24 órás verseny az új Focusszal

2011.04.05. 16:11 Módosítva: 2011-04-05 17:26:31
Tíz liter száz kilométerenként egy modern, kétliteres dízeltől normál utcai használatban sok. Versenypályán viszont kevés. Kivéve, ha takarékossági verseny.

24 Horas Ford nevű versenyt idén nyolcadik alkalommal rendezte a spanyol Ford vezérképviselet. A cél a Mondeo bemutatása, majd népszerűsítése volt, idén először azonban az új, 2011-es, kétliteres, dízel Focusok futották a köröket a Madrid melletti, nagy múltú Jarama versenypályán. Marketingértéke mellett társadalmi haszna is van a rendezvénynek, a szponzorok közhasznú alapítványokat támogatnak vaskos eurókötegekkel.

Alapvetően belterjes spanyol esemény, ám idén először egy helyi újságíró kiesésével lehetőség nyílt, hogy a helyi média mellett versenyzőként vendégül lássanak egy „idegent”, a választás pedig a Totalcarra esett. Így kerültem tragikus hirtelenséggel a madridi repülőtérre délután 13.30-kor, majd siettem át a pályára a kettőkor kezdődő eligazításra.

A csapat

Fundacion Ana Bella – El Mundo

Jesulin de Ubrique (37)

Torreádor, bulvárszereplő és médiasztár. Rajongói a nők matadorának nevezik, mióta 1995-ben rendezett egy ingyenes viadalt, kizárólag nőknek. 1999-ben visszavonult, mint mondta, mindent elért, nem maradt, ami motiválja. Azért a 2001-es szezonban visszatért, ám egy súlyos autóbaleset miatt nem tudta befejezni. 2010-ben újra visszatért az arénába, és népszerűbb, mint valaha. A média kedvence, néha énekel is egy keveset.

Első felesége Belén Esteban Menéndez, egy közös gyermekük van.

Maria José Campanario (32)

Torreádorné, bulvárszereplő és médiasztár. 2002 óta Jesulin de Ubrique felesége és két gyermeke édesanyja. Előző férje, Carlos időnként hobbiból ütlegelte, Jesulin mellett azóta megtalálta a békét és a nyugalmat. Jótékonykodik, szerepel, nyilatkozik és a Flickren osztja meg a közös fotóikat.

Miguel Angel Turci, újságíró

José Juan Gámez, újságíró

José Manuel Alonso, újságíró

Mario Gomez, újságíró

Az Unidad Editorial tulajdonába tartozó El Mundo és marca.com munkatársai

David Sanz

Bansacar (autókölcsönző és -lízingcég, Santander csoport) képviselője

Etienne Lagrenge

Ford Spain, az új Focus arculati és PR-vezetője

Prokop Gábor

totalcar.hu

Támogatónk az El Mundo, Spanyolország második legnagyobb példányszámú napilapja, támogatottunk pedig az Ana Bella Alapítvány volt, amely a nők elleni erőszak (családon belül és kívül) ellen lép fel. Nyilván így kerültek képbe nagyköveteink is.

Nem kifejezetten gyorsasági futamról van szó, bár a győztes az lesz, akit a rajtot követő huszonnegyedik óra végén a mezőny elején intenek le a kockás zászlóval. Az egyetlen bibi, hogy a felhőtlen száguldozáshoz nem áll rendelkezésre korlátlan mennyiségű üzemanyag. 215 litert égethetünk el összesen, ha ez nem elég, csúfos parkolás lesz a jutalom a pályát övező gyepen.

Gyors kalkulációval (és az elmúlt években felszedett tapasztalattal) hamar kideríthető volt, hogy az ideális stratégia az, ha az átlagfogyasztást valamivel 10 liter/100 km alatt tartjuk, és nagyjából 100 km átlagsebességet tartunk a pályán. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy négyestől felfelé, 2000–2500/min közötti tartományban autózunk, hosszasan kigurítva az autót.

Mellékvágány 1.

Óriási médiafelhajtás övezi a versenyt. A start és a befutó környékén lépten-nyomon celebeket interjúvoló, filmező és fotózó újságírókba botlik az ember. Nem tesznek nagy különbséget torreádor és helyi Idol-győztes között, a nagy közös celebfotózásba hajszál híján engem is betereltek, egyszerűen mert a boxunk kijáratánál kezdődött a szponzorok fala, én meg épp ott álltam. Tiltakoztam, és leléptem, bár Winkler azt mondja, hülye vagyok – Spanyolországban egy ilyen fotó már épp elég lett volna egy karrier kezdetéhez. Azóta verem a fejem a falba, már lehetne egy óriási haciendám rengeteg Trabanttal az udvaron.

A versenyen részt vevő csapatok mindegyikének jut egy támogató és egy támogatott. Nálunk ez az El Mundo nevű neves spanyol folyóirat, illetve az Ana Bella alapítvány, amely a nők elleni erőszak áldozatait támogatja. Az első helyezett alapítvány 38 000 eurót kapott, a hatodiktól lefelé már csak 9000 eurót – nem mindegy, hol végzünk.

Nehezítette a feladatot némi kötelező kerék- és sofőrcsere, a fejenként egyszerre és összesen lefutható időkeret szigorú szabályozása, meg persze önmagában az, hogy egy teljes napon keresztül kellett helytállni. Már este tíz-tizenegy körül billegni kezdtek az emberek, hajnal kettő-három magasságában pedig már érezhetően fogyatkozott a talpon lévők száma.

Mellékvágány 2.

A takarékos vezetéssel kapcsolatban épp annyira volt egységes a csapat, mint az Index-fórum bármelyik márkatopikja. Aranyos jelenet volt, ahogyan Maria José torreádorné teljes átéléssel magyarázta, hogyan kell felszögezni a mutatót a fordulatszámmérő 2500-as vonalára.

Mondjuk őt legalább értettem, ellentétben a csapatot kis kezénél fogva vezető instruktort. Én spanyolul csak a „Que?″ kifejezést ismerem (azt is csak azért, mert sokat néztem a Waczak Szállót), ő angolul–magyarul nem sokkal többet. Ellenben beszélt kicsit olaszul, de hiába, én nem. Szóval nem volt egyszerű az együttműködés, a betanítókörökön egy szavát sem értettem, ezért állandóan belenyúlt a kormányba, én meg ilyenkor mindig a kezére csaptam.

A pálya

A Madrid szomszédságában fekvő, nagyjából 3800 méter hosszú Jarama pálya egyébként igen népszerű a motorsportok itteni kedvelői között. Technikás, büntetős kanyarkombinációin és emelkedő kanyarba torkolló lejtőin valószínűleg sok helyi titán önbecsülése rogyott a porba – mégsem kapja meg az őt megérdemlő helyet a spanyol motorsportban. Működtetésére alig akad pénz, fejlesztését újra és újra leveszik a napirendről. Nem meglepő, a környékbeli telkek igen sokat érnek, nyilván ezen a területen is nagyobb profitot hozna egy-két lakópark. Pedig kilenc alkalommal még Formula–1-es Spanyol Nagydíjat is rendeztek itt, az utolsót 1981-ben.

Mellékvágány 3.

Furcsa spanyol szokás, hogy a nők előszeretettel ölelgetnek relatíve idegen férfiakat köszönésképpen, teljes mellbedobással. Engem vagy tíz hölgy megszorongatott, úriemberi mivoltom és feneketlen félelmem a torreádor gyilkos fegyvereitől nem engedi, hogy példákat soroljak.

Nem rossz szokás egyébként, csak úgy tűnik, a férfiaknak ebben az ügyben nincs vétójoguk – pedig némelyik Juanitánál szívesen tiltakoztam volna.

Az autó

Az új, 2011-es Focushoz már volt szerencsém, történetesen épp Spanyolországban. Akkor a legerősebb dízelt duplakuplungos, automata váltóval kóstoltuk, most végre a kézi váltó karját is csattogtathattam. Nem ért nagy meglepetés, a nyomatékkal még mindig nem volt gond, a futómű kezességét pedig a szűk és negyvencentis padkával bíró, Jerez környéki mellékutak után végre széles, ám roppant vicces vonalvezetésű aszfalton is bebizonyította. A fékről talán elég annyi, hogy az éjszakában a kétszázötvenedik kör után is teljes lelki nyugalommal rúgtam telibe a pedált a Bugatti-kanyar lejtőjének aljában olyan rövid fékúton, amelynek a végén a néha fel-felbukkanó kölyöknyulak szaladgáltak a homokágyban.

Mellékvágány 4.

A verseny után, mielőtt a szállodába vitettem magam, feltétlen szükségem volt egy gyors látogatásra a piszoárok nagytermében. Elég nagy tömeg volt befelé menet, többen az ajtóban álltak, arccal kifelé, néhányan a fajanszoknál. Hamar rájöttem, hogy az egyik csapat támogatottja, egy szellemi és testi fogyatékosokat istápoló alapítvány hozta ki a drukkereit, és ahogyan azt nekik tanították, a mellékhelyiséget csoportosan, rendezett alakzatban hagyták el. Persze mire kettes sorokba fejlődtek az ehhez meglehetősen szűkös térben, én is végeztem, és türelmesen ballagtam kifelé, szorosan mögöttük. Kint meg számolt a kísérőnéni (– There's too much butter on those trays! – No, no senor, not on those trays! Uno, dos, tres! – elnézést…), és ahogy kiértem, rám esett a doce (12), és a vállamnál fogva már terelt is a lépcső felé. Mutatom neki a ruhámat, és közben próbálom angolul kommunikálni, hogy én csak szimplán ronda és fáradt vagyok, nem fogyatékos, ezért is kaphattam fordos overallt. Ha be is visz, nem jut majd nekem ágy és meleg étel, mert létszámon felüli vagyok. Szóval inkább maradnék. Kicsit vacillált, de mivel újraszámolva nélkülem is megvolt a létszám, szerencsére elengedett.

A verseny

Nos, hiába is próbálnám megmarketingelni, senki nem hinné el, hogy egy elejétől végéig izgalmas, fordulatos verseny volt. Nem is szándékom ezt állítani, ám a pályán eltöltött idő mellett minden óra meghozta a maga adrenalinfokozó néhány percét. A leszakadt abronccsal, tréleren érkező Top Auto vagy a féksérülés miatt csereautóba kényszerülő, majd hatodik helyen végző BP Ultimate gondoskodtak a szórakoztatásunkról. Emellett persze vezettünk, tekertünk és kapcsolgattunk, amikor pedig már azt gondoltuk, nem lehet fokozni a helyzetet, akkor – történetesen éppen nálam – a telefon, amelyet bluetooth kihangosítón keresztül kapcsolattartásra használtunk, egyszer csak elnémult, és három körön keresztül nem volt hajlandó sem hívást kezdeményezni, sem fogadni. Senkinek sem kívánom azt a hat-nyolc percet, amelyben fél szemmel a pályát, fél szemmel az átlagfogyasztást mutató displayt figyelve, egyik kezemmel a kormányt tekergetve, másikkal a váltókart csattogtatva a hülyébbnél is hülyébb ívű kanyarokban próbáltam újraindítani a spanyol nyelvű telefont, párosítani a rádió kihangosítójával, miközben Etienne dirigál a saját mobilomon, amit egyébként egyáltalán nem hallok a sisaktól…

Mellékvágány 5.

Szombat estére terveztem a verseny utánra egy kisebb látogatást Madridban, metróval és gyalog. Gondoltam, úgyis olyan ritka, hogy nem vezetek, iszom hát egy sört valahol. Persze a vége az lett, hogy zuhanyzás után, a Két pasi és egy kicsi soron következő részének első öt perce után keresztben eldőltem az ágyon, fejem alatt a laptoppal, és 14 órát aludtam egyfolytában, annak ellenére, hogy rohadt kényelmetlenül feküdtem, a kerekekkel ellátott két ágy pedig nagyjából tizenöt centire távolodott egymástól.

Így hát másnapra maradt a séta. Kiballagtam a hotelből, felszálltam a metróra, majd észrevettem, hogy a fényképezőgép a hotelben, a telefonom lemerült (mert ugye, ahelyett, hogy töltőre tettem volna, inkább szundítottam), így se GPS, se pontos idő, se kommunikáció.

Ezért néhány megállót mentem csak, és leszálltam. Találtam egy Il Treno feliratú üzletet. Bementem, sehol senki, csak a takarítónő. Mondom, zárva vagytok? Ő meg: Que? Mondom, bír, és mutogatok a sörcsapra. Mire ő: Que?

Nagy nehezen elmutogattuk egymásnak hogy sört innék, de csak ha világos (mutatásul ez úgy van, hogy olyan színe van, mint az olívaolajnak, nem pedig mint a retkes fahamutartónak), mondja, világos, de nem ad. Mondom, öreg vagyok, elmúltam 18, mondja, de rossz a pénztárgép, így tud adni, de csak, ha nem fizetek érte. Mondom, de szívesen kifizetem, nem akarok potyázni, erre ő elállta az utamat a partvissal. Mondom, rendben, ingyen is jó lesz, erre felkapott egy korsót, mondom, köszi, csak pohár, este vezetek.

Na és akkor adott egy pohárral ajándékba, én megittam, mondtam, mucsaszgrasziasz, valamit kommunikáljunk már szóban is. Erre ő válaszolt valami nagyon hosszút, ami akár a neve is lehetett, én pedig elköszöntem.

Persze minden hiába, ha a stratégia nem tökéletes. Hiába teljesítettünk jól és hoztunk fel egymás után kétszer is három-három helyet az éjszakai váltásokban. Hiába töltöttük kint a teljes 24 órát a legtöbb résztvevővel ellentétben, akik ezalatt otthon vagy a szállodában pihentek. Hiába aludtam el a fáradtságtól a boxban, széken ülve, hiába számolgatta az instruktorunk percenként a becsült hatótávolságot.

Valahol hiba csúszott a rendszerbe, ugyanis nagyjából 15 perccel a vége előtt, a negyedik helyen futva, a dobogótól egy körön belüli távolságra a célegyenes előtti Monza-kanyar emelkedőjén a Focus megállt. A győzteshez képest tíz körrel kevesebbre futotta, pedig ha még fél deci van benne, begurul a célegyenesbe, és ezzel egy helyezést hozunk.

A győztes egyébként nagyjából 2100 kilométert autózott, a 215 liter gázolajjal számolva durván 9,8 literre jött ki a száz kilométerenkénti átlagfogyasztás – tehát nem terveztünk rosszul alapvetően.

Az Ana Bella Alapítványt így „csak” 9000 euróval gazdagítottuk, viszont azzal a szép gondolattal tértünk (egyébként viharos gyorsasággal) nyugovóra, hogy ha helyt nem is álltunk, de legalább borzasztóan elfáradtunk.

A végeredmény:

1. Madre Coraje – La Razón – 552 kör (38 000 euró)
(José Miguel Rodríguez Sieiro, Luis Fernando Alvés, Carlos Rodríguez-Quiroga, Álvaro Rodríguez-Quiroga, Carlos de Miguel, Fernando Gómez-Blanco, Juan Carlos Vicente, Ricardo Lozano y Miguel Ángel Fernández. Coordinador: Óscar Gutiérrez)

2. Fundación Pequeño Deseo – Laboratorios Asoc. Nupel – 551 kör (25 000 euró)
(Eugenia Martínez de Irujo, Jesús Olmedo, Roberto Peña, Carlos Somoza, Javier Calderón, Daniel Cuadrado, Mariano Muñoz, David Osorio y Pablo Vaquero. Coordinador: Miguel Martín)

3. Salvamento, Ayuda y Rescate Español – ABC – 551 kör (14 000 euró)
(Ángel Rouco, Álvaro Muñoz Escassi, Adolfo Pastor, Iván Pastor, Juan Manuel García, Paco del Brío, Marcial Castro, Pepe Pérez y Jesús Arnaiz. Coordinador: Teudo Sangüesa)

4. Fundación Antena 3 – Atres Advertising – 549 kör (12 000 euró)
(Susanna Griso, Ramón Aragüena, Alejandro J. Pérez, Ángel Gutiérrez, Pedro Martín, Matías Prats, Luis Javier Álvarez, Javier Laviada y Joaquín Sáenz-Messía. Coordinador: Ramón Caus)

5. Asociación Mundo Justo – Autofácil/Ed. Prensa Ibérica – 548 kör (10 000 euró)
(Carlos Sobera, Miguel Temprano, Jaime Suárez, Haroldo Uemura, Pablo García, Pere Prat, Manolo Gómez-Blanco, Javier Burrueco y Eva Vicente. Coordinador: José María Isidoro)

6. Apadis – BP Ultimate – 546 kör (9000 euró)
(Daniel Guzmán, Nerea Garmendia, Mariano Fernández, „Tato Suárez”, Valentín Eirabella, Manuel Álvarez, Bernardo Palacios, Javier Moltó y José Pablo Rodríguez. Coordinador: Maria Àngels Roig)

7. Fundación Gomaespuma – Windows Phone – 546 kör (9000 euró)
(Juan Luis Cano, Roberto Dragó, Rafa Ríos, Sonia Paz, Rafa Cid, Jesús Valderrábano, Iván Guardiola, Miguel Arias-Cañete y Santiago Sainz. Coordinador: Joan Arnella)

8. Federación Amigos de los Mayores – Diariomotor.com – 545 kör (9000 euró)
(Jesús Álvarez, Sonia Ferrer, Antonio Prat, Sergio Álvarez, Oscar Miguel Bandín, David Peris, Emilio de Diego, George Andrei y Víctor Piccione. Coordinador: Francesc Sallent)

9. Fundación Barraquer – Tele 5/Cuatro – 543 kör (9000 euró)
(Belinda Washington, Nico Abad, Jesús Miguel Ortiz, Óscar Menéndez, Luis Miguel Vitoria, Carlos Lera, Félix Nicolás, José Agustín Calvo y Carlos Freire. Coordinador: Óscar Canovas)

10. Fundación Ana Bella – El Mundo – 542 kör (9000 euró)
(María José Campanario, Jesulín de Ubrique, Miguel Ángel Turci, José Juan Gámez, José Manuel Alonso, Mario Gómez, Prokop Gábor, David Sanz y Etienne Lagrange. Coordinador: Ricard Monge)

11. Fundación Agua de Coco – Top Auto – 537 kör (9000 euró)
(Jaime Cantizano, Blanca Fernández-Ochoa, Carlos Chico, Manuel F. Gil, José Luis Páder, Paolo Beducci, Borja Puig, Alejandro Medina y José Manuel Machado. Coordinador: Javier Navarro)

12. Fundación Aladina – Publiseis – 534 kör (9000 euró)
(Manu Tenorio, David Andrade, Luis Miguel Cabanas, José Manuel Caballero, Francisco Toledo, Arancha Pato, Rodrigo Fernández, José Carlos Sacó y Alfonso Menor. Coordinador: Enric Burrull)