Kevesebb autót, de nagyobb hasznot céloz a Renault új mesterterve

2021.01.14. 10:56

Azóta hallani a Renaulution-ról, hogy Luca De Meo átvette a Renault vezérigazgatói posztját. A Renault és a revolution, azaz forradalom szavakból alkotott fájdalmas szókentaur mögött komoly terv húzódik, amely egyszerre növelheti a vállalat hasznát, és jelentősen csökkentheti a cég által gyártott autók számát, ha sikerül maradéktalanul végrehajtani.

A tervet időben háromfelé osztotta a Renault vezetője: az első fázis, a Resurrection, vagyis az újraélesztés, 2023-ig tart, ez a haszonkulcs növelését és az autógyártó anyagi helyzetének megszilárdítását célozza. A költségcsökkentési célt 2-ről 2,5 milliárd euróra növelték 2023-ig, míg a haszonkulccsal fokozatosan szeretnék elérni az 5%-ot 2025-ig. Arról, hogy rövidebb távon hogyan próbálják elérni ezeket a célokat, kevés szó esett, de nem lenne meglepő, ha további létszámleépítésekre és gyárbezárásokra is sor kerülne a következő évek során, a már bejelentetteken túl.

Erre utal az a célkitűzés is, amely szerint a 2019-es évi 4 milliós gyártási szint 3,1 millióra csökken 2025-ig, azaz évi 900 ezres gyártókapacitás válik feleslegessé a következő négy év során.

A középtávú tervszakasz a Renovation – felújítás – elnevezést kapta, ami a termékválaszték alapos átalakítását takarja. Összesen 24 új típust ígérnek 2025-ig, amelyek közül tíz lesz teljesen elektromos. Ennél azonban lényegesebb változtatás a tervekben, hogy a Renault a B helyett a C és a D szegmensre, azaz a kicsik helyett a kompakt- és középkategóriás típusokra koncentrál a cég, mivel ezeken a vállalatvezetők reményei szerint nagyobb hasznot foghat.

A fejlesztési költségeket ugyanakkor a platform-stratégia következetesebb alkalmazásával szeretnék mérsékelni: a terv az, hogy a Renault a jelenlegi hat helyett háromféle padlólemezre építi majd minden típusát, a Daciánál pedig a négy padlólemez helyett egyet alkalmaznak majd. Ezzel nem csak a fejlesztés lehet olcsóbb, de a termelés is, az egyes alkatrészek nagyobb gyártási számai miatt.

Ebben a fázisban már az Alpine-nak is komoly szerepet szánnak. A márka bővítésével és ismertebbé tételével, amit a Formula 1-es csapat átnevezése is szolgál, nyereséges részleggé szeretnék tenni 2025-ig.

A harmadik fázis, a Revolution, azaz forradalom – igen, ide is találtak egy Re-vel kezdődő szót – a 2025 utáni időszakban következik. Ez a vezérigazgató látomása szerint az autógyártástól a mobilitás-szolgáltatóvá válás felé való elmozdulást jelenti, bár ez ügyben a tervek még elég vázlatosak. Természetesen autómegosztást, saját szoftver-platformot és előfizetéses finanszírozást emlegetnek, de manapság a csapból is ezek a kulcsszavak folynak, és a megvalósítás nyilván nagyban függ majd a valós igényektől is.

A nagyszerűen kitalált, és a szellemesség igényével szövegezett terv legbizonytalanabb pontja, amivel évtizedek óta találkozunk tömeggyártók üzleti terveiben, de megvalósítani talán az Audinál sikerült utoljára az 1980-as évek végén, az a márka, márkák átpozicionálása a haszonkulcs drámai növelése érdekében. Egy autógyártót kimozdítani a piaci helyzetéből kockázatos vállalkozás, ami könnyen vissza is üthet, ha a közönség nem fogadja el a termékjelleg megváltoztatását, és az új árszintet, viszont a cég régi szerepét sikeresen átveszi a konkurencia.

A Renault terveit segítheti, hogy a piacon egyébként is jelentős drágulás zajlik az EU autókra vonatkozó szabályainak változásai miatt, és a villanyautók térhódítása szintén segíthet átalakítani a Renault-ról kialakult képet. Ám így is az az érzésünk, hogy Luca De Meo rázósabb öt év elé néz, mint legtöbb autógyári vezérigazgató kollégája, és ezen néhány jól kitalált szóvicc aligha segít.