 |
|
|
|
|
Az FX néven is ismert szupergép a Tokyo Contemporary Art Museum-ban lesz látható április 26-ától. Az autó végleges változatát ugyan csak szeptember végén Párizsban mutatják be, de már a prototípuson megfigyelhetők a típus legfontosabb jellemzői. A fülke formája nagyon emlékeztet az előd, az F50 megoldására, az oldalablakok meredeken felfelé hajló alsó pereme pedig a szintén Ferrari alapú legendás Lancia Stratost idézi. Az autó megalkotásakor a Ferrari F1-es részlegének eredményeit is felhasználták. Ennek köszönhető állítólag az autó legszokatlanabb sajátsága: egyetlen kiálló szárny, vagy légterelő sincs rajta, a - mellékesen a cég F1-es versenyautóit idéző - orr és az autó hátsó része nemcsak felhajtóerőt nem termel, de nagy sebességnél le is szorítja az autót az úthoz. Az eredmény a szárnyak híján alacsony légellenállás, amely közrejátszik abban, hogy a középen elhelyezett hatliteres 48 szelepes V12-es motor 650 lóereje nagyjából 350 km/h sebességig képes gyorsítani az FX-et, 0-ról 100-ra pedig kevesebb mint 4 másodperc alatt gyorsulhat az autó, ha értő kezekbe kerül. A tesztelésnél nem volt hiány jó pilótákban: a Ferrari versenyzői is kivették a részüket a tesztelésből. Az autó műszaki szempontból a jelenlegi csúcstechnikát képviseli: a vázszerkezet szénszálas műanyagból készült, akárcsak a féktárcsák, a felfüggesztések pedig nyomórudas, kettős kereszt-lengőkaros egységek, akár a legtöbb modern versenyautón, változtatható csillapítású lengéscsillapítókkal kiegészítve. Az autót kizárólag szekvenciálisan kapcsolható versenyváltóval szállítják. Persze a Ferrarinál is tudták, hogy az FX birtoklásának nem a vezetési tudás, hanem a több mint 440.000 dolláros vételár megléte lesz az elsődleges feltétele, ezért került bele kipörgésgátló és ABS is, amelyek megkönnyítik a jármű vezetését. A típus gyártása 2003 végén kezdődik, és várhatóan alig 300-350 példány készülhet belőle összesen.
