Lézengés a kocsisoron

2001.02.12. 13:17
Gondtalan óvodásként az ember még egy kivénhedt Sciroccót is hajlamos lestoppolni az ovisbusz ablakából. A pubertás aztán meghozza a finnyásságot: ilyenkor már valóságos kuriózumnak kell lennie a szomszéd sávban, hogy egy elismerő pillantás kicsússzon. Annyi pillantani való, mint amennyi ezen a hétvégén a Verseny- és sportautó kiállításon összegyűlt, még talán egy fitnessklub női öltözőjében sem akad. Meg is nézte közel húszezer emeber.
 
   
   

A BS lávaporos kürtőjén huncutul csillogott a februári verőfény, miközben néhány tucat benzinmámoros megszállottal sodródtunk az SAP csarnok felé. Bent barátságos nyüzsgés, rövidke sorállás a jegyért. Veteránpilóták előnyben: aranylakodalmas jogosítvánnyal (70 éves kor felett) 650 a jegy, akárcsak az általános iskolás korúaknak. Ivarérett autóbolondok 1300 forintért kapnak epedési lehetőséget, iskoláskor alatt pedig a belépés ingyenes - minden rendes díler beetetéssel kezdi.

 
   
 

Az első pillantás két Mercedesre esik. Két nagyon széria Mercedesre. Nem túl biztató kezdet. A második aztán egy Lamborghini Diablóra. És ettől hirtelen minden jóra fordul. Persze a mellette halkan guggoló Dodge Viper sem árt éppen, és a Ferrari Testarossa is csak a kiöregedett Magnumnézőknek jelent unásig ismert látványt.

 
   
   

Lézengeni könnyű: sok az autó, sok az ember, de az autókiállításokat reménytelen könyökharccá alacsonyító, mindent eltakaró tömegnek nyoma sincs. Ez így van jól.



 
   
 

A pedigrés nyitóautók után néhány magyar replika: a Helix-féle Lotus Super Seven igazi stílusbajnok, és a véletlenül sem hipermodernségével hódító opeles technikai alapok ellenére jónéhány jelenlévő vetélytársól lerobbantaná a nadrágot.

 
   
   

Innen nem esik messze a Hungarokart standja, őket gátlástalanul imádjuk, amióta stábunk két tagja életének legjobb gokartversenye közben egy-egy bordát áldozott fel az élvezettől elborult agyú száguldás oltárán. Szerencsére azóta felépültek(tünk), készülünk is visszamenni mielőbb.

 
   
 

Az Amerikai Autók Klubja is kivonult néhány muscle-carral, és a kiállított gyilkos erejű monstrumok elé barátságosan elhelyezett erkölcsi alapvetéssel, melynek olvastára a gyengébb idegzetű japánautó-tulajdonosok a helyszínen haladéktalanul idegösszeomlást kaptak.

 
   
   

Akadt két Forma 1-es autó, közülük a Sauber-Petronasban Salo néhány napja még tesztelt, aki akarja, érzi az égett gumi szagát. (Jó, igazából nem is.) Viszont a kettő közti pódiumon ott az egyik igazi sztár: egy valódi Ferrari F40. Az F40 látványnak sem utolsó, de igazi isten rangra a motor beindításakor emelkedett. Ilyenkor felülről nézve a csarnok olyan látványt nyújtott, mint a vasreszelékkel beszórt plexilap, amikor mágnest tesznek alá, egyszercsak mindenki ott volt, és merdt arccal fülelt.

 
   
 

Volt még számtalan raliautó, Trabitól vadonatúj Focusig, ralicross, cross és pályaversenyutók. Meg igazi hús-vér versenyzők, akiket nyaggatni és ajnározni lehetett.






 
   
   

Meg persze csinos méla hostesslányok - elvégre bárki bármit mond, egy ilyen rendezvény legfőbb célja mégiscsak a tesztoszteronszint jóleső megemelése. Hormonhiányosok: jövőre ugyanitt, ugyanekkor.

A képek elkészítéséért köszönet kiváló szerzőnknek, Szekeres W. Stevie-nek.