Meg lehet ezt emészteni?

2012.09.26. 05:41
Az élménynap programjának olvasásakor elbizonytalanodtam: nem lesz ez egy kicsit sok egyszerre? A Porsche Hungária ugyanis igyekezett a lehető legtöbbet adni vendégeinek, ezért négy programpontban, négy óra alatt vagy tizenöt féle autót lehetett kipróbálni. Mint ha egy étterem teljes étlapját kellene végigenni a lehető legrövidebb idő alatt. Bableves kovászosuborkával, velőspacal kaviáros lencsével, desszertnek mákos tészta pörkölttel és rántott hús csokoládészósszal? Kulináris élmény, vagy bődületes gyomorrontás lesz belőle? Egyáltalán, emlékszünk a végén az egyes fogások ízeire?

Gyors eligazításon megtudtuk, kint többek közt Audi S8, RS4, Skoda Citigo, Fabia RS, Seat Ibiza és Leon Cupra R, VW Beetle vár ránk. Lehetetlen, hogy mindenki mindent vezethessen, görcsölni nem érdemes, megyek, amivel csak tudok. Erősítésnek egy kávé és irány a szlalom-pálya.

Azt hiszem, vonzom a bójákat, pedig igyekszem kerülni őket. Legtöbbször nem borítom fel, épp csak megbillegtetem, de az pont ugyanannyi hibapontot ér, mint ha halálra tapostam volna, oda az egész vállalható teljesítmény. Egyesben, szinte végig tiltás közelben forgatva az 1,4-es TSI Leon motorját, egész jó időt lehet menni a kanyargós terepen. De felesleges aggódni, hogy esetleg másodikba felváltva elfogy az erő, és lefullad a kocsi minden kanyarban. Alacsony fordulaton, 1500-tól már 200 Nm nyomaték segít a kigyorsításban, a turbó a hónunk alá nyúl. Gyorsabban értem egy-egy kanyarhoz így, pedig az egyesben ordító motor miatt lényegesen nagyobbnak tűnt a tempó.

A következő programpontban, aki kapja, marja alapon (pontosabban, aki előbb iratkozik fel rá, viheti) több tesztautót lehetett kivinni a közúti forgalomba. Én egy A7-tel kezdtem, és szerencsére a Porsche Hungáriás Kovács Andi szólt, hogy az RS4-re időben iratkozzak fel, mert nagyon kapós. Legközelebb majd' egy óra múlva volt szabad az autó, de tudtam, addig sem fogok ölbe tett kézzel várakozni.

A hófehér A7-be villámgyorsan behuppanva csak azt vettem észre, hogy ez egy tank. Belül minden kárpit fekete, az ablakokon tényleg csak annyit látni, mint egy PSZH lőrésein. De nézelődjön a fene, van max. 20 percem, hogy kipróbáljam a kocsit, gyí.

Ez egy hidegvérű, sima arcú, szigorú tekintetű sorozatgyilkos, aki a makulátlan fehér öltönyével és a kifinomult modorával mindenkit megtéveszt. Ez akkor keveri a mérget a poharadba, amikor egy könnyű koktéllal lazítasz a tengerparton. És nem csak a tiédbe, de a körülötted levőkébe is belelöttyint, ha nem figyelsz. Úgy kezdesz el vele mindenféle józan határokon túl autózni, hogy mosolyogsz, arcizmod sem rezdül. Ülsz a lounge kényelmes foteljében, halk jazz szól. Ötig számolsz és már százzal tépsz, a kanyarokról csak azért veszel tudomást, mert látod őket és tekergeted a kormányt. Az összkerék hajtás miatt sem a gyorsítás, sem az íven maradás nem okoz gondot. Kereszteződéshez érve mindenkit előzékenyen elengedsz, finoman leheled a gázpedált, de már megint majdnem százzal mész, pedig itt a fele a megengedett.

És te még gyorsítanál. Mert az egészből semmit nem érezni, a motor finoman jár, gyönyörű a hangja (ha a matricákon nincs rajta, hogy dízel, sosem tudom meg), az utastérben tökéletesen temperált klíma, a külvilág zajaiból szinte semmi nem szűrődik be. Úgy teszi az embert ön- és közveszélyes gyorshajtóvá, hogy közben a sofőr a legkulturáltabb autósnak gondolja magát, széles e vidéken. Aztán egyszer csak kikanyarodik eléd egy melósokkal tömött Transporter, és mindenkit megölsz, a többiek megsebesülnek. Ha nincs szerencséd, az egyik csákány az építőmunkások rozsdamarta, kehes kisbuszának csomagtartójából kirepülve átszakítja a szélvédőt és veled is végez. És az egészről ez a snájdig gyilkos tehet: 313 lóerővel és 650 Nm nyomatékkal tesz téged kedélyes ámokfutóvá.

Visszaérve egy újabb Leon várt rám, de most egy Cupra R akarta, hogy kivigyem a Hungaroringet és az M3-at összekötő Bernie Avenue-nak is becézett szakaszra. És én meghajoltam az akarata előtt. Hogy egy ilyen átkozott hothatch, az autóipar túlmozgásos hülyegyereke mennyivel civilizáltabb autóst csinál az emberből, mint egy nagymotoros luxuslimuzin-kupé, hihetetlen. A motorját folyamatosan érzem, bizsergetően pörög, az egész autó pezseg, miközben kanyarból kanyarba kényszeríted, éppen ezért végig képben vagy, mennyivel is mész, mit is csinálsz éppen az úton.. Nincs benne kifinomult tiptronic váltó, meg quattro hajtás: kézzel váltogatsz, és bár az elektronika figyeli a heveskedéseidet, érzed, csak az első kerekek hajtanak. A 265 lóerő 6,2-es gyorsulásra jó, ami közel egy másodperccel rosszabb sprint, mint az A7 biturbóé. De itt dolgozol közben, ezért intenzívebb az élmény, az A7-nél csak nyomod a pedált, a többi történik magától. Ha normális, emberi együttélésre alkalmas polgárként szeretnél közlekedni a Cupra R-rel, azt is lehet, bár nem könnyű megállni a csibészkedést. Csak itt legalább észreveszed, hogy rossz vagy.

Mivel volt egy kis időm, a magányosan szomorkodó Skoda Citigo fenekébe csíptem és elvittem táncolni. Az Audinál kimért mosoly, a Seatnál vicsorgó vigyor ült az arcomon, ez a kis piros bevásárlókocsi szélesre húzta a számat. Az előző autókhoz képest egy szánalmasan gyenge lélekvesztő, virsli gumikon guruló pléhdoboz. De milyen pléhdoboz! A beltérben fényezett lemez felületek mindenfelé, a műanyagok kellemes bézs árnyalatúak, méretes üveg tolótető engedi be a szikrázó napot az utastérbe, a hifi egész szépen szól. Ott, ahol a többi autóban vánszorgásnak tűnt a megengedett sebesség, ebben a kis dögben pont jó volt a tempó. Nem akar vele az ember óriásiakat fartatni a kanyarban, csak szépen gurulni, élvezni az utazást. Annyira vidám szerzet, hogy még a motor felől, nagyobb fordulatoknál hallható fergeteges Wartburg/Barkas hang is csak megvigyorogtatja a bennülőt. De elég is a bohóckodásból, az RS4 rám vár.