Levetett rendőrautók fillérekért

2013.07.22. 13:51
Bárhogy is szeretnénk az ellenkezőjét hinni, úgy tűnik, mégis igaz: a magyar rendőrautókat szétesésig hajtják. Sem az extra magas futásteljesítmény, sem a környezetszennyező motor, de a jelek szerint még a leromlott műszaki állapot sem akadály, forgalomban maradnak. Míg egy akcióban nem törik rommá a Skoda Octavia farát, nem rohad szét az 1992-es Volkswagen Golf, vagy nem fogy el a pótalkatrész a Lada Nivához, minden megy tovább.

Amikor valamiért mozgásképtelenné válik egy többszörösen elhasznált darab, az alkatrészkannibalizációs fázis következik, majd jöhet egy jó kis hirdetmény a police.hu-n: "Szolgálatból kivont gépjárműk értékesítése július 18-án". Bizony így: gépjárműk. A gépjárműkedvelőknek – de kik ők?

A nyilvános árverést nem az Országos Rendőr-főkapitányság, hanem egy bizonyos Berényi és Társai Kft. szervezte egy eldugott járműtelepen, valahol Vecsés külterületén. Odatalálni szinte lehetetlen, ezért nem számítottam tömegre.

Tíz óra előtt mindenféle állapotú és korú Mercedesek, néhány kopott furgon, és egy ezüstszürke Volvo S40 parkol a bejáratnál. A Volvóból két férfi száll ki, akik valahogy nem passzolnak a közegbe. Egyikük akcentussal beszéli a magyart, de lehetetlen megállapítani az anyanyelvét, mert amikor telefonál, csak annyit hallok, koszi, akkor holnap feltizenkető. Egy idősebb úr van vele, pontosabban ő van az idősebb úrral, aki gesztusaival teszi egyértelművé, ki a főnök.

A markáns vonások, a piros nyakkendő, a csíkos ing, a szürke öltöny-hegyes orrú cipő kombináció az első perctől nagyon ismerős. Néha toppant egyet a padlón, mintha le akarná verni a talpáról a sarat. Amikor mondani akar valamit a fiatalabbnak, csak a szemével jelez, mire az rögtön mellette terem és várja az utasításokat. Meghallom a hangját, és hirtelen bevillan: ez bizony tényleg ő: Gergényi Péter nyugalmazott rendőrtábornok, egykori budapesti főkapitány.

Húsz percig bóklászunk így az udvaron a kiállított árverési darabok közt. Végül erőt veszek magamon, és odalépek Gergényi emberéhez. Az egyik Lada Niva mellett teljesít szolgálatot. Tényleg ő az? Igen. Azt már nem nehéz kitalálni, mit keres itt az egykori vasprefektus, akinek puszta tekintete is tömegoszlató hatású. Az LGA-s rendszámot viselő 2000-es évjáratú Lada Niváért jött. Személyes emlék, hazavinné a garázsba. Ez volt az egyik szolgálati autója. Érzem, hogy ha újabb kérdést teszek föl a főnökről, visszakérdez, újságíró vagyok-e. Nincs több kérdésem.

Az árverést egy helyi szinten jelentős hatalmú, elöl rövid, hátul hosszú hajú alacsony középkorú fickó celebrálja. Még a tábornoknál is rokonszenvesebb. A nevére sajnos nem emlékszem, mert amikor bemutatkozott, még civil hangnemben beszélt, és csak ezután váltott prédikátorüzemmódra. Karkötőjére harminckettes betűmérettel azt írták, DOKI, áll az udvaron egy DOKI egyedi rendszámú Volkswagen Touareg is.

Doki nagyon jól bánik az emberek figyelmével. Mesterien vág rendet a pornónapszemüveges, halásznadrágos nepperek, a már reggel tízkor is olajos körmű sameszek közt, akik rögtön meg is találják a büféasztalt, majd elkezdik betömni az egyik koleszterinpékség termékeit. Aki autóval, vagy legalább egy rohamcsapat-szállító dobozos Ifával akar távozni Vecsésről, annak harminc gyötrelmes percet kell átvészelnie az egyre forrósodó helyiségben. A műsor ötvenes kínai robogók licitjével kezdődik. A tizenhárom Tauris Mambo csak három embert érdekel. Valaki tudni véli, hogy a 2009-es Taurisokat a Balaton-parti járőrözéshez vette a testület, majd félre is dobták őket, amikor beköszöntött a kerékpáros rendőr=példamutató rendőr korszak.

A licit negyvenhatezer forintról indult, és attól függően, hogy 145 vagy 7565 kilométert mutat a számláló, hatvan-nyolcvanezer forint körül mind el is megy. A közelemben álló nagytestű kereskedő a döntő pillanatokban borostyán gyöngysort morzsolgat. Eladásra veszi a rendőrrobogókat, az ünneplő inget strandnadrággal kombináló srác viszont még nem tudja, mihez kezd majd a zsákmánnyal. A helyében én sem tudnám, de azt sem, miért adtam ki több mint százezer forintot a nagy melegben két kínai robogóért.

Három IFA csapatszállítót kevesebb mint negyedóra alatt sikerül elpasszolni. Furcsa módon ezeknek nem hiányzott semmijük. Budapest utcáin azokban a viharos években láthattunk hasonlót, amikor minden nemzeti ünnep kukaborogatással ért véget. Most, hogy már nem divat az ilyesmi, nyilván semmi szükség rendőrcsapatokra, így szállítani sem kell őket. Az 1984 és '87 közt gyártott teherautók az állásban öregedhettek meg ilyen rútul. Amúgy ha feltételezzük, hogy a rendőrségnél tilos az óratekerés, a 40-60 ezer kilométeres futásteljesítmény egyáltalán nem tűnik soknak.

Az árverésre bocsátott járőrautók használhatatlan roncsok. Ezen belül a Suzuki Wagon R-t még alaposan le is rabolták. Hiányzik a váltója, a lökhárítója, a lámpái, és az utastérből szinte minden olyan alkatrész, amelynek megléte szükséges volna, hogy utastérnek nevezhessük. Nincs megfelelő szakmai kapcsolat a Suzuki és az ORFK közt? Biztosan van, csak pénz nélkül a Suzuki sem ad alkatrészt a rendőröknek. Ugyanígy nem tud segíteni a Porsche Hungária sem, ezért a hátulról totálkárosra tört Octaviára nem is akad jelentkező, megmarad két Skoda Felicia is. Kár értük, de gondolom, lesz újabb árverés.

Egy Volkswagen Transporterért 120 ezret ad valaki, hasonló összegért ütik le a tizenegy éves Ford Transitot is, bár ezeket nem is láttam az udvaron. Mindegy, biztosan hátul állnak, mélyen a romok mögé temetve. Mindez már nem is érdekel dél körül, mert ekkor nem csak én, de az összes felsorolt mesefigura a láthatóan idős tábornoknak drukkol, hogy ő nyerje a licitet a Niváért.

Öt feszült perc.

Doki bejelenti a harmincnegyedik tételt, a bizonyos Lada Nivát. Mindenki elhallgat, még a tizenhárom éves hozzátartozók is befejezik az evést a sarokban. Az idegen ajkú alkalmazott felemeli a tábláját, de ekkor váratlanul megjelenik mellette egy eddig háttérben várakozó civil külsejű alak. Gergényi embere leveszi napszemüvegét, és felkészül az árveréseken elmaradhatatlan szemmel veréses megtörésre. Főnöke megint dobbant, majd Doki elkezdi tízezer forintonként emelni a Niva árát.

A 310 ezres kikiáltási összegből egyszerre négyszáz lesz, és megy tovább, még feljebb, oda, ahová már fejben sem követte volna senki a teremben. Félmillió egy Lada Niváért még akkor is sok, ha mindössze 30 ezer kilométer van benne. Valami ilyesmit gondolhat Gergényi Péter, amikor 490 ezernél jelez a szemével. Most először látok rajta érzelmeket. Csalódott.

A csíkos pólós idegen táblája a levegőben marad, így ő nyeri a parancsnoki Nivát. Kifelé menet már mindenki mindenkivel beszélget. Olyan ez, mint egy spontán közösségi esemény, egy tétmeccs, egy csoportdinamikai kísérlet. Ha tehetik, legalább egyszer vegyenek részt önök is egy rendőrségi járműárverésen. Vigyázzanak, pénzt még véletlenül se vigyenek magukkal.