Villámtúra a Prodrive-hoz
Az első meglepetés akkor ért, mikor Dover-ben partot érve a bevándorlási hivatal fülkéjében ülő aranyos hölgy megkérdezte, hová megyünk. A Prodrive-hoz. Megkérdezte, mi az. Nem hittem el, hogy van ember, főleg Angliában, aki ne tudná, mi a Prodrive.
A hazai ralisok között is ismert Prodrive cég
eddig nem rendelkezett magyarországi kapcsolattal. Idén azonban úgy
tűnik, megtörik a jég, és egy ifjú versenyző - a neve egyelőre
maradjon titok - kihagyva a neves, mások által használt európai
közvetítő cégeket,
közvetlenül a gyártól vásárol egy 99-es évjáratú WRC-t. A
múlt hétvégi egyeztető tárgyalásra kísértük el, hogy benézhessünk a
boszorkánykonyhába, ahová halandó nemigen teheti a lábát.
Az első meglepetés akkor ért, mikor Dover-ben
partot érve a bevándorlási hivatal fülkéjében ülő aranyos hölgy
megkérdezte, hová megyünk.A Prodrive-hoz.
Megkérdezte, mi az. Nem hittem el, hogy van ember, főleg
Angliában, aki ne tudná, mi a Prodrive. A fanyar humorú, de büszke
szigetország első rali világbajnokát adó cég. (Mert ugye McRae
skót.) Aztán rájöttem, nem mindenki áll közel az autósporthoz,
ahogy én sem vagyok járatos semmilyen más sportban.
A második meglepetés már Banburyben, a cég
recepciójánál ért. Amilyen megilletődve ácsorogtam az előtérben és
nézelődtem, annyira kedvesen fogadtak a házigazdák. Szinte félve
tettem fel a kérdést,
tehetnék-e egy sétát a műhelyekben, természetesen kísérővel.
Készíthetnék-e néhány fotót, persze csak amiről szabad. Az
elutasító választól való félelmem nem is volt alaptalan, hiszen
számukra nem fontos a nyilvánosság. Aki velük kapcsolatban áll,
úgyis tudja, mire számíthat.
A válasz azonban rövid és egyértelmű volt: "Why
not?" És a gyors kávézás után már a szerelőműhely felé vezető
folyosón találtam magam, hallgatva kísérőm mentegetőző szavait;
nagyon sajnálja, de már
az összes komolyabb autó és felszerelés Monte-Carlo-ban van,
így nem tud mindent megmutatni. Én is sajnáltam.
A "kis" csarnokba lépve, ahol az N csoportos
autókat készítik, egyetlen kérése volt: a sarokban épülő autót ne
fotózzam. Az ugyanis az amerikaiaknak készül, és ők kifejezetten
kérték, hogy ne lássa senki. Sebaj, volt még rajta kívül három
szétszedve, kettő letakarva. Ezek tesztautók, melyekkel
a most kifejlesztett és homologizáltatott egyenes fogazású,
ötfokozatú váltót tesztelték. Tavaly még a széria hatsebességes
ferde fogazásút használták szerte a világon az N-es Sti-kben, idén
azonban megnyílt az út a nagyobb teherbírású, és gyorsabb
kapcsolást eredményező új váltó használatához.
Banbury-től északra, Warwick-ben
egy régi repülőtér leszállópályájából alakítottak ki
tesztpályát, és a hivatásos tesztpilóták nap mint nap itt nyüstölik
a versenyautókat. Az egyik jobbkormányos épp akkor tért vissza a
pályáról, mikor kiértünk az udvarra. A tesztpilóta elmondta, annak
ellenére, hogy rengeteg ilyet vezetett már, még mindig szokatlan
neki a jobbkormány. Ezt leszámítva az autó fantasztikus.
A szomszédos csarnokokban a külföldi csapatok
számára bérbeadott vagy szervizelésre visszahozott autókat
javítják. Jelenleg az orosz "Lukoil" csapatéit. A másik csarnokban
a GT bajnokságban szereplő
Ferrari 550 GT Maranello készül. A Prodrive ugyanis több,
mint 10 éve körpályás versenyekre is készít autókat. Öt ízben
nyerték el a Brit Túrakocsi Bajnokság aranyérmét, legutóbb 2000-ben
Ford Mondeo-val. Az idei tervben a Ferrari számára az FIA GT
bajnokság mellett szerepel néhány futam az American Le Mans
sorozatban is.
A hátsó udvarban - méret: két egymás melletti focipálya -
vannak a versenyekre szállított alkatrészek konténerei, meg néhány
gyengébb autó. A kerékbilincsre azért van szükség, mert az
autópálya közelsége (mindössze néhány van méterre a kerítéstől)
nagyon csábítja a tolvajokat, és előfordult már, hogy a lezárt kapu
ellenére lába kelt néhány versenyautónak. A konténerekben
összezsúfolt alkatrészek tulajdonképpen egységcsomagot képeznek.
Minden benne van, ami egy autóhoz szükséges lehet, így aki vásárol
versenyautót és vesz hozzá tartalék alkatrészeket, előre
berendezett konténert kap a verda mellé.
Az egyik kamionba épp akkor pakoltak be, de a belsejét nem
engedték megnézni, arra hivatkozva, hogy rendetlenség van, és csak
olyan képet engedhetnek meg magukról, ami rendet és tisztaságot
mutat. Persze, és ezentúl szólítsatok madárnak, gondoltam. Az
viszont tényleg látszott, hogy mindennek megvan a pontos helye, és
a kicsi műanyag konténerekbe alaposan átgondolva kerülnek a cuccok,
így a verseny helyszínén nem rabol időt az alkatrészek keresgélése.
Mindenestre kívülről jól megnéztem és azért is lefényképeztem a
szanaszét heverő kerekeket, lökhárítókat, gumikat. Leghátul
találtam néhány összetört karosszériát is.
Az irodába visszatérve kaptam egy hatalmas
méretű, a Prodrive-ot bemutató dossziét, mely 1984-től, a
megalakulástól beszámol a cég eredményeiről. Szóval a maximális
segítőkészség és udvariasság mellett
azért a meleg helyekre nem engedtek oda. Nem láttam a
legújabb WRC-t testközelből, nem éreztem a WRC műhelyben a fáradt
olaj szagát és nem találkoztam Makinen-nel. De tulajdonképpen nem
is bánom. A versenyzőkkel összefuthatok bármelyik versenyen, a tuti
helyekre pedig még az ott dolgozók közül sem léphet be mindenki.
|