Viszik, mint a cukrot

2001.01.23. 10:59
SZOLGÁLATI AUTÓ! Nem is akármilyen, egy gyönyörű, nullkilométeres VW Golf IV-es.! Hősünk, akit inkognitója kedvéért nevezzünk Bélának, majd kiugrott bőréből. Már egy hete ábrándozott erről az átvétel pillanatáról, és most, hogy elérkezett, nem tudott betelni vele.

2000. március 1. - A kezdeti öröm

 
   
   

,,Micsoda belső kidolgozás, micsoda erő, és ez a gyorsulás! Káprázatos kék-piros műszerfal, jé, és ez egy pohártartó! Jó, hát nem 1.6-os, csak 1.4-es, és persze nincs benne elektromos ablakemelő, sem riasztó, de kinek kell az?" Vezetés közben szeme meg-megpihent némely apró részleten. A pirosnál állva megpróbálja elkapni a járókelők, vagy a többi autós tekintetét, és elégedettsége nem ismer határt, ha irigységet vélt felfedezni valamely pillantásban.

Befordulva a csendes kis kertvárosi utcába szemei ismerősök, szomszédok után kutatnak, de mivel nem találkozik senkivel, kissé csalódottan zárja be az új csodát, majd azzal a gondolattal vigasztalódik, hogy az ablakokból is jól lehetett látni, ahogy könnyed eleganciával leparkolt.

2000. április 1. - A gyalázat napja

 
   
 

Már eltelt egy csodálatos hónap Béla boldog, új életéből, mikor egy nap, egy a kegyetlen tavaszi reggelen megtörtént, ami csak hősünk rémálmaiban fordulhatott elő: a Golf kifosztva, meggyalázva, megcsonkítva. Bélát porig sújtja a látvány, csak percek múlva tér magához. ,,Oda a zár, elvitték a teljes a műszerfalat, a kék-pirosat, és az ördögi gonosztevő még azt sem mulasztotta el, hogy a tökéletesen érintetlen hamutartóban nyomja el a cigarettáját!"

Egy fél óra elteltével aztán összeszedi magát annyira, hogy remegő kézzel felhívja a rendőrséget, a szervizt, és végül az autómentőt, hogy az órák múlva megérkező, és illetlenül kedélyes rendőröktől megtudja a tényállást:
,,Hát, izé, kérem, a dolog úgy fest, hogy a gépjárművet bizonyos Illetéktelen Személyek megpróbálták eltulajdonítani." - mondotta Kovács II. őrmester, és aprólékosan tájékoztatta Bélát az ügymenetről.

2000. május 15. - A nagy kaland

 
   
   

Már-már unalomba látszottak fulladni a napok, amikor Béla húga egyszer csak azzal az ötlettel perdült elé, hogy jogosítványának egy hetes jubileumát azzal ünnepelné, hogy elviszi egy kicsit az Autót. ,,Naaaaa, léci, léci, léci!"- mondta a kis boszorkány, és úgy, de úgy nézett, hogy nem lehetett neki ellenállni.

A Kis Hölgy egész könnyen ellavírozott a lagymatag vasárnapi forgalomban, mígnem egyszer csak sávot tévesztett, úgyhogy biztos, ami biztos megállt, és hosszú másodpercekig, kétségbeesetten indexelt. Mikor már szabadnak tűnt a pálya, egy motorkerékpár állt meg mellette, és a járgányról a hátul ülő fiatalember leszállt, kinyitotta a kocsi ajtaját, és szívélyesen megkérdezte, hogy valami problémája van-e.

A leányzó éppen habogni kezdett valamit a friss jogosítványáról, meg ilyenekről, amikor a fiatalember durván félbeszakította: ,,TAKARODJ KI AZ AUTÓBÓL A K.... ANYÁD! HOL A PISZTOLYOM???" A nyomaték kedvéért pedig kirántotta a kulcsot az indítóból. A Kis Hölgy erre egy pillanat alatt megcáfolta az elméletet, mely szerint 150 cm-es termettel az ember ne ugráljon. Egy hirtelen mozdulattal visszaszerezte a kulcsot, és szitokáradatot zúdított a támadó fejére - utóbbi annyira elképedt, hogy inkább visszaszállt a motorra és elszelelt.

2000. július 5. - A második lecke

 
   
 

A tavaszi események után Béla aggodalma nem ismert határt, ezért kérte munkáltatóit, szereltessenek riasztót a túlontúl népszerű autóba, de azok sziklaszilárdan ellenálltak, mondván, a titkos kapcsolók, és a sebváltózár bőségesen megvédik a tolvajoktól. Ezt a tényt a későbbi események alá is támasztották, hiszen amikor este hősünk megpróbálta a zárba dugni kulcsát, csodálkozva látta, hogy az már nem található a helyén, ellenben a jobb oldali ülésen pihen. Igaz, hogy így nehezen láthatta volna el eredeti záró funkcióját, de legalább az autó megvolt, az is valami.

2000. szeptember 16. - Béla kezd belejönni

Ez alkalommal nem Kovács II. őrmester volt szolgálatban Béla nagy sajnálatára, pedig a múltkor egész jól összebarátkoztak. Sanyi viszont, az autómentős már simán odatalált... Ezúttal kihúzták az indítózárat és elvittek egy táskát, de az autó megvolt... Béla kicsit féltékenyen nézte a szomszéd lepukkant Skodáját. ,,Azt bezzeg nem piszkálják!"- gondolta, miközben a trélernek integetett. Hazatérve nagy elhatározásra jutott: mégis bérbe veszi azt a garázst, ami ugyan messze van, és sokba kerül, de nincs más kiút.

2000. november 20. - Az utolsó csepp

 
   
   

Micsoda felelőtlenség! Béla otthon hagyta a garázs kulcsát, úgyhogy hazaugrott érte. Húga, aki szintén akkor ért haza, teljesen ráállt a kis autójával (szintén szolgálati), ezzel teljesen beszorítva a járgányt egy másik Golf, és saját autója közé, így tekintettel a délutáni időpontra, és a csendes környékre Béla megnyugodott. Ám ekkor is csalódnia kellett.

Amikor egy óra múlva visszatért a garázs kulcsával, egy cingár fiatalembert kellett kitessékelnie autójából, ami egy kissé felbőszítette. Már-már megfogalmazta, azt a nagyon kemény mondatot, amit erre az eseményre tartogatott hónapok óta, mikor meglátta a fiatalember bűntársát, és annak termete a torkára fagyasztotta a szót. A tetten ért elkövetők így könnyedén megléphettek, és Béla hajnali kettőkor már alá is írhatta a jegyzőkönyvet.

2000. december 1.- A búcsú

Béla főnökei, tekintettel a négy lopási kísérletre úgy döntöttek, hogy lecserélik autóját egy másik típusra. Most kicsit szomorú, de januárban jön az Új Autó, az majd megvigasztalja.