Mindig akad egy pár kép, amit a memóriakártya sarkából összesöprünk egy-egy rohanó autószalon-nap végén. Ezek aztán általában a resztli-könyvtárba kerülnek későbbi feldolgozásra. Közel sem mostohagyerekek ezek, csak szervesen nem kapcsolódnak egymáshoz, arra pedig kevesek, hogy önállóan megálljanak a lábukon. Ilyenkor kerülnek ide ezek a kis szerelemgyerekek.
A Mitsubishi standja nagyon szomorú volt idén. Igazából ők is érezhették ezt, így el is hoztak gyorsan két versenyautót. Közülük ez a kis Lancer dobogtatta meg a szívünket leginkább.
A Binz, amelytől én azért titkon többet vártam, de legalább egy pompakocsi-kiállítást, legyen az bármilyen morbid is. Az utolsó autónk úgy is egy kombi lesz.
Nézzünk valami szebbet. Itt van például kezdetnek Bruce McLaren versenyautója, amit számomra teljesen érthetetlen módon alig fotóztak. Bezzeg a pódiumon forgó P1 és 650S szinte lemattult a vakufényben. Érthetetlen. De önök nézzék csak meg. egy darabka Forma-1 történelem minden idők legsikeresebb F1-es motorjával, a csodás Cosworth DFV-vel.
És az, ami a képeken nem jön át igazán. Hogy mennyire lélegzetelállítóen gyönyörű tud lenni az, amihez a világ egyik legrégebbi karosszéria- és kocsiszekrény-gyártó cége hozzányúl. Naná, hogy olasz.
És egy magányos szélmalomharc, a szívó V10 árnyékában. A Lamborghini sosem volt ilyen sikeres, mint annak előtte, pedig mindenük megvolt, csak a Fiat Panda bajuszkapcsolókat kellett lecserélni és némi németes rendet rakni odaát és lám: dübörög a bika. A Huracán szép lett, nyugalom, ha meglátják az utcán, igazat adnak nekem.
