Légből kapott légautó?

2008.08.14. 15:32

Vízzel, homokkal, levegővel működő autóról írni mindig hálás feladat: tudat alatt mind szeretnénk, ha működnének, hiszen mindenki szeretne olcsón autózni, elfeledve a drága és környezetszennyező kőolaj-származékokat. Ám míg az első két elképzelés legfeljebb nukleáris technológia bevetésével képzelhető el, ahogy az index cikkében is olvashattuk , az utóbbi jön.

Ami azt illeti, egész régóta jön: először hat éve hallottunk az olcsó, léghajtású autó ötletéről, és azóta is rendszeresen felbukkan róla egy-egy hírmorzsa - legutóbb, tavaly tavasszal például annak kapcsán hallhattunk róla, hogy a francia fejlesztő eladta a hőlégmotor licencét az indiai Tata iparvállalatnak , amely mintegy mellékesen autógyártással is foglalkozik. Most ismét felbukkant, érzésünk szerint egy zseniális marketinghúzásnak köszönhetően: az eredeti fejlesztő, a Guy Negré által alapított MDI talált egy partnert Észak-Amerikában, a Zero Pollution Motorst (ZPM), amely eddig nem tett mást, mint ügyesen tálalta a rég ismert ötletet, közölt néhány vázlatot egy egyelőre nem létező autócsaládról, és beígérte, hogy hamarosan beindul a gyártás.

Jól működő hőlégmotort fejleszteni persze nem egyszerű: az MDI lényegében 15 éve foglalkozik a kérdéssel, és még így sem biztos, hogy erőfeszítéseiket siker koronázza. Eredetileg egy nagyon szellemes, de a gyakorlatban igen nehezen megvalósítható ötletet fejlesztettek, ahol a nagy nyomású levegőt üzemanyagként fecskendezték forró levegőbe, de ez a megoldás nem vált be, így 2004 óta egy hagyományosabb, tágulásos elven működő motort igyekeznek gyártásra éretté tenni. A probléma mindkét konstrukciónál ugyanaz: hatalmas nyomású levegőt kell megbízhatóan tárolni, és fokozatos, lassú munkára bírni, ami a jelenlegi műszaki színvonal mellett egyáltalán nem egyszerű feladat.


Régebbi prototípusok galériája

A prototípusok ugyanis 300 bar nyomású levegővel működnek, de nem sikerült tökéletesen megoldani a tömítést, így az elméleti, 200 km körüli hatótávolságnak csak a töredékét sikerült elérni velük. A legújabb motorváltozatoknál ezért lemondtak a nulla-emmisszióról: azért, hogy a megfelelő teljesítmény eléréséhez ne kelljen tovább fokozni a rendszernyomást, nagyobb teljesítményigény esetén valamilyen üzemanyaggal hevítik a sűrített levegőt, így növelve meg annak nyomását közvetlenül a felhasználás előtt. Így persze komplikáltabb lesz a rendszer, és drágábban működik, de a Zero Pollution Motors szerint a légautó még mindig sokkal kevesebbet fogyaszthat, mint akár a dízelmotoros autók, akár a benzines hibridek: kb. 2,2 liter benzinnek megfelelő energiát használ fel 100 kilométeren.

Sokak szerint ez a fogyasztási adat túl optimista, és a ZPM autójának többi adatát látva mi is kételkedni kezdtünk. Egy farmotoros, hatüléses egyterűről volna szó, amely egyetlen feltöltéssel 1360 kilométer megtételére képes, 75 lóerős, méreteiben és tömegében nagyjából egy mai kompakt modellnek felel meg, és 55 km/h alatti sebességnél csak sűrített levegő hajtja, üzemanyagot nem használ fel. A működéshez persze itt is 310 bar túlnyomású levegő kell, amit egy 5500 W-os fedélzeti villamos kompresszor állít elő 120 vagy 230 voltos váltóáram felhasználásával, mintegy négy óra alatt töltve fel teljesen a 35 literes tartályt. Szépen hangzik, még akkor is, ha a végsebesség csupán 155 km/h, különösen mivel a levegővel hajtott járművet állítólag 17 800 dollárért - átszámítva 2,825 millió forintért - bárki hazaviheti majd, ha beindul a gyártás.

A hangsúly persze a ha szócskán van: az MDI évek óta birkózik a légmotor fejlesztése során felmerülő problémákkal, látható eredmény nélkül, kicsit úgy, ahogy más gyártók az üzemanyagcellás szériakocsikkal. Egyelőre úgy tűnik, a befektetők harapnak az ötletre, az elméleti számok is ígéretesek, és az önreklám is kiváló, de a végeredmény egyelőre bizonytalan: könnyen kiderülhet, hogy a légmotoros személyautó is ugyanolyan zsákutcának bizonyul az autóiparban, mint a korszerű kétüteműek, vagy a Wankel-motor, és akkor ismét szegényebbek leszünk egy álommal. Bár ne így lenne.