, esetleg, ha az erősítő beépített aktív hangváltója lehetővé teszi, egy négycsatornás - ilyenkor a komponens-rendszer középmélyeihez illetve magassugárzóihoz egy-egy erősítőcsatorna tartozik, és a hangszórók gyári passzív váltóját az erősítő aktív váltója helyettesíti. Így elméletileg jobb hangminőséget lehet elérni, hiszen a két hangszóró szintje, a keresztezési frekvencia és esetleg a vágás meredeksége az adott beépítéshez optimalizálható.

Ugyancsak szokás a mélynyomók variálása is. A mélyenergiák leginkább nagyobb membránfelülettel növelhetőek, de a mélysugárzó átmérőjének növelése nem az egyetlen járható út. Ugyan születtek gigantikus, 70-80 centi átmérőjű mélysugárzók is, de a gyártók ezekkel inkább csak kiállításokon ijesztgetik a köréjük csődült jónépet: normális személyautóban nem férnek el, de ha el is férnénék, a hatalmas membránfelület csak a mélyhangok mennyiségére, de nem a minőségére lenne garancia, sőt. Sokkal racionálisabbak azok a rendszerek, ahol kettő vagy több normális méretű (25 vagy 30 centis) mélysugárzót használnak valamilyen rafinált kombinációban. A több mélysugárzó persze még több wattot és erősítőcsatornát követel, lehetővé téve újabb párszázezer forint elköltését.

A végső lépés a milliós rendszerhez, ha valaki nemcsak drága high-end komponenseket használ bonyolult, sok-készülékes konfigurációban, de még úgynevezett "látványbeépítésre" is költ. Ilyenkor a csomagtartónak gyakran megszűnik eredeti funkciója, és mindenféle hifi-cuccokkal zsúfolják tele. Alapesetben a padlóra kerülnek az erősítők, természetesen ízléses plexiüveg alá, a mélysugárzókat pedig egyénre szabott, a karosszéria zugait is kihasználó, de legalábbis követő dobozokba szerelik. Itt ott gyönyörű, krómozott-aranyozott biztosítékházak, színes ledeket villogtató kondenzátor-elektronikák figyelnek. Egy kis neoncső, ködfejlesztő, stroboszkóp is kell ide, hiszen ez a hülyeség az autóhifi-versenyekre készül: az ötletes és főleg minőségi beépítésekért pluszpontokat lehet kapni.

Az extremitás diadala az egyik magyar versenyző autója, amelynek csomagterében egy Ford T-modell makettja készült el: hűtőrácsa és motorházfedele erősítő, a szélvédő mögül két mélynyomó néz ki, a két krómozott lámpa pedig stroboszkópot rejt.

Itt a pózna vége, továbbmászni veszélyes.