A Ferrari 60 éves születésnapja alkalmából tartott sajtótájékoztatón állították ki az Enzo kistestvérének tűnő életnagyságú makettet. A műanyagból és papírból készített járműutánzatot az 1000 kilós autóként emlegetik a gyáriak, és azt szeretnék demonstrálni vele, hogy a jövőben milyen autókat várhatunk a Ferraritól.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a későbbiekben az Enzo kicsinyített
másolatait gyártják majd: a hangsúly az arányok változásán van. A rövid
túlnyúlásoknak, a 265-ről 238 cm-re csökkentett tengelytávnak és a
125 helyett csupán 110 cm-es magasságnak köszönhetően a Millechili
sokkal kompaktabb, merevebb és könnyebb lehet, mint az Enzo – a két
autó tömegének különbsége durván 365 kilogramm –, miközben elvben
belefér ugyanaz a 660 lóerős V12-es. Ráadásul az Enzo
menetteljesítményeinek megtartásához kisebb motor használata is
elegendő lehet.
A sajtótájékoztatón elmondták, hogy a kisebb és könnyebb karosszéria csak egy azok közül az újítások közül, amelyekkel a Ferrari megpróbálja sokkal hatékonyabbá és környezetbarátabbá tenni a kínálatát. Kisebb hengerűrtartalmú, turbófeltöltéses, bioetanollal is használható motorokat, regeneratív fékrendszert, alacsonyabb légellenállású karosszériákat és hatékonyabb diffúzorokat fejlesztenek. A változtatásokkal az a Ferrari célja, hogy a mai típusokra jellemző 400 g/km-es szén-dioxid-kibocsátást legalább 250 g/km-re csökkentsék, úgy, hogy közben a sportkocsik semmivel sem lesznek lassabbak, mint eddig. Az egyik legizgalmasabb fejlesztés az aktív légellenállás-csökkentő berendezés, ami egy légkompresszorból fúj levegőt a karosszéria felületére olyan helyeken, ahol az áramlás leválna a karosszériáról. mintegy hozzásimítva a légáramot a lemezekhez. Így jelentősen csökkenthető a légellenállás, méghozzá anélkül, hogy az autók formája tovább uniformizálódna.
Az összes új fejlesztés bevezetéséhez persze hosszú időre lesz szükség, de úgy néz ki, tíz év múlva már csak az új elvek szerint kialakított Ferrarik lesznek kaphatók.
