Az egyedi orrdísz kétségtelenül legszebb példája a texasi lasszógiccs kitermelte ökörszarv-installáció,lehetőleg egy fehér Cadillac Eldorado Convertible-en. Esetleg egy Coupe de Ville -en. Semmilyen más kultúrantropológiai eszközzel sem lehet ilyen gazdagon árnyalni egy gazdag délvidéki tahót. Texasi rendszám kötelező.
Más teljesen értelmetlen, de legalább veszélytelen megoldások is kikoptak. A fehér falú gumiabroncs a technológia-retro szépséges példája. A gumiabroncsok elsődleges alapanyaga, a természetes gumi fehér színű, de szilárdsága csak a rágógumihoz elég, ezért a futófelület keverékéhez ipari kormot adtak, ami koromtól szokatlan módon fekete színű. A korom és egyéb adalékanyagok gyorsan átszivárogtak az oldalfalakba is, a fehér csík már csak vékony díszítő réteg maradt.
Ezt az érzékeny gumicsíkot radarok híján távtartókkal próbálták megvédeni a pöttyös szoknyás, lófarkas sofőröktől, akik mindig leküzdhetetlen vonzalmat éreztek a padka iránt. A minden gyakorlati hasznot nélkülöző fehér gumicsík az ötvenes években elmérgesedő hot rod-kultúra elsődleges célpontjává vált, elvégre a gumit akár hetente is lehetett változtatni, ha a divat úgy kívánta. Aztán a divat a Toyota Camry-t kívánta, nem a díszítgetést.
2001-ben a fehér falú gumik kaptak még egy esélyt. Ahogy a levágott fejű csirke is hajlamos szaladgálni még egy kicsit a tanyaudvaron, az amerikai autóipar is bedob néha egy, szigorúan a dicsőséges idők formavilágára építő modellt, amitől könnybe lábad a szemem. A hot rod-imitátor PT Cruiser vagy az értelmezhetetlen Plymouth Prowler rokkendroll formáihoz jól mennek a fehér oldalfalú gumik, annak aki szereti az underground giccset , nem is tudok jobbat elképzelni. Esetleg egy hardtop convertible-t.
Kabriót annyira akar mindenki, hogy ép eszűnek tűnő emberek vesznek egyetlen autónak teljes értékűnek hazudott kétszemélyes gnómokat, csak mert keménytetős, így adhatnak a praktikumnak is. Egy vászontetős kabriót nem engedhetnének meg maguknak, azt mégsem lehet az utcán tárolni, ötven éve ők vásárolták volna a hardtop convertible-eket, a sznobság igazi árát. Nem összetévesztendő a nyitható keménytetejű kabrióval, a retractable hardtop-pal, mai nevén CC, amilyen a totális bukta Ford Skyliner volt 1957-ből. A vászontetős kabriókat imitáló mutációk fémteteje a keretre feszített szövet feszülését utánozta és még a négy ajtós modellek, sőt, a kombik is B-oszlop nélkül készültek. A karosszériát erősítő oszlopok hiánya miatt ezek az álkabriók extra merevítéseket igényeltek, így a látszatért is keményen fizetni kellett.
Ebből nőtt ki a hatvanas évek legnépszerűbb felépítménye, a hardtop coupe, a két ajtós, B-oszloptól mentes kupé, ami 1978-ban tűnt el végleg a Chrysler Newport és New Yorker modellekkel. Ezt az alakot vette fel 1988-ban a Mercedes SEC és a Transformersben félhivatalosan bemutatott Chevrolet Camaro is, így még az is lehet, hogy feltámadás lesz, ami a többi megoldás esetében nem túl valószínű.
