Néhány nap múlva, Los Angelesben mutatkozik be a Nissan hobbiterepjárójának utódja. A második generációs Murano teljesen új karosszériával és belső térrel, de csaknem változatlan műszaki tartalommal igyekszik elődje nyomdokaiba lépni.
Galéria - kattintson a képre
Az autó karosszériájának alapformájában nincs semmi különleges. A lágy vonalvezetésű, magas karosszéria eleve kevesebb jellegzetes vonást visel, mint a jelenleg kapható Muranóé – például hiányzik a vállas övvonal –, amit az orr és a farrész érdekesnek szánt kialakításával igyekeztek kompenzálni. A nagy ovális hátsó ablak és a háromszögletű hátsó lámpák tényleg jól is mutatnak, bár manapság sok ilyet látni, az orr kialakítása viszont inkább fura, mint szép. Az apró fényszórók a széles hűtőrács alá kerültek, valahogy idegenszerű arcot kölcsönözve a Nissan szabadidő-autójának. Félő, hogy a formatervezők nagy igyekezetükben túlzásba estek. Amit érdekesnek szántak, azt sok vásárló taszítónak találhatja, és a Murano könnyen bekerülhet ugyanabba a skatulyába, mint a Pontiac Aztek és a Ssangyong Actyon, a világ legrondább autói közé.
Galéria - kattintson a képre
A lemezek alatt ugyanaz a hajtáslánc bújik meg, mint a korábbi Muranóban. A motor a jól ismert VQ35-ös keresztben álló változata, bár ezúttal 235 helyett 265 lóerős a 3,5 literes V6-os. Ehhez is fokozatmentes automata váltó és első- vagy négykerék-hajtás csatlakozik, ami azonban inkább csak havas, vagy laza burkolatú úton jön jól. Terepjárásra a kis hasmagasság és a zárható differenciálművek hiánya miatt kevéssé alkalmas. Az új Muranóba természetesen bekerült jó néhány, a manapság divatos kiegészítő, így a gombnyomásos indítórendszer, az iPod-csatlakoztatási lehetőség, de 9,3 GB kapacitású belső adattároló és Bose audiorendszer is rendelhető hozzá.
Azt egyelőre nem tudni, hogy a Nissan a következő Muranót is elhozza-e Európába, vagy inkább az Infiniti EX és FX típusaival igyekszik kiváltani a típust.
