Mindig mosolyra ingerlő élmény, ha a régmúlt jövőképével szembesülhetünk. Nem ritkák a régebbi sci-fi regények, amelyekben a jövő számunkra már csupán múlt, és persze semmi sem alakult úgy, ahogy azt az író egykor elképzelte. Vagy gondolhatunk az 1950-es évek csodás amerikai tanulmányautóira, amelyek a korabeli repülőgépek és rakéták formavilágából építkeztek.
Galéria - kattintson a képre
Hasonló sors várhat azokra a formatanulmányokra is, amelyeknek a Volkswagen külön honlapot szentelt: a cím - www.volkswagen2028.com - is elárulja, hogy az oldal célja húsz évvel előre repíteni a látogatót az időben, háromtanulmányautó segítségével. A jövőkép - ahogy évtizedek óta - egy picit túlzottan is steril, és technokrata, de tartalmaz néhány érdekes, és idővel talán valóban megvalósítható - bár néhol nem is teljesen új - ötletet. A holografikus kijelzőt tartalmazó karpereccel például megadható, hogy az autó hol szedje fel a jövő VW tulajdonosát, de ezt már KITT is tudta a Knight Riderből. Ezen kívül az autók kommunikálnak egymással és a gazdáikkal, a környezetszennyezés és a forgalmi dugók pedig a múlt érdekességei közé tartoznak. Vonzó víziók, annyi szépítéssel, hogy láthatóan üres és zöld minden, a gazdáját felszedő autó pedig minden ember alapfelszereltségéhez tartozik - mintha a föld túlnépesedésének problémája húsz éven belül eltüntethető lenne, és mindent benőhetne a szépen nyírt gyep és a dús lombú erdő.
A jövő világához három autó is kapcsolódik: a tágas-unalmas családi autó, a holografikus idegenvezetővel felszerelt Room, az egyszemélyes, minimalista, de a többi autókkal kommunikáló One, és a sportos fazonú, kétüléses Ego változtatható festéssel. És van egy negyedik is, a dicső múltat - nekünk pedig még a jövőt - szimbolizáló Up! kiskocsi. És ez az egész oldal rejtett üzenete: hogy a látogatóba tudat alatt azt sulykolja, hogy a Volkswagen következő kisautója nem csupán egy újabb közlekedési eszköz, hanem egy szebb világ kezdete. Innentől pedig nem több a VW szép új világa, mint egy drága, szépen kidolgozott reklám.
