Csőbe húzva

Autóhifi teszt: Blade Avanti VTH 100 erősítő

2004. november 5., péntek 09:29
Csövezni jó. Nem arra gondolok, hogy aluljárókban, kapualjakban, közepesen koszlott ruhákban pénzt kunyerálni kannás borra és csavarlazítóra, hanem hogy jó dolog megismerkedni olyan elektronikákkal, amikben elektroncső dolgozik. Mert annyira ritkák. Mert annyira divatosak. Mert annyira mások.
csik.jpg

Mint ez a Blade Avanti VTH 100 erősítő is. Én több napomat áldoztam arra, hogy a neten, ismerősöknél, autóhifi fórumokban megtudjak róla valamit, de semmi eredmény. Senki sem ismeri, senki sem látta, vagy hallott róla. Pontosabban megtaláltam egy japán nyelvű 1996-os újság tartalomjegyzékét, ahol tesztelték ezt az erősítőt, de sajnos már minden példányt eladtak belőle. Ettől függetlenül azt hiszem, szörnyen exkluzív tesztet olvas most a kedves Totalcar látogató.

Amit tudok az erősítőről, azt a tulajdonosa mesélte róla, aki egy Németországban élő, autóhifit forgalmazó, de a biznisz mellett még magáért a zenéért is lelkesedni tudó, igazán profi magyar származású üzletember. Ez úton is köszönet neki a tesztpéldányért.

A Blade Technologies nem kifejezetten autóhifire szakosodott vállalkozás volt. A fő profilja a kapcsolóüzemű tápegységek tervezése és gyártása, orvosi műszerekbe, a távközlési iparnak, és még a Kanada számára készült CF-18 Hornet vadászbombázókba is kerültek gyártmányaik. Innen már csak egy lépés volt az autóhifi. Még egy szabadalmat is összehoztak ezen a területen, ez a BASH technológia lenne. Aztán, ahogy a katonai megrendelések elmaradtak, a Blade Technologies is felhagyott a gyártással -az autóhifiével is.

Persze a cégnek nem az Avanti az egyetlen gyártmánya. A Blade SE Series 2 már ezt a hírneves BASH technológiát alkalmazta. A leírások szerint ez ötször jobb hatásfokú, mint a hagyományos konstrukciók. Ennek segítségével sikerült egy A/B osztályú erősítőt építeni a D osztályúak hatásfokával. Készült aztán egy SE series 3 is, a csúcsmodell valami 4250-es típusszámmal, és ugyanennyi wattal, mint kimenő teljesítmény. A Grenade sorozat a katonai kapcsolatokra utal, bár ebben pont nincs BASH technológia.

A csúcsmodell viszont kétség kívül a Blade Avanti VTH-100 volt. Ebből az erősítőből talán egy tucatnyi készült. Két darab került hivatalosan az akkori német disztribútorhoz, az Audiomaxhoz. Potom 5 000 akkori nyugatnémet márkát kellett leszurkolni érte a pénztárnál, hogy a magunkénak tudhassunk egy ilyen kis csodát.

Első ránézésre nagyon elegáns. Autóhifi erősítőhöz mérten kicsi, sötét aranyszínű kocka az egész, egy plexi ablakkal, amiben a két elektroncső kedvére világíthat. Néhány feliratot találunk még itt, a típusnevet, a gyártót, és azt is megtudjuk, mire szolgál ez a szerkezet: Vacuum Tube Hybrid Power Amplifier.

Második ránézésre azonban kitűnik, hogy szörnyen kisipari termékkel van dolgunk. Erről tényleg elhihető, hogy kis sorozatú, egyedileg épített szerkezet. A felfestett díszítő csíkoknál egy kicsit megfolyt a festék, a ház illesztése, hm, nagyvonalú. Ettől még lehetne igazán nagyszerű darab, hiszen az igazi kis specialisták nem erre szoktak koncentrálni, hanem a belsőre.

A Blade Avanti VTH 100 odabenn is folytatja a kisipari hagyományokat. Az, hogy rondán van összerakva, az így ebben a formájában nem igaz, de majdnem. Látszik, hogy kézzel kábelezték össze a nyomtatott áramköri paneleket. Látszik, hogy nem minden alkatrész fér el kényelmesen a neki szánt helyen. A felépítése is olyan, hogy nem lehet akkora rend, mint a beültető gépekkel óriási sorozatban készülő SMD alkatrészes mai tucattermékekben. A forrasztások, a mechanikai kivitel nagyjából olyan, amivel egy kettes alával még épp át lehet csúszni a szakmunkásvizsgán. Megfelel, működik, de nem szép. Az ember kicsit bizalmatlanul nézegeti a Blade Avanti VTH 100 belsejét.

Elektroncső

Minden az Edison-effektussal kezdődött. Éppen az izzólámpát próbálta tökéletesíteni. A kísérleti modellben az izzó szénszállal szemben egy fémlemez volt, és mindez persze légritkított térben, üvegbura alatt. A fémlemezen elektrontöbbletet lehetett mérni. Minél nagyobb volt a vákuum, és minél melegebb az izzó szénszál, annál nagyobbat.1897-ben született meg a magyarázat. Az izzó szénszálból elektronok lépnek ki. Ha az elektron elég nagy mozgási energiájú, és még a fémlemez felé is mutat a sebességvektora, eléri a fémlemezt. Ez az alap. Hogy minél több elektron érje el a fémlemezt, és hogy ezeket valahogy munkára is tudjuk fogni, szabályozni -ehhez már valódi elektroncsőre van szükségünk. Lee de Forest 1907-ben megalkotta a legegyszerűbb, erre már képes szerkezetet, a triódát. Aki pedig többet akar tudni az anódról, katódról, triódáról és pentódról, annak ezt a diafilmet tudom ajánlani.


De ez sem igaz minden részére. Például a két elektroncső elhelyezése igazi Military Standard szintű, ahogy egy ilyen komoly katonai kapcsolatokkal bíró cégtől ez el is várható. Kell is ez a stabilitás, hiszen egy autóban borzalmasan kellemetlen környezet két, üvegből, fémből, és némi vákuumból összeállított elektronikai alkatrész számára, ennél már csak egy harckocsi, repülő, vagy egy lövedék belseje lehet kényelmetlenebb. A második világháborúban viszont már szép számmal szolgáltak ezeken a helyeken elektroncsövek, a technológia ismert. Így tényleg katonai módra, megfelelően rugalmasan, mégis sziklaszilárdan van kiépítve a két csőfoglalat. Ez a részelt csillagos ötös.

A hűtés viszont megint tuti kettes alá. Nem is értem az elképzelést. Van egy szép, nagy ventilátor a doboz kellős közepén. Fölötte némi extra hűtőfelület, de szellőzőnyílás, hely ahol a levegő tényleg cirkulálhatna, szinte semmi. Annyit csinál, hogy jó gyorsan keringteti a meleg levegőt. Odabent. Ez azért nem a hűtéstechnika csúcsa, de mentségére legyen mondva, legalább halk.

A Blade Avanti VTH 100, mint a ráfestett szlogenből is kiderült, nem végig elektroncsöveket használó erősítőfokozatokból épül fel, hanem úgynevezett hibrid konstrukció. Gyakori ez a megoldás az otthoni hifi erősítők között, ha nem túl drága, még nem túl sok kompromisszummal megépíthető, használható, mégis különleges terméket akarnak. Az autóba való csöves erősítők döntő többsége pedig ilyen konstrukció.

A hibridség azt jelenti, hogy az előerősítő részt csövezik, a teljesítmény-erősítő rész pedig tranzisztorizált. Így nem kell kimenő trafó, nem kell többszáz volos tápfeszültség, kézigránát méretű kondenzátorok a tápegységbe, nem csak tizen-wattokat sikerül kicsalnunk a gépezetből, nem kell 300 óránként csövet cserélni, ami még nagy is, és meleg is, na meg hajlamos összetörni és bezajosodni. Így kapunk csöves varázst is, meg használható méretet és jó sok teljesítményt. Papíron legalábbis mindenképp.

A Blade Avanti VTH 100 szépen demonstrálja a hibridizáció előnyeit. A bemeneten ugye ott van a két elektroncső. Hogy pontosan milyen, nem tudom. Gondos kezek szépen eltávolítottak minden feliratot - vagy nem is került rájuk semmi. Ez utóbbi kínai vagy jugoszláviai származásra utal, az orosz, vagy pláne az amerikai csövekről senki sem távolítaná el a feliratokat, hiszen ezek drága, elismert, büszkén mutogatni való alkatrészek. Jó alapos ránézésre annyit sikerült kiderítenem, hogy minden valószínűség szerint kettős triódákról van szó. Persze egy elektroncső tesztelő műszerrel többet is meg lehetett volna tudni, de sose gondoltam, hogy ilyenre valaha is szüksége lesz a Totalcar autóhifi rovatának.

Bekötni, használatba venni rémesen egyszerű. Az egyik oldalon találjuk a tápcsatlakozókat és a hangszóró kimenet 4 csatlakozóját. Közöttük van egy kis műanyag fedél alatt a 20 amperes biztosíték. A készülék túloldalán a jobb és bal csatorna jelét fogadó két RCA csatlakozó, és a hozzájuk kapcsolódó, az erősítés mértékét szabályozó potméter. És kész. Ennyi az egész erősítő. Mély-, magasvágás, hídba kapcsoló kapcsoló, ekvalizálás, távirányítás, csilingelés, tűzijáték, sárkányeregetés nincs rajta. Még egy LED sincs, ami azt mutatná, hogy be van kapcsolva. Minek? Ha van áram a Blade Avanti VTH 100-ban, akkor úgyis világítanak a csövek, kár erre bármi más elektronikát pazarolni.

Nagyon vártam, hogy végre meghallgathassam a Blade Avanti VTH 100-at. Az otthoni, mindennapi zenehallgatásban csőpárti vagyok. Feltéve, ha van ilyen párt. Az biztos, hogy a CD játszómban, és az előerősítőmben is elektroncsövek dolgoznak, és most épül az ilyen technikát alkalmazó végfokom. Azon kívül volt szerencsém hallani az olasz HSS Fidelity autóját, amiben a saját előfokuk is hasonló technikát alkalmazott - és bizony kutya jól szólt, különleges hangulat áradt a bemutató Mercedesükben.

Valami hasonlót szerettem volna Blade Avanti VTH 100-tól is. Hogy aztán majd jól megalkudjak rá a gazdájával, vagy elkunyeráljam hosszú tartós bérletbe, vagy simán lenyúljam, orvul beépítsem az autómba, és illegalitásba meneküljek az összes CD-mmel és a barátnőmmel.

Ehhez képest a Blade Avanti VTH 100 az első bekapcsolásnál borzalmasan szólt. De tényleg. A zenére oda sem tudtam figyelni, mert valami kellemetlen, de nehezen meghatározható fajtájú torzítás-féleség arra késztette az agyamat, hogy nagyon ne koncentráljak arra, amit hallok. Pedig muszáj, mert ugye exkluzív teszt kell, hogy készüljön.

Az első gondolatom az volt, hogy be kell melegednie. Közismert tény, hogy az elektroncsövek több időt igényelnek, mint a félvezetők, amíg elkezdenek énekelni. Én egész estére bekapcsolva hagytam a Blade Avanti VTH 100-at, és csak reggel füleltem meg ismét. Árnyalatokkal jobb lett a hangja, de még mindig igen zavaró.

Valami mást kellett kitalálnom. Mivel csak a bemeneti érzékenység potmétereit lehet tekergetni, hát elkezdtem azokkal variálni. Kerestem hozzá ideológiát is - az én Alpine DSP-m már tuningolt darab, a megszokotthoz képest igen nagy feszültség tud kijönni belőle, hátha ez túl sok a Blade Avanti VTH 100-nak.

csik2.jpg

Az igazi inspiráció azonban nem is ez volt. Valahogy kitört rajtam a Pink Floyd korszak. Pontosabban nem is a sorlemezek, hanem a tagok szólóalbumait hallgatom újra nagy lendülettel. Nem maradhatott ki így Roger Waters Radio K.A.O.S-a sem.. Aki ismeri a lemezt, tudja, milyen remek rockzenéről van szó, igen érdekes hangszereléssel, jó kis kórus betétekkel, politikus szövegekkel, és hihetetlenül élethű akusztikus effektusokkal. Na most a Blade Avanti VTH 100 simán elszúrta a rockzene interpretációját, a politikus szövegekkel nem volt baja, a kórusokkal nem volt baj, viszont az effektek_

Nos, az effektusok, akusztikai játékok, az összekötő szövegek soha, de soha nem hallott módon szólaltak meg a hangszóróimon. Egészen döbbenetes, összefüggő tér volt a beszélők körül, szinte meg lehetett mondani, hány köbméteres a stúdió, ahol felvették a szöveget. És az a simaság, az a lágyan, mégis jól artikuláltan egymás után gördülő hangok, na az valamiféle kis csoda. Azt hiszem ez nem volt más, mint az elektroncső csodája.
De sajnos csak a középtartományban. Annak is inkább csak a közepén. És csak ha nem játszanak sokan. És ne játsszon az a pár ember sokfélét. Ja, és hangosan se játsszon. Akkor nagyon jó.

Van nekem egy Bobby McFerrin lemezem. Olyan Best of-féle. Ott vettem, ahol nem nagyon szoktak hülyék lenni a piros-fehér nejlonzacsikkal távozó emberek, 1300 forintért - ennyiért tényleg bolondság lett volna otthagyni. Bobby szkeccsel -vagyis egész testével énekel, meg borzasztó furcsa hangokat ad ki. Ezen a lemezen a Blade Avanti VTH 100 egyszerűen megdicsőül. Elképesztően sok finom részletet mutat meg a nem mindennapi énektechnikából. Más erősítőkön csak sejthetjük, mi minden szólal meg, itt tényleg részesei vagyunk az előadásnak. És amikor a háttérben a Manhattan Transfer vokálozik, egy kicsit az Another Night in Tunisia-ban, az a finomság, precizitás, együttzenélés, azok a csúcspontok!

Ez a Blade Avanti VTH 100 csúcspontja is. Amint több dög, szélesebb sáv, egyáltalán másféle energiák várnának arra, hogy megszólaljanak, elveszik a varázs. Pontosabban a középtartomány közepének a varázsa megmarad, az tényleg úgy szól, mint amit egy 5000 márkás erősítőtől el lehet várni, az összes többi meg vagy két-három kategóriával bénábban. Sajna. Próbáltam én többféle jelforrással, tekergettem azt az egy pár potmétert ide meg oda, próbáltam kábeleket a DNM-Eichmann-Audio Note-Kondo vonalról, variálgattam a hangszórókat, de sajnos ez a hiányosság nálam mindvégig megmaradt. Összefoglalva azt mondhatnám, a Blade Avanti VTH 100 kiemelkedően jó előfok és egy átlagosan béna végfok házassága egy dobozban.

Blade Avanti VTH 100

Tanulság? Engem egyszerűen csőbe húztak. Már sose fogok tudni megszabadulni attól a hangzástól, amit a Blade Avanti VTH 100 produkált a legjobb pillanataiban. Nekem kell egy ilyen! De sose szeretnék ilyen erősítőt, mert egyszerűen nem tudom rajta hallgatni a lemezeim többségét. A megoldás azt hiszem az lesz, hogy ki kell próbálnom a többi csöves erősítőt is. Mert egy út biztos arrafelé vezet az autóhifi Nirvánába.

csik3.jpg