Anyagi vákuum Szigetszentmiklóson

2000.10.24. 10:54
Tipikus történet: Magyarországon talán már meg sem lepődik senki, hiszen ki csodálkozik azon, hogy egy autókereskedő százmillióval lelép. Persze azóta sem tudja senki, hová tűnt Z. Sándor, aki nem csupán cégét hagyta cserben (vagy inkább csődben?), hanem alkalmazottait sem fizette ki, s természetesen a tőle autót vásárlók sem jártak feltétlenül jól...
 
   
   

A TotalCar információi szerint az ügyben feljelentések is érkeztek a rendőrséghez, a Pest megyei főkapitányság azonban nem tájékoztatta lapunkat érdemben, csupán annyit mondtak, hogy átadták az ügyet a vám- és pénzügyőrségnek. Ám ez utóbbi hatóság sem árult el semmit a rejtélyes esetről, csak annyit, hogy ,,iktatták a Totalcar cikktervezetét". Annyi bizonyos, hogy Z. cégének telephelyén (illetve annak udvarán) egy régi mikrobuszon kívül ma már egyetlen autó sem található.

 
   
 

Az M0-s szigetszentmiklósi lejáratánál működött a szalon, és azok a cégek, amelyek az utóbbi években számos néven futottak, s amelyek változó titulusai jelezték az üzletmenet hullámzását. Legutóbb egyébként Körgyűrű M0 Kft.-ként jegyezték a társaságot, ám korábban másik cég is működött Szigetszentmiklóson, ,,Körgyűrű" névvel.

 
   
   

Sokan úgy emlékeznek, hogy a ,,Chrysler" is szerepelt a cég nevében, de mint utóbb kiderült, az amerikai gyár viszonteladóknak nem engedélyezi a névhasználatot. Ugyanígy később a Honda is feltűnt a cégtáblán, de ez sem azt jelentette, hogy a nevet felvette volna a vállalkozás, csupán a márkakereskedést jelezte.

A sűrű átkeresztelések persze soha sem tesznek jót a vállalkozásnak - a Rothschildok is csak egyszer váltottak (Grünschildről), amikor zöldről pirosra festették át a cégtáblát. Z. Sándor kft.-je azonban aligha fut be olyan pályát, mint Nelson Rothschild bankja, sőt - úgy tűnik -, Z. úrnak éppen a bankokkal, de legalábbis a lízingcégekkel gyűlt meg a baja.

 
   
 

De kezdjük a történetet az elejéről: a Totalcar információi szerint ugyanis a Körgyűrű, illetve a Körgyűrű M0 Kft. évekkel ezelőtt még a Chrysler magyarországi márkakereskedője volt, de az amerikai gyártó itthoni importőre, a Chrysler Jeep Import Magyarország Kft. megvonta ezt a jogot a szigetszentmiklósi cégtől. Hogy végül is miért vették el a jogot a Pest megyei vállalkozástól, nem lehet tudni - állítólag a Chrysler Jeep Import Magyarország Kft. ezt nem tartja publikusnak. A titkolózás oka az, hogy az importőr jelenleg is perben áll a Körgyűrű és a Körgyűrű M0 cégekkel.

A Chrysler-dealerkedés 1998-as elbukása után Hondára váltott a Pest megyei vállalkozás, amelynek társtulajdonosa Sz. Zsolt volt. Z. korábbi felesége egyébként Sz. testvére volt, ám a kapcsolat valószínűleg nem szakadt meg a korábbi házastársak között, amint az később ki is fog derülni...

 
   
   

A sokszoros átvedlés után Z. Sándor és Sz. Zsolt megalapították a Körgyűrű M0 Kft.-t, amely Honda-márkakereskedésként (is) működött. Tevékenységük közben természetesen Z.-ék kapcsolatba kerültek lízingcégekkel, hiszen ezek fedezték a vevők előlege és az eladott gépkocsik teljes vételára közötti különbséget. Hogy a lízingelt kocsikkal milyen manővereket lehet végrehajtani, az csak sejthető, a szigetszentmiklósiak azonban a szakma nagymesterei is lehetnének efféle ügyekben.

Ám miért kényszerültek különféle machinációkra az M0-sok? A kft. információink szerint akkor került ,,anyagi vákuumba" (az állapotot a cég egyik korábbi munkatársa nevezte így), amikor megrendelést kapott hat - esetleg hét - Honda Accord leszállítására. Z.-ék meg is rendelték az Accordokat, ám az üzlet mégsem jött létre.

 
   
 

A szigetszentmiklósi vállalkozók ekkor sajátos ,,keresztfinanszírozásba" kezdtek: megpróbálták behozni a már kifizetett Accordok árát - na, nem az eredeti megrendelőn, hanem a szokványos ügyfeleken. Egyre többen panaszkodtak ,,rendes" klienseik közül, hogy hiába fizették be a vételárat, késnek a kocsik (jó esetben), vagy egyáltalán nem is jutnak hozzá a megvásárolt autókhoz a vevők. A kifogások csakhamar eljutottak a Honda Hungaryhez is. A kizárólagos importőr előbb jelezte a problémákat a körgyűrűsöknek, de a sokadik figyelmeztetés után, idén júliusban megvonta (egymásnak ellentmondó információink szerint vagy augusztus elsejei, vagy esetleg szeptember elsejei határidővel) a márkakereskedői jogot a szigetszentmiklósi cégtől.

Ez gyakorlatilag a véget jelentette, hiszen - mint informátorunk elmondta - a márkakereskedői jog önmagában is vagyont ér, de például a szigetszentmiklósi telephely értékét is jelentősen csökkenti, ha ott nem egy hivatalos dealer forgalmaz, hanem csak egy ,,sima" kereskedő. Z.-ék esetében ez még súlyosabb problémát jelentett, hiszen az út menti telephelyet már régóta jelzálog terhelte. (Információink szerint 90 milliós értékű hitelt vettek fel rá, de az ingatlan, a jogok elvesztése után legfeljebb negyvenmilliót érhetett csupán.)

 
   
   

Az ,,anyagi vákuumot" tovább fokozta, hogy állítólag bizonyos készletekre, például autókra is hitelt vettek fel a tulajdonosok, ám ennek fedezete egyelőre vitatott.

Akárhogyan is történt a dolog, a márkakereskedési jog megvonása pánikba ejthette a szigetszentmiklósi cég vezetőit: a dealerség elvesztésének augusztus elsejei időpontjától kezdve értesüléseink szerint Sz. Zsolt megszüntette tagságát a társaságban, s így a cég egyszemélyes kft.-vé, Z. Sándor kizárólagos tulajdonává vált. Z. tehát azt csinált, amit akart, és megállapíthatjuk: tényleg azt is csinálta.

Az egyszemélyes tulajdonos, mielőtt kizárólagos birtokosává vált volna a cégnek, a hírek szerint tárgyalásokba bocsátkozott Sz. Zsolt egyik üzleti partnerével, aki résztulajdont akart vásárolni a cégben, ám mint megtudtuk, utóbb csalatkoznia kellett a potenciális befektetőnek, s így meghiúsult a ,,deal".

 
   
 

Információink szerint eltűnése előtt, tehát a márkakereskedői jogokkal kapcsolatos botrány kipattanása előtt, Z. jelentős összegű előlegeket vett fel ügyfeleitől, de állítólag barátaitól is kölcsönkért. (A Totalcar több, magát megnevezni nem kívánó károsulttal is beszélt, s ők több milliós összegeket adtak Z. Sándornak.) Mindezeken túl bizonyos lízingcégektől is lehívott pénzeket az ügyvezető (két ilyen cégről tudunk, mindkettőnél megerősítették a Totalcar értesüléseit, de hivatalosan nem kívántak nyilatkozni), s végeredményben nyolcvan-százmillió forint körüli összeggel lépett le az ügyvezető. A ,,lelépett", megint csak a cég alkalmazottjaitól kölcsönzött - ha nem is túl eredeti - kifejezés.



Z. azonban nem csupán a lízingcégek, hanem a vevők jóhiszeműségét is kihasználta. Mindezt a Honda Hungarynál is megerősítették a Totalcarnak. A hivatalos importőr - a hozzá beérkezett panaszok nyomán - megpróbálta a látókörébe került károsultak számára elintézni, hogy meg is kapják a már kifizetett gépkocsijaikat. Amíg a márkakereskedői joggal rendelkezett Z. cége, addig minden egyes ügyfél hozzájutott jogos tulajdonához. Arról azonban a japán autógyártó hivatalos magyarországi képviselete nem tehet, hogy a szigetszentmiklósiak nem álltak le a korábbi gyakorlattal azután sem, hogy megvonták tőlük a dealeri jogokat.

 
   
   

A hivatalos importőrtől megtudtuk: amikor márkakereskedői szerződést kötnek egy-egy partnerükkel, előfordulhatnak ,,mellényúlások". Szerencsére ez ritkán fordul elő, s még ha meg is történik ilyesmi, igyekeznek mindenkit kárpótolni a veszteségekért. Éppen ezért ,,tartották életben" mindaddig Z. vállalkozását - jókora anyagi veszteségeik ellenére -, amíg a kft. minden egyes ügyfelének le nem szállította a még márkakereskedőként eladott gépkocsikat.

A ,,körgyűrűs" cégvezető lelépése előtti utolsó napon - furcsa módon - elloptak egy autót a kft. telephelyéről, sőt Z. Sándor egy adásvételi szerződés révén egy másik kocsit pedig magával vitt, s azóta nem is látták őt Szigetszentmiklóson.

 
   
 

Ha ehhez hozzátesszük, hogy a megszűnő cég alkalmazottainak sem a fizetését, sem pedig az esetleges végkielégítését nem biztosította az ügyvezető, akkor aligha lehet őt a megbízható üzletemberek mintaképéül állítani. Z. egyébként volt feleségével, Sz. Zsolt testvérével együtt tűnt el, ami külön érdekessé teszi a történetet, amelynek valószínűleg még nincs vége...

A Totalcar munkatársa felhívta a tudakozónál nyilvántartott egyetlen Z. Sándort, ám a Tisza-menti településen regisztrált telefonszámon egy özvegyasszony jelentkezett, aki elmondta: korábban elhunyt férje soha nem foglalkozott autókereskedéssel. A Totalcar információi szerint egyébként az elhunyt Z. Sándor a nemrég eltűnt cégvezető édesapja volt.