A Mini gokartszerű stílusához dízelmotort
passzítani?
Fura ötlet, de a BMW megtette, és június óta nálunk is
kapható az elsősorban a dízelben és vásárlóerőben nálunk nagyobb
potenciállal bíró német, francia, olasz és brit piacok kedvéért
piacra dobott dízel. Tavaly a tervezett 100.000 Mininél
44.000-rel többet értékesítettek, így jogos lehet a
gondolat, miszerint nemcsak gyors, de takarékos Minire is volna
igény a piacon.
A BMW nem vacakolt egy kis lökettérfogatú
dízelmotor kifejlesztésével, inkább a Toyotától szerezték be az 1,4
literes 75 lóerős common-railt.
A motor 180 Nm-es nyomatéka 2000 1/min-től használható ki
teljes mértékben, és a Balaton-felvidéken szerzett tapasztalataink
alapján olyan 4000-ig húz, innentől jobb, ha a hatfokozatú váltóhoz
fordulunk a következő fokozatért. Nem hangos, nyugodt járású, de
kicsit kevés a Mini remek kasztnijába.
A gyári adatok szerint kombinált ciklusú
fogyasztása 4,8 liter 100 kilométerenként. Autópályán a 150-160-as
utazótempót könnyedén tartja a dízel Mini, stabilitása nem marad el
a benzines One-étól, de azért az ember megérzi az erő hiányának
fájdalmasságát, különösen a Cooper S-ből átülve.
Külső ismertetőjegyei a lökhárító mögé rejtett
kipufogóvég, a szép vonalú d betű a harmadik ajtón, a Cooper S-ről
származó küszöbök és az intercooler miatt megnövelt méretű
légbeömlő nyílások.
Az 5.358.000 forintos indulóár már önmagában garantálja, hogy hazánkban ne lehessen igazi kasszasiker a leglassabb Miniből, de azért páran biztos horogra akadnak. Jó kis autó, de nem ezzel lehet égnek álló hajjal kanyarodni...