Egy újsághír szerint 2007-re évi negyedmillió kínai autó érkezhet az Egyesült Államokba, ami igencsak ijesztően hangzana, ha nem bukkant volna fel a tervekkel kapcsolatban egy régi kedves ismerős, Malcolm Bricklin neve.
Amerika első számú autóipari szerencselovagja még az 1960-as évek közepén a Subaru 360-as jelzésű miniautók importjával kezdte meg tevékenységét, de igazán kétes hírnevet a Yugo révén szerzett magának. Bricklin az 1980-as évek közepén kezdte el Amerikába vinni a Zastava kisautóit, amelyek azóta is a helyi folklór szerves részét képezik a nem túl hízelgő Yugo-viccek révén. 2002-ben hősünk még egyszer bevetette szerb kapcsolatait és újból megijesztette Amerikát azzal, hogy felfrissíti a Zastava importot, tavaly azonban újabb tervet eszelt ki: egy Allen & Co. nevű befektetési tanácsadó céggel karöltve elkezdték szervezni a kínai Chery Automobile olcsóautó-offenzíváját.
Azt egyelőre nem tudjuk, hogy a Chery modelljei közül melyek kerülhetnek forgalomba Észak-Amerikában, de vételáruk állítólag akár 30%-kal alacsonyabb lehet mint a legolcsóbb konkurens modelleké. A Chery jelenleg négyféle modellt gyárt: egy középkategóriás modellt, amely leginkább talán a Ford Mondeóra emlékeztet, két kompakt négyajtóst, amelyek gyakorlatilag az első Seat Toledo sorozat átdolgozásából születtek, és a QQ nevű kisautót, amely a Daewoo Matiz indigó-másolata. Ez utóbbi miatt a Chery perben is áll a General Motorsszal, ami igencsak kényelmetlen helyzetbe hozhatja Bricklint és csapatát.
Persze ha eltekintünk az amerikai importőr személyétől, a tervezet akár fenyegetésként is értékelhető a kínai autóipar részéről: azt mutatja, hogy a távol-keleti országban lassan kiépül a megfelelő kapacitás az export beindításához, és az olcsó munkaerő, a gyenge szakszervezetek valamint a diktatórikus politikai háttér révén az ország autógyártói versenyképesek lehetnek a nemzetközi autóipar jelenlegi főszereplőivel szemben, ha műszaki fejlettségben nem is, de árban mindenképp.
