Percek kérdése, és a porba tiporja a dinoszauruszként kihalásra megérett hagyományos autógyártókat, hiszen a kőolajégető, földpusztító vackok ideje lejárt - valahogy így állítják be a hívők annak az amerikai vállalatnak a tevékenységét, amelynek jelenleg egyetlen modellje kapható, a Tesla Model S.
A napokban szállítja ki a Tesla az első Model S-eket Európában, ennek megfelelően nagy a zsizsegés a standjuk körül. A meglehetősen magabiztosan kommunikáló cég két Model S-t is elhozott a Frankfurti Autószalonra, de még így is sorbanállás van a beülési lehetőségért. Hiszen régóta tudni minden lényeges adatát, de mégis más, ha egy semmiből gründolt autómárka termékét meg lehet fogdosni.
Meg kell hagyni, a Model S első ránézésre egész tisztességes benyomást kelt. Rendben vannak az illesztések, kellemes az anyaghasználat, minden úgy áll rajta, ahogy kell. A hátsó csomagtartóban hátrafelé néző pótülések, amelyekbe a Tesla akár 36 kilós kölyköket is ültetne, kissé optimista szemléletet tükröznek, de ez csak egy praktikus extra, nem kell túl komolyan venni.
Az igazán formabontónak szánt megoldások odabent kezdődnek. A középkonzol egyetlen nagy élére állított érintőképernyő - a bajuszkapcsolókon kívül mindössze két nyomógomb van: a vészvillogó és a kesztyűtartónyitó. Műszakilag nyilván nem nagy kihívás ez a látványos kezelőszerv, de fene tudja, én valahogy nem esek eksztázisba, hogy a fényszórót a térdem mellé lenézve tudom csak bekapcsolni. Menő a virtuális csuszkával kezelhető tetőablak is, de a klímakezelés megint csak egy olyan funkció, amit nem feltétlenül szerencsés az érintőképernyőre rakni. Mindegy is, szép kontrasztos, jó felbontású a tapizós monitor, a geekek imádni fogják.
Inkább elgondolkodtató, hogy a világ legbiztonságosabb autójának kikiáltott Model S-ben hátul olyan fejtámla-csökevények vannak, mint az emiatt sokat kritizált Peugeot 301-Citroen C-Elyseében. És az első biztonsági öv magassága sem állítható, ejnye. Meginogtam kicsit az oly szigorúnak mondott amerikai ütközési tesztek szavahihetőségében.
A hétüléses Model S-ben hátul ülni - és itt nem a leghátsó sorra gondolok - eleve nem túl nagy élmény: fejünk súrolja a tetőt, combunkat pedig semmi sem támasztja alá: a régi trükköt vették elő a Teslánál, a rövid és nevetségesen alacsony üléspadot, ami fotón jól mutat, de a fenéknek rémes.
Nehéz elhinni, hogy ez az autógyár fogja megváltoztatni az autózásról kialakult gondolkodásunkat. Ha nem vernék így a mellüket, sokkal szimpatikusabbak lennének. Mert az mindenképpen elismerést érdemel, hogy néhány év alatt összehoztak egy valóban ügyes autót a semmiből, egy olyan elektromos hajtással, ami ha másban nem is, de akkukapacitásban mindenképpen bajnok. Viszont amíg a Tesla-hívők által oly sokat fitymált óriások is óvatosan lépkednek a tisztán elektromos autók felé, óvatos lennék a prognózisokkal. Lehet, hogy megvetik a lábukat egy szépen felpolírozott piaci résben, de én egyelőre nem érzem a forradalom szelét.
