Kereskedőtől nem veszünk autót! - hangoztatják néhányan szent megrögződéssel, miközben a magánszemélytől vásárlást istenítik megszállottan. De ne higgye senki, hogy a privát háznál kolbászból van a kerítés sőt, néha nagyobb eséllyel érhet minket csalódás, mint egy használtautó-kereskedőnél.
Kapcsolatfelvétel sem mindig egyszerű
Sokszor már a kezdet is nehéz. Igencsak jellemző, hogy annak ellenére sem kapok visszahívást, hogy három óra alatt kétszer is hívtam az eladót. Még másnap sem. Újra hívom - nem veszi fel, vagy kinyom, vagy foglalt, vagy már csak kikapcsoltat jelez. Ezt nem tudom hova tenni, számomra teljességgel érthetetlen. Hirdetsz egy autót, szeretnéd eladni, pénz van nálam, amit neked akarok adni, ha jó a verda. Ehhez bizony fel kell venni a telefont, vagy legalább visszahívni azt, aki keresett.
Időpont-egyeztetés = halál
Tegyük fel, hogy sikerül a telefonos kapcsolatfelvételt megugrani és időpontot egyeztetnék az átvizsgáláshoz: a magánszemély dolgozik, délután hatra ér haza. Persze tél van, korán sötétedik, az eső is csepereg, próbálom elmagyarázni, hogy épp megvennék az autóját, de nem segít. Máskor sem ér rá. Hétvégén sem. Esetleg vasárnap kettő és negyed három között, de ez még nem biztos. Nem tudok mit tenni, így inkább elengedtem.
Ahogy ezeket a sorokat írom, eszembe jut a legutóbbi, hasonló eset: Széll Kálmán tér környéke a cím. Nagy nehezen sikerült időpontot egyeztetni, alig három-négy telefonba került. Végül csak-csak összerakom a napot, a harmadik kerületből megyek majd a Moszkvára, utána irány Zugló. Mindent leszervezek, de előtte való nap este csöng a telefonom. Az eladó hív, hogy legyen inkább Törökbálint. Jelzem neki, hogy az nem annyira jó, mert erős a forgalom, akár egy órát is bukok rajta, borul az egész napom. Kelletlenül beleegyezik, hogy akkor marad az eredeti. Véletlenül odaérek húsz perccel előbb, de már jön is egy sms, hogy fél órát késik. Higgadt maradok - szúszá - eskü nem csúszik ki.
Az időjárás sem segít, van vagy 3 fok, az eső csendesen szitál. Találok egy helyet a közeli aprócska sikátorban. Fél órával később hív a magánszemély eladó, hogy megérkezett. És merre? - kérdem tőle -, mert én itt állok a megadott címen. Ő sarkon állt meg, tőlem kétszáz méterre, a kocsit pedig mindjárt hozzák- közli. Nagyot nyelek ismét, de isteni ajándékként őrzöm a nyugalmam. Odasétálok a sarokra és megjön az autó. Ránézésre egyből látszik a középszar állapota, de az igazi meglepetés csak az ajtó kinyitásakor ér. Akkora rendetlenség és kosz fogad az utastérben, hogy első reflexből inkább be is csukom, mielőtt beköltözik a kóbor malac. Végül átnéztem, elköszöntünk, a jegyzőkönyvet pedig elküldtem a megrendelőnek. Szerintem végül nem ő vette meg.
Külvárosi anyataxi / mordor-luxus
Kertvárosi anyuka, korosodó prémium autó. Kívülről már látszik, hogy túl van már a csúcson. Természetesen SUV, mert kellett a biztonságos két tonna a gyerekeket iskolába vinni, de már kirepültek. Drága hölgyem, a repedezett tíz éves kínai gumikat mi a jó istenért nem cseréli le? kérdem magamban, és nem is várok választ. A beltér is hasonlóan elhanyagolt, akárcsak a műszaki állapot. Tisztán látszik, hogy nem ért az autókhoz, de nem is érdekli különösen. A vásárlásakor inkább a villantás volt a cél, fenntartani már nem igazán sikerült.
A szerelőjében viszont hisz. Múlt héten volt olajcserén az autó, a szerelő régi barát és átnézte a verdát. Arról viszont nem szólt a haver, hogy a klímakompresszor úszik az olajban, ami a hosszbordás szíjnak sem tesz jót. A motorból orrán-száján dől az olaj, és a négyes hengerben égéskimaradás van. Frissen szervizelve, frissen szervizelve! - hajtogatja a hölgy szüntelen és nem felejti el hozzátenni, hogy Friss a műszaki is!
Az ilyen és hasonló sztorikkal hetente találkozom. Hogy a szerelő a balfék, vagy a tulaj fukar? A választ sosem tudjuk meg, de az autó állapotát ez nem is befolyásolja.
A család barátja, aki átbasz
Ismét egy jóbarát, aki külföldről hozott be egy sérülésmentes, megkímélt családi egyterűt. Eladta a jelenlegi tulajnak, aki most szintén tovább adna rajta. Megmérem a festéket és kiderül, hogy minden elem fújva, a B oszlop foghatta meg a másik autót. Ennek megfelelően szorgos kezek végig gittelték, nagyjából egy-két milliméter vastagságban. A futómű is kaphatott, mert a gumik erősen félrekoptak. Egy hatéves autón nem jó ilyesmivel szembesülni.
Kerekedett is jó nagy vita, mert az eladó szerint sérülésmentes az autó, mit méregetek én a szarommal. Mutatom, hogy ez bizony törött volt, hiába verte át anno a haverja. Már perrel fenyegetett, amikor megkértem, hogy ugyan guruljon már be a közeli eredetvizsgálóhoz, és kérje meg szépen, hogy mérjen rá az autóra. Aztán perelhet, akit akar. Otthagytam egy névjegyet, azóta nem beszéltünk.
Minek ellenség, ha az embernek ilyen barátai vannak?!
A legnehezebb feladat ezekben az esetekben, hogy megértessük az eladóval - de gyakran sejtik is - hogy átverték az autóval, esetleg nem olyan műszaki állapotban van, mint gondolja. Nekem mindegy lenne, de ha komoly a baj, akkor azért próbálom jelezni. Viszont elszomorító, hogy sokszor teljes a közöny, sőt van, hogy hőbörgés a válasz a jóindulatúnak szánt figyelmeztetésre.
Idő közben:
Ismét bebizonyosodott, hogy az élet a legnagyobb rendező. Már kész volt ez az anyag, amikor kaptam egy emailt az egyik ügyfelemtől. Neki néhány napja vizsgáltam át egy autót, ami egész jól szerepelt. Bemásolok belőle egy részletet:
„Sajnos a csütörtökön megnézett (átvizsgált) Rav4-est nem tudtam megvenni, mert a feleség eldugta a második kulcsot, hogy a férj ne tudja eladni az autót. Majd visszalépett az eladástól.”
:)))
