 |
|
|
|
|
A Ford formatervező csapatának vezetője, J. Mays saját kiállítására készítette a kis speedster-tanulmányt. A kétüléses jármű, amely egyáltalán nem nyújt védelmet az időjárás szeszélyei ellen, gyakorlati használhatatlansága ellenére számos érdekes ötletet tartalmaz. Mays a tervezéskor az újrahasznosíthatóság gondolatát helyezte a középpontba, ezért az autó kizárólag könnyen újra feldolgozható anyagokból készült: az autóiparban már megszokott alumínium és karbonszálas műanyag mellett az autó harmadik fő alapanyaga a bambusznád. Ez ugyanis az egyik legszaporább természetes nyersanyag: egy fejlett, feldolgozásra alkalmas törzs öt év alatt fejlődik ki, így használatával alig károsul a természet, szemben más faanyagokkal, amelyeket sokszor több tíz- vagy száz éves faóriások kivágásával nyernek. Az MA további érdekessége, hogy nem tartalmaz hegesztéseket vagy ragasztásokat: az egész autót 364 darab titánium csavar tartja össze, így összerakni és szétszedni is sokkal egyszerűbb, mint hagyományos társait. Így a Ford MA akár építőkészlet formájában is fogalmazható lenne, egy kis kézügyességgel és némi szabadidő feláldozásával szinte bárki képes összeszerelni.
|
|
|
|
|
Az egyetlen kész példány hajtásáról egy alacsony fordulatszámú villanymotor gondoskodik, amely közvetlenül egyáltalán nem szennyezi a környezetet, bár Mays szerint akár egy kisebb lökettérfogatú belsőégésű motor beszerelésének sem volna akadálya. Mindezek ellenére igen kicsi annak az esélye, hogy az autó valaha is gyártásba kerüljön. Az autó november 17-étől 2003 márciusáig lesz megtekinthető Mays számos egyéb munkájával - így a Ford Fourty-Nine tanulmánnyal, a Thunderbirddel és a Ford GT-vel - együtt Los Angelesben a Modern Művészetek Múzeumában.
