2017.09.07. 14:26
Amikor a teljes aktív életed biztonságkereséssel, optimális döntésekkel és bevált módszerek ismételgetésével telik, garantáltan lemaradsz néhány nagyszerű dologról, viszont megúszol néhány pofára esést is. Mindez az autóvásárlás nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy ha bérből és fizetésből élő magyar munkavállaló vagy, becélozhatod az egyhatos, szívó benzinmotorral szerelt használt kompakt autók kategóriáját, ezért például egy Ford Focusban temetnek majd el, cserébe nem viszi el a végrehajtó a lakásodat, csak mert bármi áron tízéves 5-ös BMW-t akartál és sajnos bármi áron meg is vetted.
BMW 525tds (E39)
BMW 525tds (E39)

Három hete jelent meg a Totalcar és a JóAutók.hu közös kérdőíve, amelyben az olvasóink használtautó-vásárlási szokásaira voltunk kíváncsiak. Amikor a kérdéseket reszelgettük, arra számítottam, hogy a válaszokból kirajzolódó térkép csomópontjaiban millió forintos BMW-k, nagy dízellel szerelt Audik és megannyi férfias, hátul hajtós, csapatós játékautó parkol majd. Vagy kiderül, hogy tömegek ugrálnak egy-két évente vezetőülésből-vezetőülésbe, mintha nem lenne holnap. Elvégre Magyarországon vagyunk, nem lenne meglepő, ha valaki autóvásárláskor is a majd lesz valahogy, illetve az ezt is kimozogjuk és a megoldom okosba' elvek mentén filozofál.

Az összesen 16 278 résztvevő válaszainak összesítése alapján a helyzet ennek éppen az ellenkezője. Felmérésünk nem reprezentatív, vagyis a válaszadók korának, társadalmi helyzetének és legmagasabb iskolai végzettségének eloszlása nem azonos a Totalcar teljes olvasótáborának összetételével. A felmérésben résztvevők közel kétharmada 26 évnél idősebb, de 45-nél fiatalabb, túlnyomó többségük férfi, jellemzően Budapesten vagy vidéki városban él. Közel tízezren felsőfokú végzettséggel rendelkeznek és kétharmaduk még soha nem vett új autót, bár eltérő okokból.

A válaszadók többsége (7501 fő) csupán 9-10 évente cserél autót, és szintén több mint 5500-an várnak ezzel legalább három-öt évet. Ha belegondolok, hogy a szerkesztőség tagjai közt és a tágabb környezetünkben mennyire jellemző az impulzusvásárlás, vagy az erre való felbujtás, máris a földön keresem az állam.

 

Miközben rendszeresen újra és újratárgyaljuk a dízelautózás velejáróit és sokat írunk a Volkswagen-féle dízelbotrány világrengető hatásairól, közel tizenkétezer válaszadó benzines autót venne, és kevesebb mint háromezren választanának dízelt, alig több mint ezren ülnének hibridbe, és nagyjából feleennyien villanyautóba, amely eleve nagyon ritka még Magyarországon.

Három "f" szabály? (franciát, Fiatot és Fordot soha) – hallott már erről a marhaságról? Szerencsére a válaszadók harmada nem előítéletes, az autó megbízhatóságát tartja a legfontosabbnak, ezután következik a praktikum, a térkínálat és a használati érték hármasa, ami, valljuk be, tényleg fontos egy használati tárgy esetében. Őket követik azok, akik az imidzsre, a formára és presztízsre építenek, és mindössze 759-en gondolták úgy, hogy fontos, hogy melyik országban készült az autó.

Presztízs valami olyasmi, mint a vallás. Egy gyártók által kitalált hitrendszer, amelyet marketingeszközökkel szőnek évtizedeken át, majd rábízzák a népre, hogy gyúrja tovább a máraközeli mitoszokat, míg végül a presztízs már önálló életet él, többé nem kötődik szorosan az autó műszaki tartalmához, vagy az értéktartásához, esetleg a tartósságához. Óvakodjanak tőle! 

 

Kicsit fáj, hogy a válaszadóknak csak körülbelül tizenkét százaléka (1818 válasz) figyel a fenntartási költségekre, mielőtt dönt. Nincs könnyű dolguk, mert amikor egy autót három, nyolc vagy tizenöt éves korában veszünk birtokba, hozza magával a történetét is. Ez szórakoztató, amikor használtautó teszteket készítünk, de dermesztő is lehet, miután egy autó a nevünkre került, majd kiderül, hogy a típus általános jó hírneve miatt eddig kizárólag géprombolók használták, mondván, úgyis szétüthetetlen.

Az eddigieknél kevésbé meglepő, hogy kutatásunkban résztvevők kétharmada nemcsak olvassa a Totalcar tesztjeit és a Népítéleteket, de cikkeink valóban befolyásolják döntéseit. Idén továbbfejlesztettük a használtautó-teszteket, hogy azokból még több apró részlet kiderüljön egy-egy típus birtokbavételi vagy fenntartási költségeiről, lehetséges hibáiról és ezek javítási módjáról. 

 

Teljesen érthető, ha valaki ragaszkodik egy-egy márkához, ezúttal viszont meglepően kevesen böktek rá az Audira, a BMW-re, vagy éppen az Alfa Romeóra esetleg a Hondára, illetve a Volkswagenre, és több mint tizenkétezren vállalták fel, hogy nem márkát választanak, amikor autót választanak. 

Hát akkor mit? Az élethelyzetüknek megfelelően keresnek egy szimpatikus típust (6461 válasz), vagy fejben tartanak néhány márkát és modellt, melyek közül megkeresik a megfelelő állapotú példányt (8052 válasz). A válaszadóknak csak tíz százaléka gondolja úgy, hogy a kínálkozó jó vételre le kell csapnia. 

 

A megfontolt vásárlók teszik ki a válaszadók közel kérharmadát (10 987 válasz), ők az autó jelenlegi állapotát, illetve szerviztörténetét veszik számításba. Mindez nagyon fontos, már rengeteg cikket írtunk erről a témáról, vagy éppen arról, hogy néha nehézkes hozzájutni ezekhez az adatokhoz, ráadásul a szervizkönyveket is hamisítják. A választási szempontok sorában hátul végzett az ár (873 válasz) és az autó származása (296 válasz). Az óratekerés korában meglepően kevesen figyelik a futásteljesítményt, illetve az autó korát (1328) válasz), és a kérdőívet kitöltő olvasók közül csak kevesen döntenek a felszereltsége, illetve színe alapján. Emlékeznek mit írt néhány éve Csikós? Állapotot veszünk! Hát, úgy tűnik, sokak fejében megmaradt a tanács.  

A Totalcar és a JóAutók közös felmérésének eredményei támpontokat adnak a tesztre szánt használt autók kiválasztásához is. Aggodalomra semmi ok, ezután is kipróbálunk majd minden ne vedd meg, mi sem tennénk besorolású pénztemetőt, noha a válaszadók közül csak kevesen (609 válasz) gondolkodnak félmillió forint alatt. Eközben több mint háromezren válogatnak az eleve a kínálat legnagyobb hányadát kitevő 1-1,5 milliós használt autók közül, mi is errefelé ásunk majd. Persze nem hagyjuk figyelmen kívül a kétmillió körüli, vagy éppen a 3-5 milliós autókat sem, mert már látjuk, hogy ennyi pénzért minden van. Azt is érdemes megnézni, hogy akinek volna rá pénze, miért nem vesz új autót? A három lehetséges válasz, a válaszok számával: 1. Nem veszek új autót, mert nem engedhetem meg magamnak (6198 válasz). 2. Nem veszek új autót, mert bár megengedhetném magamnak a megfelelő méretűt, értékűt, presztízsűt vagy felszereltségűt, de túl nagy az értékvesztése, illetve túl sok pénzem állna benne (3183 válasz), 3. Nem veszek új autót, mert bár megengedhetném magamnak, csak lényegesen kisebbre, alacsonyabb felszereltségűre, alacsonyabb presztízsűre lenne pénzem, mint amilyet szeretnék (2064 válasz). 4833 fő nem válaszolt. 

 

Vehetünk nagyon fiatal, gondosan karbantartott és nem tekert órás egyterűt, de ha tisztában vagyunk a fenntartási költségekkel, akár jó karban lévő és nem élemedett korú Mercedest, vagy BMW-t is, csak az a fontos, hogy előtte alaposan mérjük fel a lehetőségeinket, a tartalékainat és az autó igényeit.

A jelek szerint sokan tényleg képesek előre gondolkodni, tudják, hogy egy 100-150 lóerős autó (8187 válasz) átíratási költségei, illetve a teljesítményalapú gépjárműadó szinte baráti összeg, az átlagnál magasabb jövedelemmel bevállalható akár a 150-200 lóerős kategória is (3775 válasz), de ennél erősebb autót kevesen vennének, még ha sokan vágynak is rá. 

Kérőívünket bárki kitölthette, nevet és személyes adatokat senkitől nem kértünk, és örülünk, hogy ilyen sokan válaszoltak kérdéseinkre. Levonunk néhány fontos következtetést, és írjuk tovább a Totalcart úgy, ahogy a legjobban szeretjük és ahogy sokan szeretik: tág teret adunk az álmodozásnak és segítünk a racionális döntésekben is. Így mindenki megtalálja a tökéletes kombinációt.