Nálunk a Chrysler, Amerikában a Mercedes

2000.12.13. 12:01
A világ autóipara összességében mintegy 42 millió gépkocsit állított elő, ami csak a stagnáláshoz elég - nem véletlen, hogy a jól ismert, patinás márkák közül egyre többen a fúzióban látják a túlélés esélyét. A helyzet ugyan nem drámai - bár a szakértők már 2010-re az európai gyártók recesszióját jósolják -, mindenesetre intő jel, hogy a korábbi huszonöt helyett ma már csak csak tíz óriáscég osztozik a piacon.

Győző Gábor, a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének elnöke szerint a következő néhány évben itthon tovább csökken az újautó értékesítés lendülete, mígnem az uniós csatlakozás idejére beáll a közösségben mért 4-5 százalékos bővülési ütemre. A trend 2000-ben is változatlan volt: az inflációt meghaladó mértékben, mintegy 10-15 százalékkal emelkedtek az autóárak.

 
   
    Cadillac Evoq

Az úgynevezett presztízsvásárlások esetében természetesen továbbra sem az ár, hanem a tekintélyt adó márka a mérvadó. Ennek tükrében a mintegy 80 eladott autót jelentő luxuskategória 2000. év három dobogósa a Chrysler 300M, a Mercedes S osztály és az Audi A8-asa lett. Őket követi a 7-es BMW, a Range Rover illetve a Jaguar.

A nagyautók közel másfél ezres táborában - hazai viszonylatban ide sorolhatók a magas felszereltségű felső-középkategóriás gépkocsik is - az Audi A6 megtartotta tavalyi vezető pozícióját, a Volvo S80 is maradt az ezüstérmes helyen. Változatlanul harmadik a Daewoo Leganza, és váltakozó sikerrel rivalizál a negyedik helyen a Mercedes E osztály valamint a Saab 9-5-ös modellje.

A hazai számoknál jóval impozánsabb adatokat produkált az amerikai felsőház. Az USA-beli luxuskocsi-értékesítés éllovasai a Mercedes és a Lexus. A harmadik a General Motors Cadillecje, ezt követi a BMW-istálló, a Ford viszont általános nehézségeinek köszönhetően az ötödik helyre csúszott vissza Lincoln-modelljével. (Az USA-ban egyébként a 30 ezer dolláros vagy annál is magasabb árfekvésű kocsikkal kapcsolatos adatok adják a luxuskategória mércéjét.)

Az első ötben szereplő két színtiszta amerikai márka közben egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz az európai invázióval szembeni megújulásra. A Lincoln a következő néhány esztendőben erősíti luxus-kisteherautói forgalmazását és főként az amerikai piacra összpontosítja marketingmunkáját. A Cadillac globális ambiciókat táplálva új formatervezési ötletekkel jelentkezik, pillanatnyilag ugyanis mindkét márka a régimódiság rabja.

A Cadillac konstruktőrei szerint egyedül Evoq típusuk felel meg az új elvárásoknak a kocsi 2002-ben jelenik meg a szalonokban. Az Art and Science koncepció jegyében addigra a Cadillac visszatér a hátsókerék-meghajtáshoz, ahhoz a megoldáshoz, amit európai riválisaik - Mercedes és BMW - soha nem adtak fel.

Öt éven belül a Cadillac szeretné megduplázni eladásait. Addig is a cég a lehető legtöbbet akarja kihozni a tavaly ősszel megjelent DeVille luxusmodelljéből, ami az utolsó a régi Cadillec-ek közül. Az autót telepakolták high-tech felszereléssel, számítógép vezérelte felfüggesztéssel és éjszakai tájékozódási rendszerrel.

Ugyanakkor ezt a modellt túl régen tervezték ahhoz, hogy az új stílust tükrözhesse. Például a fiatalabb vásárlók kedvéért a kocsi egyes változatairól eltávolították az időközben ismét divatba jött krómdíszítések zömét, sőt a DeVille emblémát is. Az átalakítás már eleve azzal a kockázattal járt, hogy elidegeníti az idősebb Cadillac-vásárlókat, akik elsősorban kényelmet és tágas belső tereket kívánnak ettől a modelltől.

A Ford-érdekeltségű Lincoln sem ül a babérjain: a vezetők erőteljesen felülvizsgálták globális ambícióikat. A cég mostantól erőteljesen az amerikai piacra koncentrál, remélve, hogy megismételheti Navigator sport-haszonjárművének sikerét. Ez persze nem jelenti, hogy háttérbe szorul a luxusautógyártás, sőt. Hála nehézkes modellváltásuknak és konzervativizmusuknak, ismét divatba jöhetnek hosszú évek óta változatlan modelljeik - ezek a Town Car és a Continental. A fiatalabb vásárlóknak viszont kihozták az LS szedánt, amivel a Mercedes C osztályt és a BMW 5-öst szeretnék megszorítani az öldöklőnek egyáltalán nem mondható piaci versenyben.