Luxusautók kalapács alatt

2000.07.19. 16:09

Csaknem száz, többségében bontásra váró gépjárművet árvereztek el a vámhivatal csepeli autótelepén. A kocsikat valamilyen bűncselekmény kapcsán foglalták le, vagy tulajdonosuk ajánlotta fel az államnak a nagy vámterhek, illetve az elvontatás költségessége miatt. A működő járművek közül a Rover 220 a csúcstartó, melyet 1 millió 600 ezer forintértért értékesítettek, a törött autók közül pedig egy Mercedesért adtak a legtöbbet, kereken 600 ezer forintot. A vámraktárban további, luxusautókat tárolnak, sorsukról a bíróság dönt majd.

 
   

Az idei év egyik legnagyobb autóárverését tartották július 19-én a vámhivatal csepeli autótelepén. A tíz működő és hatvankét bontásra váró autót többnyire évek óta tárolták a telepen. Országszerte egyébként 3000, ezen belül Budapesten 700 lefoglalt, vagy bíróság által elkobzott autót tárolnak a vám- és pénzügyőrség bűnjelraktáraiban.

A vámhatóság akkor adhat el egy autót, ha a bíróság jogerősen lefoglalta azt, illetve amennyiben gazdája felajánlotta járművét az államnak. Ez utóbbira akkor szokott sor kerülni, ha túl sok vámot kéne fizetni, illetve az is gyakori példa, hogy külföldi állampolgár töri használhatatlanná kocsiját, amit olcsóbb térítésmentesen felajánlani az államnak, mint mondjuk elvontatni, például Hollandiába.

 
   

Horváth Tamás, a budapesti 7-es számú vámhivatal parancsnoka rutinosan helyezi a lakatba a kulcsot, hogy kinyithassa a raktárt és megmutathassa az Index kamerájának a náluk őrzött, tízmilliókat érő autócsodákat. A legszebb jármű egy legalább ötven éve gyártott, csillogó-villogó Mercedes, amit teljesen felújítottak, mielőtt bekerült volna. Hogy konkrétan az autók, hogyan kerültek a telepre, arról a parancsnok nem ad felvilágosítást. Bár mindegyiknek ismeri a történetét, hivatalosan nem mondhat semmit. Nem úgy a telep egyik névtelenséget kérő mindenese.

 
   

A kopaszodó negyvenes ezermester az egyik autóról például tudni véli, hogy Friderikusz Sándor hozatta Magyarországra. A vámolással nem is lett volna baj, ha ki nem derül, hogy a minden luxussal felszerelt, tágas limuzin itthon nem helyezhető forgalomba. A legalább tíz méter hosszú autó méretei miatt ugyanis nem felel meg a hazai előírásoknak.

Az elárverezett autók persze nem ilyenek. Leginkább arról ismerhetők fel, hogy sérültek. Ez ugyanis olyan árverés, ahol minden kocsinak van valami baja. Közös jellemzőjük, hogy majd mindegyik karambolozott, jobban vagy még jobban. A tűző napon elszántan emelgetik tárcsájukat az autóbontó vállalkozások megbízottai. Az árverező ezerforintonként halad felfelé az árral, így egy-egy tételt percekig tart, míg leütnek.

 
   

Egy viszonylag újszerű, ám elöl ripityára tört Mercedest hatszázezerért ütöttek le. A jármű újdonsült tulajdonosa úgy gondolja, nem csinált rossz boltot. Bontójában a vételárnak akár a többszörösét is kiárulhatja az autóból. Szerinte a nem a szakmában dolgozók csak elvétve bukkannak fel az ilyesfajta árveréseken.

A szakmai közönséggel amúgy tényleg nincs baj. Legalábbis ezt gondolhatja az árverést szervező vállalkozás, hiszen ma nem maradt leütetlen tétel, amit szakmai körökben nagyon is jónak tartanak. Ezen az eseményen tehát mindenki jól járt: a vevők, a bonyolító cég, no és persze a magyar állam.