Csőbe húzva

2004.11.05. 09:29
Kapcsolódó cikkek (3)
Csövezni jó. Nem arra gondolok, hogy aluljárókban, kapualjakban, közepesen koszlott ruhákban pénzt kunyerálni kannás borra és csavarlazítóra, hanem hogy jó dolog megismerkedni olyan elektronikákkal, amikben elektroncső dolgozik. Mert annyira ritkák. Mert annyira divatosak. Mert annyira mások.
csik.jpg

Mint ez a Blade Avanti VTH 100 erősítő is. Én több napomat áldoztam arra, hogy a neten, ismerősöknél, autóhifi fórumokban megtudjak róla valamit, de semmi eredmény. Senki sem ismeri, senki sem látta, vagy hallott róla. Pontosabban megtaláltam egy japán nyelvű 1996-os újság tartalomjegyzékét, ahol tesztelték ezt az erősítőt, de sajnos már minden példányt eladtak belőle. Ettől függetlenül azt hiszem, szörnyen exkluzív tesztet olvas most a kedves Totalcar látogató.

Amit tudok az erősítőről, azt a tulajdonosa mesélte róla, aki egy Németországban élő, autóhifit forgalmazó, de a biznisz mellett még magáért a zenéért is lelkesedni tudó, igazán profi magyar származású üzletember. Ez úton is köszönet neki a tesztpéldányért.

A Blade Technologies nem kifejezetten autóhifire szakosodott vállalkozás volt. A fő profilja a kapcsolóüzemű tápegységek tervezése és gyártása, orvosi műszerekbe, a távközlési iparnak, és még a Kanada számára készült CF-18 Hornet vadászbombázókba is kerültek gyártmányaik. Innen már csak egy lépés volt az autóhifi. Még egy szabadalmat is összehoztak ezen a területen, ez a BASH technológia lenne. Aztán, ahogy a katonai megrendelések elmaradtak, a Blade Technologies is felhagyott a gyártással -az autóhifiével is.

Persze a cégnek nem az Avanti az egyetlen gyártmánya. A Blade SE Series 2 már ezt a hírneves BASH technológiát alkalmazta. A leírások szerint ez ötször jobb hatásfokú, mint a hagyományos konstrukciók. Ennek segítségével sikerült egy A/B osztályú erősítőt építeni a D osztályúak hatásfokával. Készült aztán egy SE series 3 is, a csúcsmodell valami 4250-es típusszámmal, és ugyanennyi wattal, mint kimenő teljesítmény. A Grenade sorozat a katonai kapcsolatokra utal, bár ebben pont nincs BASH technológia.

A csúcsmodell viszont kétség kívül a Blade Avanti VTH-100 volt. Ebből az erősítőből talán egy tucatnyi készült. Két darab került hivatalosan az akkori német disztribútorhoz, az Audiomaxhoz. Potom 5 000 akkori nyugatnémet márkát kellett leszurkolni érte a pénztárnál, hogy a magunkénak tudhassunk egy ilyen kis csodát.

Első ránézésre nagyon elegáns. Autóhifi erősítőhöz mérten kicsi, sötét aranyszínű kocka az egész, egy plexi ablakkal, amiben a két elektroncső kedvére világíthat. Néhány feliratot találunk még itt, a típusnevet, a gyártót, és azt is megtudjuk, mire szolgál ez a szerkezet: Vacuum Tube Hybrid Power Amplifier.

Második ránézésre azonban kitűnik, hogy szörnyen kisipari termékkel van dolgunk. Erről tényleg elhihető, hogy kis sorozatú, egyedileg épített szerkezet. A felfestett díszítő csíkoknál egy kicsit megfolyt a festék, a ház illesztése, hm, nagyvonalú. Ettől még lehetne igazán nagyszerű darab, hiszen az igazi kis specialisták nem erre szoktak koncentrálni, hanem a belsőre.

A Blade Avanti VTH 100 odabenn is folytatja a kisipari hagyományokat. Az, hogy rondán van összerakva, az így ebben a formájában nem igaz, de majdnem. Látszik, hogy kézzel kábelezték össze a nyomtatott áramköri paneleket. Látszik, hogy nem minden alkatrész fér el kényelmesen a neki szánt helyen. A felépítése is olyan, hogy nem lehet akkora rend, mint a beültető gépekkel óriási sorozatban készülő SMD alkatrészes mai tucattermékekben. A forrasztások, a mechanikai kivitel nagyjából olyan, amivel egy kettes alával még épp át lehet csúszni a szakmunkásvizsgán. Megfelel, működik, de nem szép. Az ember kicsit bizalmatlanul nézegeti a Blade Avanti VTH 100 belsejét.

Elektroncső

Minden az Edison-effektussal kezdődött. Éppen az izzólámpát próbálta tökéletesíteni. A kísérleti modellben az izzó szénszállal szemben egy fémlemez volt, és mindez persze légritkított térben, üvegbura alatt. A fémlemezen elektrontöbbletet lehetett mérni. Minél nagyobb volt a vákuum, és minél melegebb az izzó szénszál, annál nagyobbat.1897-ben született meg a magyarázat. Az izzó szénszálból elektronok lépnek ki. Ha az elektron elég nagy mozgási energiájú, és még a fémlemez felé is mutat a sebességvektora, eléri a fémlemezt. Ez az alap. Hogy minél több elektron érje el a fémlemezt, és hogy ezeket valahogy munkára is tudjuk fogni, szabályozni -ehhez már valódi elektroncsőre van szükségünk. Lee de Forest 1907-ben megalkotta a legegyszerűbb, erre már képes szerkezetet, a triódát. Aki pedig többet akar tudni az anódról, katódról, triódáról és pentódról, annak ezt a diafilmet tudom ajánlani.


De ez sem igaz minden részére. Például a két elektroncső elhelyezése igazi Military Standard szintű, ahogy egy ilyen komoly katonai kapcsolatokkal bíró cégtől ez el is várható. Kell is ez a stabilitás, hiszen egy autóban borzalmasan kellemetlen környezet két, üvegből, fémből, és némi vákuumból összeállított elektronikai alkatrész számára, ennél már csak egy harckocsi, repülő, vagy egy lövedék belseje lehet kényelmetlenebb. A második világháborúban viszont már szép számmal szolgáltak ezeken a helyeken elektroncsövek, a technológia ismert. Így tényleg katonai módra, megfelelően rugalmasan, mégis sziklaszilárdan van kiépítve a két csőfoglalat. Ez a részelt csillagos ötös.

A hűtés viszont megint tuti kettes alá. Nem is értem az elképzelést. Van egy szép, nagy ventilátor a doboz kellős közepén. Fölötte némi extra hűtőfelület, de szellőzőnyílás, hely ahol a levegő tényleg cirkulálhatna, szinte semmi. Annyit csinál, hogy jó gyorsan keringteti a meleg levegőt. Odabent. Ez azért nem a hűtéstechnika csúcsa, de mentségére legyen mondva, legalább halk.

A Blade Avanti VTH 100, mint a ráfestett szlogenből is kiderült, nem végig elektroncsöveket használó erősítőfokozatokból épül fel, hanem úgynevezett hibrid konstrukció. Gyakori ez a megoldás az otthoni hifi erősítők között, ha nem túl drága, még nem túl sok kompromisszummal megépíthető, használható, mégis különleges terméket akarnak. Az autóba való csöves erősítők döntő többsége pedig ilyen konstrukció.