A vonat leszakította az orrát, újszerűként hirdetik

2016.01.21. 06:14 Módosítva: 2016.01.21. 08:27

2014. decemberében Szatymaznál gyorsvonatnak ütközött egy Renault Fluence. A kocsi orra megsemmisült, alkatrészei ötven méteren szóródtak szét a sínek mellett. Ugyanezt az autót most a neten hirdetik eladásra, és azt írják róla, állapota újszerű. Utánajártam, mennyi esélye van egy magyar vásárlónak, ha tudni szeretné, mire ad ki 2,5 millió forintot. Az eredmény kiábrándító, de tanulságos.

Köszönöm, jól vagyok - válaszolta a mögötte jövő autósnak Zsuzsa, pedig jól biztosan nem volt másodpercekkel azután, hogy Renault-jával a Budapestre tartó gyorsvonatnak ütközött. Az érdeklődő autós továbbhajtott, Zsuzsa pedig kiszállt a roncsból és hívta a rendőrséget. A közelben dolgozó pályamunkások végignézték az ütközést, majd integettek a mozdonyvezetőnek, mert ő nem vett észre semmit az egészből. A szerelvény vészfékezéssel egy kilométeren belül megállt, majd megérkezett a katasztrófavédelem helyszínelője és a Délmagyar.hu tudósítója, aki a képeket is készítette. A szatymazi átjáróban a 2014. december 17-i baleset óta sincs rendes sorompó, csak táblával és lámpákkal jelzik az autósoknak, ha jön a vonat, bár a lámpákat erősebb fényűre cserélték.

„Nem gondoltam, hogy meghalok, nem is volt időm megijedni, olyan gyorsan történt az egész” – emlékszik a történtekre Zsuzsa, aki a baleset előtt egyik ügyfelének telephelyéről hajtott ki, egyenesen az átjáró felé. Amikor autóba ült, bedugta a telefon headsetjét, így barátja éppen vonalban volt, amikor a kocsit elsodorta az intercity. A fénysorompó tökéletesen működött, de Zsuzsa fáradt volt, ezért bár a vonat már az autója előtt robogott, amikor az átjáróhoz ért, egyszerűen nekiment oldalról. Karácsonyi ajándékokat szállított az ügyfeleknek, és ha kicsit jobban sietett volna aznap, a mozdony oldalról találta volna el a Renault-t, ami túlélhetetlen, mert ilyen ütközéskor egyetlen autó sem nyújt védelmet.  

Hiába állapította meg a baleset után a biztosító, hogy a Fluence gazdasági totálkáros (vagyis gazdaságosan nem javítható), és hiába írta nekünk első levelében az egykori tulajdonos, hogy sosem bízna egy helyreállított roncsban, néhány napja ismét találkozott egykori autójával. Valaki megjavította, és most eladó. 

A hirdető elfelejtette kitakarni a fotókon a rendszámtáblát, így biztosan ugyanarról az autóról van szó, melynek orrát Szatymaznál leharapta a vonat. A hirdető azt írja, a Renault újszerű, garázsban tartott és rendszeresen szervizelt. 2,5 millió forintot kér érte, így ez a Fluence még az árával sem lóg ki a hasonlók közül, ellentétben egy tavalyelőtti cikkünkben szereplő, szintén totálkáros roncsból helyreállított Volkswagen Jettával, mert az kifejezetten olcsó volt.

Amikor hétfőn felhívtam a Renault hirdetésében szereplő számot, egy úr vette a telefont. Találkozót beszéltünk meg, de ezúttal eldöntöttem, hogy nem bújok a naiv autóvásárló bőrébe, történjen, aminek történnie kell. Három órakor ott várt a sötétszürke szedán a budai családi ház kocsibejárója előtt az utcán, ép orral, koszosan, mintha az imént szálltak volna ki belőle. 

Az autót tavaly májusban egy budafoki kereskedés adta el a családnak, csakhogy a hirdető felesége céges autót kapott, így a Fluence-nak mennie kell. A családfő már a telefonban említette, hogy bár a hirdetésből kimaradt, a Renault korábban törött volt. Ne gondoljak semmi komolyra, állította a mindvégig korrekt és közlékeny úr, mert a szélvédő eredeti és a légzsákok sem nyíltak ki. Többet ő sem tud, bár a puszta tény, hogy ez a két alkatrész érintetlen, nem jelenti azt, hogy a baleset nem volt súlyos.   

Beszélgettünk még egy kicsit a járó motorú Fluence mellett ácsorogva, majd úgy döntöttem, elmondom honnan jöttünk, és hogy nem szeretnénk megvenni az autót. A tulajdonos és felesége láthatóan megdöbbentek, amikor megismerték a baleset részleteit, és valami azt súgja, tényleg nem tudtak semmiről, vagyis őket is átverték.

Ezúttal nem vittük állapotfelmérésre az autót, mint a már említett jettás esetben, de első látásra úgy tűnhet, a Renault feltámasztása elég jól sikerült. Bárki is csinálta, spórolni akart, mert a motortérbe visszaszerelte a törött biztosítékdobozt, és nem cserélte ki a szélvédő alatti törött műanyarácsot sem. Tipikus és árulkodó jelek, de érthető a megoldás, mert egy ilyen drága és bonyolult javításba csak akkor éri meg belevágni, ha a karosszérialakatos és a fényező olcsón dolgozik, és van bontott alkatrész. Illetve ha a mesterek nem maximalisták. 

A Renault központi rendszerében semmi nem szerepel a javítással kapcsolatban, csupán az utolsó, százezredik kilométer előtt elvégzett szerviz bejegyzését látják. Ezt már az importőr műszaki szakértője, Csedő Levente állítja, akinek megmutattam a baleset képeit. A szakember tökéletes diagnózist csak a roncs alapos vizsgálata után tudott volna adni, de a fotók alapján súlyosnak ítélte a sérüléseket. A legnagyobb gond az, hogy a Renault főtartó elemei is károsodhattak. Ezeket a hivatalos javítási előírások szerint tilos kiegyengetni, mert egyszeri deformációra tervezték őket, így a következő ütközésnél már nem védik meg az utasokat.

Csakhogy, ha minden előírást betartunk, a helyreállítás minimum 2 millió forintba kerülhet, miközben a Zsuzsától kapott biztosítási papírok szerint 820 ezer forintért adták el a roncsot. Hogy jön ki ebből alig egy évvel később a 2,5 millió forint alatti eladási ár? Erre többféle magyarázat is létezik, de egyik sem túl biztató. Az autó azóta 20 ezer kilométert tett meg, és eltelt egy év, de ez önmagában nem magyarázat az árra.

Ha közelről megnézzük a helyreállított Renault-t, azonnal feltűnhet, hogy az ajtó és az első sárvédő találkozásánál, a jobb oldalon (ahonnan a elkapta vonat), több mint másfélszer akkora a rés a lemezek közt, mint a bal oldalon, ráadásul az előbbinél nincsenek egy szintben a lemezek sem. Ez rossz jel, mert valószínű, hogy a Renault külső héja alatt nem mindent cseréltek ki, ami eldeformálódott az ütközéskor. A többi puszta találgatás és könnyen lehet, hogy a kocsi most tényleg gond nélkül használható, és nem kopnak ferdén az első gumik sem.

Az ügy szomorú tanulságát Németh Péter, a CLB Független biztosítási alkuszcég szakembere vonta le, aki úgy látja, a rommá tört és helyrehozott autók többségéről soha nem derül ki, pontosan mi történt velük, vagy biztonságosak-e egyáltalán, ugyanis a kártörténeti adatok titkosak. A biztosítókra vonatkozó szabályok mindig az eladót védik, aki így könnyen csalhat, ha akar. A vevő

Két fontos válasz a KEKKH-tól

Jelenleg miért nem juthat hozzá az autók kártörténetéhez egy autóvásárló?

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény szabályozza a kárnyilvántartást, amelynek adattartalma a járművet érintő káresemény dátuma (51. § (3)-(4) bek.). Ez a törvény az 51. § (9) bekezdésében határozza meg, hogy kinek szolgáltathatóak a nyilvántartásból adatok, és ezek között a magánszemély részére történő adatszolgáltatás nem szerepel.

Várható-e változás e téren a közeljövőben és ha igen, mire számíthatnak a magyar autósok?

A járműéletút platform szolgáltatás tervezése során már felvette a Hivatal (KEKKH) a kapcsolatot a MABISZ képviselőivel annak érdekében, hogy ezen adat szolgáltathatóvá váljon. A tárgyalások még folyamatban vannak, a kérdést majd csak jogszabály-módosítással lehet rendezni.

persze visszakérheti az autó árát, végső esetben pedig beperelheti az eladót, ha nem részletezték a szerződésben a korábbi sérüléseket, de a pereskedés drága és időigényes, ráadásul a magyar használtautó-vásárlók zöme nem az állapotot nézi, hanem az autó felszereltségét és a kilométeróra állását, így a csalók nincsenek veszélyben.

Mivel a Renault-nak volt érvényes casco biztosítása, írtak részletes kárfelvételi jegyzőkönyvet sérüléseiről. Ezeket a jegyzőkönyveket olyan szakértők készítik, akik tisztában vannak az egyes típusok felépítésével, így meg tudják állapítani a sérülések súlyosságát is. A látottakat egy központi alkatrész adatbázis, az Audatex árainak felhasználásával számolják ki, és az így kapott összeghez hozzáadják a munkadíjakat is. Ha a végösszeg meghaladja az autó piaci árának felét, kétharmadát, gazdasági totálkárossá nyilvánítják, műszaki totálkárossá pedig akkor nyilvánítanak egy autót, ha több főtartó eleme is sérült. Az utóbbi esetben az autó többé nem kerülhet forgalomba, ezért az ilyen esetek száma nem túl magas, mert senkinek nem éri meg.

A biztosítóknál ott a megoldás az egyik legjellemzőbb autópiaci átverés visszaszorítására, de csak a bíróságnak adhatják ki, így, szemben a kilométeróra-állásokkal, a kártörténeti adatokat nem lehet lekérdezni a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgálatátások Központi Hivatala (KEKKH) tavaly óta működő on-line rendszeréből. A biztosítók adatbázisa sem tartalmazza persze a összes náluk biztosított karambolos autó sérüléseit. Ha egyedül nekiütközünk egy fának, és csak kötelező biztosításunk van, esetleg összetörünk egy másik kocsit, senki nem téríti meg a kárunkat, így jegyzőkönyv sem készül.

A KEKKH információi szerint nem várható a biztosítási törvény megváltoztatása és a kártörténet lekérdezhetővé tétele, az ügyben szintén illetékes Nemzetgazdasági Minisztérium pedig a cikk befejezéséig nem válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdéseinkre. Aki most használt autót vásárol, nem sokat tehet a törött autós átverésekkel ellen.

Kicsit javít az esélyein, ha visz magával egy valódi autószakértőt, illetve ha tiszta autóval várja az eladó, és rászánja az időt, hogy alaposan átvizsgálja a kocsi minden porcikáját. Ez nem tökéletes megoldás, mert a korábbi ütközések nyomait sokszor elfedi a fényezett karosszéria, de a megbontott csavarok fején látszani fognak a szerszámnyomok, és mivel a súlyos balesetek nyomait nem lehet olcsón javítani, mindig marad néhány sérült, de újrahasznosított apróság. Csak időben észre kell venni őket, más megoldás most nincs.