Klubpetrol: meghosszabbított tagdíjbefizetés

A hálózat létesítésének alapját az úgynevezett pártolói befizetések jelentik: éppen ezért a lehetőségek kibővítéséért a MAK meghosszabbította az első - két évre szóló - kedvezményes tankolásra jogosító befizetések határidejét. A január végén lejáró akcióban befizetett 1200 forint pártolói tagdíj - és az érte kapott matrica - ellenében a tagok 2002. december 31-ig tankolhatnak kedvezményesen a hálózat kútjainál - ez literenként 10-15 forintos megtakarítást jelent. Akik a fenti időpontot követően fizetnek be, emelt mértékű tagdíjat kell vállalniuk és tagságuk csak egy évre lesz érvényes.

Az első kutak már üzemelnek (Székesfehérvárott és Tokodon), és a tapasztalatok Kovács Zoltán MAK-főtitkár szerint igen biztatóak. A tavaly év végi építőanyag-áremelkedést is beleszámítva egy négy kútoszlopos Klubpetrol diszkont töltőállomás kialakítása ugyanis töredéke - mintegy 30 millió forint - a multinacionális forgalmazók 200 milliós beruházási költségének. Mindamellett ezek az állomások már megfelelnek az EU-ban 2003-ban életbe lépő műszaki és környezetvédelmi előírásoknak.

Az alacsonyabb üzemeltetési költségek - a diszkont kutaknál nem épülnek shopok, így oda kiszolgáló személyzet sem szükséges -, az ebből eredő kisebb amortizációs költségek és a fenntartó MAK nonprofit tulajdonosi szemlélete ráadásul olyan üzleti stratégiával párosul, melynek szellemében a Klubpetrol mindig ott vásárol üzemanyagot a hazai és külföldi piacon, ahol a legjobb minőséget a legolcsóbban kínálják.

Mint a főtitkár elmondta, jónéhány európai autóklub érdeklődött már a diszkont kúthálózat beindításának tapasztalatairól - ezek mögött az az érdekvédelmi szemlélet húzódik, amely más országokban is szeretné a nagy üzemanyagforgalmazókat megfontoltabb árpolitikára kényszeríteni. Bár az üzemanyag kiskereskedelmi árában Nyugat-Európában is majd 25 százalékos (nálunk 50-60 százalék) az állami adótartalom, ehhez ott a magyarországinál magasabb forgalmazói haszon járul.

Nem véletlen, hogy az osztrák autóklub, az ÖAMTC elsőként szerepel az érdeklődők között, hiszen a két ország üzemanyag-árképzési rendszere között számos hasonlóság fedezhető fel. Másrészt az osztrákokban még élénken él annak a két évvel ezelőtti, a munkavállalók kamarája által beterjesztett indítványnak az emléke, amelynek nyomán fennállt annak veszélye, hogy a gazdasági minisztérium hat hónapra úgymond nemzetgazdaságilag indokolt árakat állapítson meg Ausztriában.

Érdekes párhuzam: a munkavállalói kamara azzal indokolta indítványát, hogy egyrészt a benzinpiacon nem működik a verseny - gondoljunk csak a mi nemzeti olajtársaságunk politikailag méricskélt árképzésére! -, másrészt Ausztriában a hozzáadottérték-adó levonása utáni nettó árak jóval az EU-árak fölött vannak. Ez egyébként néhány osztrák sajátosság logikus következményeként fogható fel, ilyen például, hogy a 3200 egységet számláló ausztriai kúthálózat kétszer akkora, mint a németországi, aminek következtében az értékesíthető mennyiségek alacsonyabbak, így az üzemeltetők magasabb árréssel dolgoznak.

Ami a verseny hiányát illeti, a munkavállalói kamara szerint mind a mai napig már a bécsi benzinkutaknál is ármonopoliumok tapasztalhatók, ezért az autóklub folyamatosan követeli, hogy a tartományok gazdasági miniszterei rendszeresen hozzák nyilvánosságra annak a húsz benzinkútnak a címét, amelyek a legalacsonyabb, illetve legmagasabb árazással élnek tartományukban.