Ráfizet, aki türelmetlen

2001.10.02. 08:10
Kapcsolódó cikkek (1)
Az új mindig szebb, nagyobb, jobb és megbízhatóbb az elődjénél - pumpolja belénk gőzerővel a fogyasztói társadalom píárgépezete. Az új autók első szériáival azonban nem árt vigyázni.

A piacgazdaság őskorában történt, azaz közel egy évtizede, amikor még csak kialakulófélben volt a magyarországi autópiac. A vidéki szalonba megérkezett a Fiat legújabb modellje, persze Kermi-engedély, közlekedésfelügyeletes jóváhagyás, árazás, leltárba vétel sehol, a kocsi még csak várta, hogy a típus napokkal későbbi bemutatóját követően, az elkerülhetetlen jogi, forgalomba állítási és kereskedelmi hercehurcák levonultával maga is eladósorba kerüljön.

 
   
   

Ekkor toppant be a kereskedésbe az érdeklődő, és kijelentette, hogy ezzel az autóval ő most pedig elhajt a szalonból. Az alkalmazottak intézzenek el minden szükséges papírmunkát, de izibe. Amikor elkezdték magyarázni neki, hogy hát ugye a kocsinak még ára sincs, nem hogy vizsgája és rendszáma, egyszerre kést rántott, elkapta az egyik eladónőt, és a pengét a torkához nyomva, vérben forgó szemekkel, eltökéltségét bizonyítandó hangsúllyal nyomatékosította: neki még aznap kell a kocsi.

Magyarországon semmi sem lehetetlen, így az autó néhány órával később, a fiktív, hasraütés útján kreált vételár kiegyenlítése után, volánja mögött a vészjósló HMCS-vel elhagyta a kereskedést. Másnap az alkalmazottak munkájával maradéktalanul elégedett vevő visszatért a tett színhelyére: minden nő egy szép csokor virágot, a férfiak pedig egy hazai fizetőeszközzel téliesen kibélelt borítékot kaptak engesztelésül.

 
   
 

Ilyenkor aztán van okunk csodálkozni, egyesek mire nem vetemednek, hogy övék legyen a legújabb kocsi a grundon. Ha tudnák, hogy a szériák első darabjaival szinte csak rosszul járhatnak, nyilván végeznének egy-két levezető jógagyakorlatot a buksza kiürítése előtt.

Az autóipar jelenlegi túlhajtott fejlesztési tempója mellett, amikor alig néhány hónap alatt fejlesztenek ki kocsikat, melyeknek már a légzsákvezérlő elektronikája is összetettebb egy húsz évvel ezelőtti kocsi teljes elektromos rendszerénél, botorság olyan típust választani, amiből alig néhány ezer darab gördült le a futószalagról.

Persze a platformstratégia, meg a közös beszállítói bázis, meg a CAD/CAM tervezés és a szuperszámítógépes ütközési, szélcsatorna és ergonómiai szimulációk rendkívüli mértékben felgyorsítják a fejlesztést. De ahogy javulnak a feltételek, úgy lesznek egyre komplikáltabbak maguk a kocsik.

Hellyel-közzel igaz, hogy amióta az autó nem luxus-, hanem fogyasztási cikk - tehát bő negyven éve - azóta mindig is félkészek voltak a szériák első eresztései. Kiváltképp a német autógyárak, de a franciák, az olaszok és az angolok is hajlamosak arra, hogy a bemutatás előtti órákban még változtatásokat eszközöljenek egy-egy új típuson.

Ezek az akciók általában azért szükségesek, hogy a konkurencia legutolsó pillanatban napvilágra hozott ötleteivel tartsák a lépést, de előfordulhat, hogy egy előállítási költséget csökkentő, új eljárást vezetnek be így. A kilométerek millióin át tesztelt autókba utólag beleszorított, csak kevéssé kipróbált megoldások pedig sokszor megbízhatatlansághoz vezetnek.

Ami az előszériáknál igazán bosszantó hibának bizonyul, és a kocsi alapvető szerkezeteinek megváltoztatása nélkül módosítható, azt már a piacra dobás első heteiben elkezdik kijavítgatni a konstruktőrök. Általában egy-másfél év alatt jut el oda a széria, hogy komolyabb változtatás nélkül már nem lehet jobbá tenni a konstrukciót.