Ittasan, lopott autóval az éjszakában

2000.08.28. 09:50
Mentünk egy kört Budapesten éjszaka, és arra játszottunk, hogy minél több rendőrjárőr igazoltasson minket: ha a szemközti sávban álltak, visszafordultunk, és addig-addig ügyeskedtünk, amíg megállítottak minket. Arra voltunk kíváncsiak, ha vajon "ittasan vezetünk," és az autónk "lopott," akkor lebukunk-e a rendőrjárőr előtt.
 
   

Természetesen igazából nem fogyasztottunk alkoholt, és az autóval is minden rendben volt, de ha a rendőr nem szondáztatott meg és nem nézte meg az autó alvázszámát, akkor azt könyveltük el, hogy "megúsztuk" az igazoltatást.

Az ittas vezetés és az autólopás a hazai autósélet kiemelkedő problémái. Az ittas vezetést ezen a helyen nem is ragoznám, és az autólopás témakörében is csak egy korábbi cikkünket említem meg , amelyből kiderült, hogy a frissen lopott autók gyakran legális rendszámot és az ahhoz passzoló forgalmit kapnak közvetlenül a lopás utáni első útjuk előtt. A brigádok megrendelésre dolgoznak, és tudják, hogy aznap este egy X márkájú és Y színű autót fognak elhozni, a biankó forgalmit előre ki tudják tölteni. Az ittas vezetőket és a frissen lopott autókat a rendőrjárőrök buktathatnák le szondáztatással, illetve az alvázszám ellenőrzésével.

 
   

Az első rendőrjárőr a Szt. István körúton állította meg autónkat. Természetesen a papírokat kérték, majd az egyik rendőr elővette a szonda-készletét és udvariasan megkért a teszt elvégzésére. Hoppá, mint "ittas vezető" már le is buktam. Az ígéretes kezdet után azonban visszaadták a papírokat. Az autó - amely ugyan a lopási statisztikák éllovas márkája - nem keltett gyanút és nem ellenőrizték.

A második járőr az Üllői úton és a harmadik a Skála Metró előtt nemcsak az autót nem ellenőrizte, de a szondát sem fújatták meg, illetve az ilyenkor szokásos "Mikor fogyasztott utoljára alkoholt?" kérdést sem tették fel. Negyedszer a Teve utcai rendőrszékház előtt állítottak meg: egy Felicia kombi rendőrautó villogott le hátulról. A motorháztetőt az ő kedvükért sem kellett kinyitni és szondáztatásról sem volt szó, ellenben megkérdezték, merre jártam. A helyes válasz: semmi közük hozzá - ezzel látszólag meg is elégedtek.

 
   

Miután visszakaptam a papírokat, azaz az intézkedés befejeződött, minden esetben megkérdeztem a rendőröket, miért nem szondáztattak meg és miért nem nézték meg az autót. Szondáztatni csak akkor kell, ha a sofőr gyaníthatóan ittasan vezet, szólt a válasz minden esetben, én pedig színjózannak néztem ki. Az alvázszám ellenőrzését kifejezetten macerásnak tartották. "Minden autón máshol van elhelyezve," mondta a fiatal, bajuszos rendőr a Skála Metró előtt, "és nem lehetünk naprakészek minden autótípusból. Szerintem ön sem tudja, hogy az ön autóján hol található a szám, és nincs is olyan előírás, hogy tudnia kellene." A Szt. István körúton igazoltató rendőr szerint az alapos ellenőrzés nagyon lelassítaná a munkájukat. "És ha az előljáróik parancsba adnák?", kérdeztem. "Akkor már szerelnénk is le," jött a válasz.

A megkérdezett rendőrjárőrök érvei valahol érthetőek, csak éppenséggel felmerül a kérdés: ha az (enyhén) ittas vezetőket és a frissen lopott autókat nem szúrják ki, akkor miért zaklatják az állampolgárokat? Mit remélnek? Hogy a pohár sör után vezető sofőr a vállukra borulva gyónja meg vétkét? Hogy az autótolvaj bilincselésre előrenyújtott kezekkel száll ki a lopott autóból?

A totalcar gyorstesztje negatív eredménnyel zárult: bár négyszer zaklattak minket, lopott autóval egyszer sem buktunk volna le, ittas vezetőként is csak egyszer. Tisztelt rendőrségi vezető urak! Az éjszakai igazoltatások helyett nem kellene valami hatékonyabb munkával megbízni a szolgálatban lévő járőröket?