Az Év Autója 2013-ban a VW Golf

2013.03.04. 15:38 Módosítva: 2013-03-04 16:18:07

Percekkel ezelőtt érkezett a hír: az Év Autója címet 2013-ban a Volkswagen Golf kapta meg. A mezőny erősnek tűnt – csupa népszerűnek ígérkező típust választottak a döntőbe – de a Golf nagy fölénnyel iskolázta le a többi modellt. A győztes 414 pontot ért el, míg a második helyezett Toyota GT86/Subaru BRZ páros csupán 202-t. A Volvo V40 189, a Ford B-Max 148, a Mercedes A osztály 138, a Renault Clio 128, a Peugeot 208-as 120, a Hyundai i30 111 ponttal zárta a szavazást.

Csikós Zsolt, aki maga is a zsűri tagja, azt is leírta, miért épp a német családi autó érdemelte ki a legjobbnak járó díjat.

Miért éppen a Golf?

Nehéz volt dönteni a két legesélyesebb autó, a Volkswagen Golf és a Volvo V40 között. Ha nagyjából közös felszereltségre hozzuk őket, összehasonlítható motorokkal, rögtön sok lesz a közös bennük: hasonló méret, biztonság, komfort, extrák, fogyasztás – Magyarországon még az áraik között sincs jelentős különbség. Végül egy pont különbséggel a Golfot hoztam ki győztesnek, de ha alszom rá egyet, lehet, hogy fordítva történik, ennyire közeli volt a meccs.

A Volkswagen persze nem egy élmény-kompakt – arra ott a Focus -, de alapjait tekintve kiváló. Tágas belső, finom rugózás, rendkívül jó minőség, részletekbe menően átgondolt és kidolgozott funkciók. Fogyasztásban pedig lenyűgöző, amit tud. Az 1.6 TDi-nél olyan adatokat jegyeztünk le, mint egy hibrid Aurisnál. Persze ott van még a sok új gyártástechnológia is benne: az MQB platform, a forrón préselt lemezek a karosszériában, a lézerrel szabott illesztési lyukak – valamennyi arra szolgál, hogy az új változat olcsóbban gyártható, de az elődnél mégis átlagban 100 kilogrammal könnyebb legyen. Persze akadnak hibái, mint a durva bukkanókon megszólaló hátsó futómű (többlengőkaros és csatolt lengőkaros verzióknál egyaránt), és oszloppal történő oldalütközésben lehetne biztonságosabb, de ezt a keveset bőven ellentételezi a sok kényelmi és biztonsági trükk, a feláras DSG-váltó, no meg az egész kocsi harmóniája. Íme, a nyertes.

Eggyel lejjebb, 8 pontot elérve következett a Volvo V40 a listámon, ez a markáns egyéniségű, kényelmes, extra igényes kivitelű, kiváló üléseket kínáló autó. Széles a motorválasztéka is, a 94 g/km-es szén-dioxid kibocsátású, a hibridautók fogyasztását megközelítő D2-es verziótól a közel a Subaru WRX élvezeti szintjét kínáló T5 Cross Country-ig válogathatunk. Ebben az autóban találjuk a világ első motorházfedél-légzsákját, amely nemcsak laposabb építésű orrhoz, de az EuroNCAP törésteszteken bizonyított maximális gyalogosvédelmi biztonsághoz is hozzásegítette a kocsit. Ne feledjük, oldalvédelemben is a legjobb eredményeket hozta a Volvo, így kategóriájának legbiztonságosabb autója lett.

Végül a Golf csak azért nyert nálam, mert az árskálája lejjebbről indul; ha innen nézzük, jobb az ár/érték aránya, ha onnan, akkor szélesebb közönségnek szól.

Harmadik helyre a Subaru BRZ/Toyota GT86 testvérpár jött fel, de itt csak négy pontot adtam. Az Év Autója választásnál az egyik legfontosabb szempont az innováció, de a BRZ/GT86 nem túl jó ezen a területen. Az újítás itt csupán annyi: a Toyota és a Subaru rájött, hogy lehet mai technikákkal fantasztikus régimódi sportkocsit készíteni. Ezt az autót ma a világ egyik legkezesebb, legélvezetesebb sportkocsijának tartják. Jellegre a legközelebbi riválisa a Porsche Cayman, de az a kétszeresébe kerül. Mindemellett ez a gumifüstölő, körforgalom-szaggató sportkocsi arra is tökéletes, hogy Anya a gyerekeket reggelente oviba, iskolába vigye, sőt, ha valaki egy négy fős baráti társasággal – igaz, kevés cókmókkal – hosszabb külföldi túrára indul, a pénztárcája tartalmát sem olvasztja el. A saját szabályaim alapján nyert volna, de így is megérdemel egy tapsot.

Két autónak adtam még 2-2 pontot – a Peugeot 208-nak és a Renault Cliónak. Előbbi a kategóriájában kivételesen tágas, kívül és belül elegáns, egyedi, hangulatos, a karosszériája merev és könnyű, s van egy háromhengeres 1.0 VTi kivitele, amellyel egy tonna alatt marad a saját tömege. Aki vezette, nem bírta ki vigyorgás nélkül – nagyon jó kis kocsi. Sajnos a kezelőszervei nem túl inspirálóak, sokan vitatják, hogy jó-e benne a furcsa „kormány lent, műszerfal magasan” üléshelyzet, és a nagyobb motorjaival közel sem annyira paprikás, mint a háromhengeressel. A Cliónak is van egy jópofa háromhengeres benzinese, igaz, az erősebb, turbós, viszont csak 0,9 literes. Kiváló rugózás és merész formaterv jellemzi, ráadásul övé a kisautó kategória legjobb törésvédelme is. Kár, hogy a hátsó ülésein felnőtteket szállítani reménytelen, és nekem a sok fényes műanyag sem tetszett az utasterében – látszik, hogy az olcsóságot divatosságnak akarták eladni, de ez a frissesség elmúltával alaposan visszaüthet.