2014.10.21. 06:22
Már harmadszor voltunk a Tannisteszten, az olvasók és a jó fotók kedvéért már többször verettünk az izgalmasabb autókkal a homokban. Szinte már hagyomány. Hagyományok meg azért vannak, hogy ápoljuk őket.

A Subaru Imprezával rögtön az első napon mentünk a csodálatos tannisi tengerpartra. A bubu-gépen nem kell sokat keresgélni, ha csibészkedni akar az ember, egyetlen gomb megnyomásával kikapcsolható az ESP, készülhetnek a látványos, homokokádó képek. A föveny a legtöbb helyen szinte beton keménységű, de vannak lazább részek is. Igen, sikerült egy ilyen puding-állagú folton padlólemezig ásni az Imprezát, de megoldottuk a dolgot, Bandi ezt már elmesélte.

Másnap került kezünk közé az új Twingo. Aminek a külső dizájnját magyar tervező rajzolta, Wittinger Csaba – a vele készült interjút itt olvashatja. Ez a tény már önmagában is érdekessé teszi a Twingót, de ez a kisautó időtlen idők óta a legelső hátsókerekes Renault. Ugye önök is érzik, mekkora felelősség nyomta a vállunkat, amikor beleültünk. Meg kell tudnunk, hogy az erősebbikkel milyen keresztbe menni. A Twingo ráadásul nagyon ígéretesnek is tűnt, az első kerekek valószerűtlenül nagy szögben elfordíthatóak, ekkora kormányszöggel csodás íveket lehet rajzolni. De sehol egy ESP gomb.

Bandit nem olyan fából faragták, aki ennyitől meghátrál. - Hol a biztosíték doboz? Keressük meg az ESP biztosítékát! A szigorúan francia nyelvű használati útmutató csak néhány pillanatra akasztott meg minket, régi francianyelv-tanulmányaimnak hála gyorsan megtaláltuk a tárgymutatóban a Fusibles címszót, kesztyűtartó kinyit, fedél lepattint, megvan a piszok! Tovább tartott a kis műanyag csipeszkével, amit a táblafedélben találtunk, kihúzni az apró késes biztosítékot, mint idáig eljutni. Gyújtás rá, motor elindít, világít az ESP-hibára utaló ikon, hurrá, sikerült!

A homokban finoman elindulva még semmit nem lehetett érezni, de az első csóválás és nagy gáz után azonnal kiderült, az ESP makacs, nem hagyja magát. Egy kis keresztbecsúszást, kerékkipörgést enged, de semmi komoly. Franc. Azért csináltunk pár fotót, de csalódottan vittük vissza a sárga gombócot.

A Renault egyik emberével még a parkolóban összefutottunk, azonnal megkérdeztem, van-e valami trükk. Kevés hiányzott, hogy Jean-Pierre a puszta nézésével mészárszékké változtassa a Tannishus parkolóját. Jü ken nöt dü zet. Ic nöt pösziböl. Nem lehetséges? Naa, mon ami, ne szédíts. Visszakérdeztem még egyszer. Nö, zisz iz ebszölütli nöt pössziböl. Icc för ze kasztomörz széfti. Értem én, a cég nem szeretné, ha a kedves vásárlókra a szívbajt hozná a farmotoros kisautó, amikor vizes kockakövön hirtelen a forgalomban szembe találná magát, ezért van az ESP. De hogy ne lehessen sehogy kikapcsolni, alig akartam elhinni. Pedig mondtam emberünknek, hogy szép kép készülne, az olvasók kedvelik az ilyesmit, de hát sajnos a dolog nöt pössziböl. És olyan csúnyán nézet, hogy legszívesebben feltartott mutatóujjal, rendes magyarként csak annyit mondtam volna: Trianon.

Ha van olyan autó az idei tesztflottában, amitől igazán szokatlan a homokos fövenyen való fartatás, az az S500 C. Ez a bálna méretű kupé nem zsiványkodásra van kitalálva, egy ilyen elegáns autóval nem driftelnek az emberek. Ugyanakkor tudjuk jól, mennyire jól mutat az ápolt angol gyepet keresztbecsúszva, bő gázzal szántófölddé változtató Rolls Royce. Egyértelmű, hogy a Mergát is megmutattuk a parti sétánynak. De ezen sem találtunk ESP gombot. Márpedig az nem történhet meg, hogy ne rakjuk el a seggét, tavaly sajnos a szedán S-Klasséval kihagytuk a dolgot, ez még egyszer nem fordulhat elő. De hol az ESP gomb? Sehol. Biztosítékok? Megvannak, de nem vagyunk előrébb, sehol egy felirat, a motortérben le van csavarozva a fedél, esélytelen. Bandiban nagy az akarás, megkér, forgassam el teljesen balra a kormányt. Benéz a kerékjáratba, majd rám sandít: Nagy disznóság lenne, ha széthúznánk az ABS jeladóját?

Az ötlet technikai szempontból nézve jó, hiszen ha a rendszer nem kapja meg a jelet valamelyik kerék jeladójától, kapitulál, felvillannak a sárga jelzőfények, ilyenkor se ABS, se ESP. Nem barbár megoldás, tényleg csak egy stekkert kell széthúzni, majd később összedugni. A baj csak annyi, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a csatlakozók összedugása után minden úgy működik, mint előtte, lehet, hogy a hibaüzenetet csak a fedélzeti rendszerre dugott számítógéppel lehet kiütni. Az pedig a tuti bukás. Kell, hogy legyen valami más megoldás. Elő a használati kézikönyvvel.

A kesztyűtartóban azonnal megtaláltuk a német nyelvű manuált, Bandival közösen böngésztük, kerestük a megfelelő címszót. Biztos német kifejezéssel írják, keressük az ASR-t, teljes nevén az Antriebsschlupfregelungot- semmi. Akkor a Traktions-kontrollét. Mm-mmm. ESP? Naná, ezzel kellett volna kezdeni. Csak nem teljesen egyértelmű a leírás. Úgyhogy a nagy LCD kijelzőn kezdtük el böngészni az elektronikus manuált. Keresőszó alapján azonnal megvolt a szükséges infó, pontosan leírják, mit kell tenni az ESP deaktiválásához.

A dolog egyszerű, a Mercedesnél gondoltak rá, hogy a kedves vásárlókkal előfordulhat, az ESP csak akadályozza az előrejutásban őket. Úgy is mondhatnánk, a biztonságuk miatt van rá szükség, hogy például hóban, jégen ki lehessen kapcsolni a kipörgésgátlót. Van olyan helyzet, amiből tényleg csak durva kerékpörgetéssel lehet szabadulni, velem is volt már olyan, hogy csak akkor mozdult meg az autó, mikor már kikoptatta maga alól a jeges havat és a gumik megtapadtak az aszfalton. A megfelelő gombok nyomkodása, menübe, almenübe beturkálás, leokézás után ott álltunk a csapatáskész luxuskupéval. Sátáni kacaj.

455 lóerővel természetesen nem csak a homokban lehetne szépen keresztbemenni, de egyrészről sem az autót és a gumikat nem akartuk nyúzni, meg aztán alkalmas placc sincs a környéken – ha meg lenne, a gumicsikorgással pillanatok alatt magunkra haragítanánk a békés vidéki dánokat. Jobb ez így, meg látványos is, ahogy a tepsi-szélességű hátsó gumik okádják a homokot.

Az viszont egész gyorsan kiderült, hogy ez a módszer nem kapcsolja ki teljesen a felvigyázó rendszereket, nem lehetett padlógázon, a pedált pumpálgatva driftelni, érezni lehetett, ahogy a háttérhatalmak el-elveszik a gázt. Persze ettől még jó móka volt, Csikós zsűritagi kötelességének érezte, hogy saját tapasztalatokat gyűjtsön a dologról.

Másnap, a hibrid C-klasse kombival már nem kellett sokat gondolkodni, rövid gombnyomkodás után már folyt is a homokbányászat. Az S-kupéban nem vettem észre, de a kis (höhö, kicsi) kombi műszerfalán feltűnt, hogy a kikapcsolt ESP-re figyelmeztető lámpa felett alkalmanként villogott az ESP működéséről tudósító kis ikon. Ez is bele-beleszólt a játékba, de szépen lehetett vele, ahogy az öregek mondják, bródszejdolni. Egy pillanatra megakadt a buli, mikor Bandinak sikerült egy puha partszakaszon lendületet veszteni, de rövid pusztakezes ásás és tolás után csináltuk tovább a képeket. Volt köztük pár jó, elégedettek voltunk.

A bőrfotelekben terpeszkedve, kisímult arccal gurultunk vissza, csak Bandinak kellett a szúrós tekintetű mercedeses embernek elmagyarázni, hogy nem, a lökhárító pereme nem azért van tele homokkal, mert szügyig ástuk az autót, hanem a szakmai alázat és a jó fényképek iránti vágy okán. Megegyeztünk, ők is kapnak a szép képekből, hogy a műhely falát ékesíthessék velük. Gyanítom, hogy a gyári prospektusfotók nem láttatják ennyire dinamikusnak a hibrid C-klassét. Remélem, értékelik majd a srácok a munkánkat, innen is üdvözlünk mindenkit a Stuttgartban, klassz lett a céosztály!