A szörnyeteg Tacuma helyére érkező Orlandóval próbál új vásárlókat szerezni a GM olcsó márkája.
Az elődmodellt jóformán csak spórolós taxisok vásárolták: a Daewoo örökség utolsó maradványa vállalhatatlanul nézett ki, és reménytelenül elavult technikára épült. Ehhez képest az Orlando kétségtelen előrelépést jelent, hiszen egy átlagos külsejű családi járműnek tűnik. A tervezők nem ragaszkodtak a klasszikus buborék-formához, amely a legtöbb konkurens sajátja, inkább hobbiterepjáróra emlékeztet a széles, szögletes bakancsforma, pedig az Orlando semmivel nem jobb terepjáró, mint bármelyik személyautó. A megszokottnál darabosabb, mondhatni férfiasabb forma akár be is válhat, hiszen ebben a szegmensben kevesen próbálkoztak hasonlóval korábban.
Az új Chevrolet amúgy a szabvány GM technikára épül: a Cruze alapjául is szolgáló Delta II padlólemez az alapja, és a motorválaszték is csupa ismerősből áll. Eleinte egyféle, 1,8 literes, 141 lóerős benzinmotorral lesz kapható, illetve a kétliteres VM Motori Daewoo turbódízel két változatával: a gyengébbik 131, az erősebbik 163 lóerős lesz. Annyi biztos még, hogy három üléssorral is elérhető lesz a típus – ezek állítólag hátrafelé egyre magasabbra kerülnek, így minden utasnak juthat jut elegendő lábtér – és az alapfelszerelés része lesz az ESP, hat légzsák, a légkondicionáló és a motoros külső tülrök. Ugyanakkor számos lényeges adattal adós még a Chevrolet: nem ismerjük az autó külső és belső méreteit, így arról is nehéz fogalmat alkotnunk, hogy milyen lehet a helykínálat, és egyelőre az autó dinamikájára vonatkozó számokat is titokban tartják – legalább a Párizsi Autószalonon esedékes premierig.
Egyelőre nehéz megjósolni, hogy az Orlando, amely látszatra inkább az amerikai ízlésvilágnak felel meg, mint az itteninek, mennyire válhat komoly szereplővé a kompakt egyterűek európai piacán, de a Tacumához mérve már így, néhány kép alapján elképzelhetetlenül nagy ugrásnak tűnik a jó irányba.
