Autóbuzi magyar milliárdos kerestetik

Matyi Dezső

A Magyar Hírlapban 43. hétmilliárddal, a Népszabadságban csak 93., pont a felével. Övé a Hordó vinotéka Pécsett, egy villányi kocsma, amiből hálózatot tervez, az Európa Könyvkiadó, a Noran Kiadó, a Mérték Kiadó, a Cartaphilus Kiadó és a Nebuló Kft tankönyvterjesztő.

Fő műve az Alexandra konglomerátum, nemrég Budapest belvárosában megvette a könyvesboltnak ijesztő méretű Griff áruházat, amiből akkora könyvesbolt lett, hogy Szily kolléga a látogatás óta kezelésekre jár. Aztán a Károly körúton nyitott egy hatalmas könyváruházat. Ménkü sok könyvesboltja van. Egyszer majdnem ő adta ki a Best of TotalCar könyvet, egyrészt tehát onnan a tegeződés, másrészt nagyjából egyidősek is vagyunk.

De milyen autója van?

- Nekem? Most semmilyen. Phaetonom volt, az első az országban. Nem volt hivalkodó, és mindent tudott, amit egy autónak tudni kell. Nem az volt, hogy köpködnek, na, itt is egy buzi valami hivalkodó akármivel.

Matyi Dezső az élő ellenpélda Jeremy Clarkson tézisére. A BBC autós szakújságírója a Phaeton dubai bemutatójáról azt írta, teljesen jó az autó, de egy Audi A8 áráért senki sem fog megvenni valamit az orrán egy hatalmas Volkswagen-emblémával. Más kérdés, hogy bár ezek szerint mégis vannak ilyenek, nincsenek elegen egy Phaeton-gyár eltartásához.

- Nálam van egy Allroad és jön egy Q7, spoilerezett, az első lesz ilyen színnel.
- Azért a Q7 már elég ellenszenves, köpködhető gazdagmobil. Hogy lehet ilyesmire cserélni a Phaetont?
- Jött egy ember, hogy megveszi a Phaetont. Kiszálltam, mondom, vigyed. A Q7 jó átmenet, mert én eljárok vele, amíg ki nem találom, mit vegyek, ugyanakkor tetszik a feleségemnek, és a terv szerint amúgy is az övé lesz.
- És a tiéd?
- Lehet, hogy egy Lexus LS lesz az. Nem értek hozzá, úgyhogy még nem is vagyok benne biztos. Egyelőre megnézem, aztán ha megtetszik, jöhet.
- Mint jelentős könybirodalom uralkodója, nem gondolkozol valami különlegesebben? Maserati Quattroporte?
- A Quattroporte nagyon tetszik, ez igaz. Viszont félek az olasz autóktól, hogy szétesik alattam, és azért van rossz tapasztalatom bőven. A feleségemnek például Alfa 147-ese van, az se problémamentes. Volt aztán Lancia Kappám...
- Vegyük is gyorsan végig az autóidat.

- Az első egy Zsiguli: semmi baj nem volt vele, Apuéktól kaptam, akkor nekem maga volt a csúcs. Aztán jöttek a kisteherautók, amikkel a könyveket szállítottam, egy Barkas és egy Ducato. A Barkas elég kalandos volt, egyszer Pécs és Budapest között ötször kellett hengerfejtömítést cserélni. Aztán jött egy Fiat Croma, amiről nem sokat tudok mesélni, mert három nap után törtem össze. Kis kanyar, nagy sebesség, rossz helyen álló fa. Talán annyit mégis el tudok mondani róla, hogy biztonságos autó, mert nekem nem lett bajom. Aztán egy Audi 100, használtan vettem, szerettem is. Jött egy Mitsubishi 3000 GT VR4, havertól jó áron, azt is szerettem, de két év elég volt. És véletlenül épp akkor össze is törtem. Aztán a Kappa, majd egy Alfa Romeo 166, végül a Phaeton.
- Akár kettő, akár négymilliárdra becsülnék a vagyonom, én biztos, hogy elgondolkoznék egy Rolls Royce-on. Te nem szoktál?
- Az azért gáz, nem vagyok egy sznob barom. Mintha te ülnél be egy Rollsba. Ugye, milyen borzalmas?

Haris György

Lassan húsz éve szervezte a Budapesti Autószalont a Hungexpón, gyakorlatilag, ő találta ki még 1988-ban. Leginkább osztrák kereskedők hozták a nyugati autócsodákat, a Merkur Tabanttal, Wartburggal, Ladával képviseltette magát. Őrült ötletnek tűnik még így utólag is, de bejött. Az első Autószalon idején, 1988. november 3-7 között liberalizálták az autóbehozatalt, ami annyit jelentett, hogy 50 helyett tíz százalék lett a vám, áfa pedig hihetetlen, de még nem volt. A legnagyobb boltot a Citroen csinálta, ekkoriban jött ki a Xantia, vitték a CX 25 dízel kiadását is. Amikor bezárt a kiállítás, Harist gyorsan megkérték, szervezzen még külön Citroen szalont, úgyhogy záróra után a KISZ KB földszintjén is eladtak 40-50 autót. Haris György a Népszabadság listáján a 101., 3,1 milliárdos vagyont tulajdonítanak neki, amivel kapcsolatban ő is kíváncsi lenne, hogyan jött ki pont 3,1, de a lényeg, hogy a nagyja autókból van és egy része azokra is megy el.

- Egy BMW X5 a járóautóm, háromliteres dízel, három éves, a gyári 218 helyett kis chiptuninggal 240 ló. A játszóautóm pedig egy négy éves Land Rover Defender , off-road versenyekre járok vele.
- Somogybabod?
- Oda éppen nem, mert sáros lesz az autó is, meg én is, Somogybabod inkább fesztivál, ahol az a cél, hogy mindenki minél sárosabb legyen. Úgyhogy inkább terepversenyekre járok a Defenderrel, ami szépen át van alakítva, becsövezve, diffizár, ami kell.

- Miért vett épp X5-öst?
- Végigjártam a sort. Szeretem a terepjárót, városban főleg jó magasan ülni, úgyhogy volt ML Mercedesem, Cayenne Turbóm, de legjobban a BMW jött be. Sok a szubjektív elem az ilyen autóválasztásban, kinek erre áll fel, kinek arra, de azért konkrét dolgokat is tudok mondani. Az előző ML Merci a többihez képest egy hulladék. A Porsche Cayenne viszont ide egyszerűen túl jó. Iszonyú kemény a futóműve, a magyar utakon kirázza az ember veséjét. A BMW X5 pont jó, még elég kényelmes, de már jól kanyarodik. Nagyon szeretem a BMW Servotronic kormányszervóját; a Cayenne szervója is változó rásegítésű, de hiába, ha kemény a kormány, mint egy traktoré.

- Autóválasztásnál számít a presztízs? Elvárják az üzleti partnerek, hogy elegáns legyen az autója?
- Szerintem már régóta nem, azok az idők elmúltak. Évekig jártam egy olyan szakadt Discoveryvel, hogy rossz volt ránézni, de senkit nem zavart. Ma már nem számít, mivel jársz.
- Tudja már, mire cseréli az X5-öst?
- Még nem, csak hogy amibe beleszeretek, arra cserélem. Talán az új Range Rover lesz az. Az biztos, hogy terepjárót csak dízellel veszek, mert egyszerűen az illik hozzá, a Range-nek viszont egyelőre gyenge a dízele. Megvárom a nyolchengeres dízelt, ami hamarosan kijön, persze ugyanaz lesz majd az új X5-ösben is, úgyhogy még azt is megvárom, és akkor majd eldöntöm.
- Egy rendes autóbuzi számára evidens, hogy ha milliárdossá változna, azonnal a veteránautókra vetné magát. Önnek nincs?
- Dehogynem, egy 1972-es fehér Jaguar E-Type V12. Oldtimer versenyekre járok vele. Volt egy öreg Vespám is, meg egy régi 650-es BMW-m.
- Helyben vagyunk! Motoros magyar milliárdossal még úgyse sikerült beszélnem.

- Hát akkor most igen. Akármilyen az idő, a Vespámmal járom a várost, ez az új 250-es, ezúton is üzenem az autósoknak, hogy engedjék el a motorosokat. Volt egy Harleym is, de eladtam, kicsit felhígult a tagság a HOG-nál (Harley Owners Group - a szerk.), viszont a rendszáma, a HOG-111 még megvan.
- Azért a robogózás még nem motorozás.
- Motoroztam már eleget. 14 évesen vettem az első Bervámat. Aztán az érettségi után postás voltam itt a XII. kerületben, 125-ös MZ-vel. Nagyon hamar kirúgtak, mert két hónap alatt három váztörést hoztam össze. Kijártunk a mezőre krosszozni, néha összejött a dupla ugrató, máskor viszont úgy jött ki, hogy telibe kaptam a másodikat, és szétnyílt a villa.

- Nem kevés egyetlen szál veteránautó?
- Hát, egy Aston Martin DB5-ösről még álmodozom.
- Az melyik is?
- A James Bond. Állapot függvényében 22 és 150 ezer euró között van az ára, de konkrét lépéseket még nem tettem az ügyben, még csak az álmodozásnál tartok.
- Defender, Range Rover, Discovery, Jaguar, Aston Martin - anglomán, vagy csak véletlen egybeesés?
- Mindig imádtam az angol autókat. A Vendéglátóipari Főiskolára jártam, amikor már volt egy Mini Morrisom. Összesen huszonhétszer szereltem ki belőle a motort, mert csak így lehetett féltengelyt cserélni. Márpedig ha valaki kanyarban szereti nyomni a gázt, hamar kikopik a Mini féltengelye. Enyém a Maros utcában a John Bull Pub, az kifejezetten autós pub, a polcok tele vannak autós relikviákkal, elsősorban természetesen angolokkal. Megindokolni nem tudom, egyszerűen ezt szeretem, metrikus helyett a collos kulcsokat, a Withworth-menetes anyákat, a sajátos angol logikát. Egy Ferrari nem tud felizgatni. Bezzeg egy régi Jaguar, Aston Martin...