Kis testi hiba

2003.08.27. 09:22

A ronda autó birtoklása számos vitathatatlan előnnyel jár. Az autótolvajok például a legritkább esetben lopnak ronda autót, elvégre a legtöbb autólopás célja a viszonteladás. Ronda autóra kevesen vágynak, pedig bárki bármit mond: érdemes. Lássuk hát a választékot.

Hogy miért gyártanak ronda autókat, mi sem értjük. Szép autót terveztetni - az autóipari költségekhez viszonyítva - nem kerül lényegesen többe, mint csúnyát, a gyártási költségekben pedig már végképp nincs nagy különbség, még akkor sem, ha a szépség érdekében a cég különleges formai megoldásokat alkalmaz. A ronda autó nem törvényszerűen olcsóbb, mint a szép, a forma és az ár között nagyon ritkán van összefüggés.

A legügyesebb dizájnerek a Toyotánál dolgoznak: szinte bármiből képesek ronda autót előállítani. Mindezt természetesen nem öncélúan teszik, feladatuk a belső térkínálat bővítése. A "ronda" szinonímája a Toyotánál a "Verso" - ilyen pedig már Yarisból is van. A forma alapján még az is elképzelhetőnek tűnik, hogy a megjelenéssel egyáltalán nem törődtek, a belső térért felelős részleg kifelé nyomkodta a lemezeket, amiket aztán az aerodinamika-ügyosztály szélcsatornában úgy faragott, hogy ne legyen gond a légellenállással és a szélzaj is minimális maradjon. Másra (esztétikum) nem költöttek, így a Toyota Versók egyfajta referenciaként is szolgálhatnak a kutatók számára.

Ha a miniautó-kategóriában szeretnénk valami igazán rondát, kis kihagyás után újra van remény: a Suzuki a Swift megszűntével a magyar piacra szabadította az Altót. A Suzuki Alto számtalan formában volt , Maruti, Tico, Matiz, ez tahát nem a Swift mérete, hanem jóval kisebb (a Swift hossza 3745 mm, tengelytávja 2365 mm, ugyanez az Altónál 3495/2360). Méretre tehát közelebb van a 3340mm hosszú Ticóhoz.

Szavazzon a legrondább autóra Ön!

Eredetileg azon gondolkoztunk, mi is lehet a jelmondata egy Suzuki Alto-hirdetésnek , mi az istennyilát lehet ezen hirdetni, és mennyire nem szívesen lennénk most reklámszövegíró a Suzuki ügynökségénél. Aztán felfedeztük az óriásplakátok aljában elhelyezett diszkrét szlogent: "Egy csepp energia".
Hosszas kutatás és mélylélektani búvárkodás után szerkesztőségi agytrösztünk a "Fél az irigy szomszédoktól? Keltsen inkább szánalmat!"-szlogent dolgozta ki, de sajnos a pályázatról lekéstünk.
Az Alto igazi trükkje, hogy szegényes formavilágában meglehetősen hasonlít a megszüntetett Swiftre, de nemcsak ebben, hanem árában is: 1 millió 990 ezer forint - ha nem nézzük, hogy ez egy teljes számmal kisebb autó, akár össze is téveszthetjük a kettőt.

A kiskategóriában már egész jó a választék. Kezdetnek a kelet-európai piacon nagyot taroló Renault Thaliát érdemes megfontolni. 510 literes csomagtartó! He? Ekkora még két kategóriával feljebb is ritkaság. Viszont 2 millió 99 ezer forintról indul. És lépcsős hátú, ami rejtélyes mélylélektani okokból kifolyólag Kelet-Európában és Koreában akkor is elegáns autónak számít, ha az annyira csúnya, mint a Thalia. Amit nem formatervezők álmodtak meg, hanem török hegesztőmunkások csaptak egy nagy csomagtartót az egyébként jó külsejű Clióhoz.

Kis bizonytalankodás után felzárkózott a Fiat is, megteremtve saját kis rondáját, hatalmas csomagtartóval. Az Albea annyival jobb, mint a Thalia, hogy ezt legalább direkt ilyennek tervezték, ilyen megalkuvásmentesen rondának. A Fiat becsületére legyen mondva, nem a Puntót csúfították el egy nagy csomagtartó ráhegesztésével, hanem a Palio nagyobb padlólemezére kreáltak valami olyasmit, amibe hátul egy gereblye is könnyedén elfér, és a személyautók mezőnyében kimagaslóan jó terepjáró. Mindezt nagyjából a Thalia áráért.

A Toyota a kisautó-kategóriában véteti magát észre először. A cég Ronda Autó Dizájn Központja lehet felelős az egyébként csinos kis Yaris csúfításáért: a Yaris Verso 1,3-as alapmodellje 3 és fél millióba kerül. Mi a behegesztett hátsó ablakú haszonjármű-változatot teszteltük, azt is egy külső munkatársra bíztuk, hogy elkerüljük a személyes találkozást az autóval.

A Peugeot 206 SW a nemzetközi csúfító maffia egyik lefényesebb sikere. Az alapmodell máig a legszebb kisautók közé tartozik, ez meg nem. 2.720 000 Ft, ezért jókora kombi csomagteret és a feltételezett többletsúlyhoz méretezett, keményebb futóművet kapunk. Vezetni tehát jobb, mint a sima 206-ost, ránézni a hátuljára fintorgás nélkül szinte lehetetlen.

Ugyanitt küzd hasonló elszántsággal az egyébként jóképűnek mondott Ford Fiesta magasított, városi közlekedésre optimalizált változata, a Fusion, mely mindnyájunkat megdöbbentett az első személyes találkozás alkalmával. A Ford az utóbbi időben nagy minőségi javulást ért el, bárkinek bármikor bármilyen kategóriában nyugodt szívvel ajánljuk az aktuális Ford megvásárlását - feltéve, hogy immunis a félresikerült formatervekre. Ebben pedig a Fusion új sztenderdet állított fel; elől-hátul borzalmas, érdemes végignézni képgalériánkat.

Az alsó középkategória ásza megint csak egy Toyota egyterű változata: a Corolla Verso talán még a Yarisnál is kellemetlenebb meglepetés. Hogy mely pontokon romlott el a Corolla kellemesen semleges formája, nem is érdemes firtatni; sikerült maradéktalanul hazavágni, ahogy van. Otromba szörnyeteg a praktikum és a belső tér rajongóinak. (4. 470 000 Ft)

A középkategóriában dúl az ocsmány autók közti legvadabb harc. A versenyzők a legváltozatosabb tájakról érkeznek. Az iromba Citroen C5 a legendás francia elegancia szép ellenpéldája, mikrosütőben megolvasztott mobiltelefon, sokáig könyvjelzőnek használt Zeppelin léghajó - asszociációs mező függvényében leleményes pszichológus akár személyiségtesztnek is használhatja. Csomagtér lehajtott hátsó üléssel: 1,658 köbméter. Jézusúristen!

A félelmetességében is inkább csúnya, mint félelmetes Daewoo Evanda megjelenít ugyan valamit a jellegzetes Corean chic-ből, de inkább jut róla eszünkbe Kim Dzsong Il, mint bármelyik középvezető ismerősünk. Érdekes dolog ez a koreai eleganciával - határozott elképzelésük van arról, mi néz ki jól, szigorú tekintet, brutális hűtőrács vékony krómrudacskákkal. A Hyundai Elantra másképp ronda, de a koreai elegancia ennél is követi a trendet: a hűtőrács már fekete. Mindezt európai esztétikumhoz szokott szem nehezen tudja értelmezni, talán nem is kell. Főleg azért, mert a koreai középkategóriásoknak nagyon jó minőségű vetélytársai ( Mazda6, Honda Accord, Ford Mondeo) vannak, hasonló árért. Evanda-Elentra vásárlók tehát kétséget kizáróan a külsőségekre hajtanak.

Gondolhatnánk, hogy a felső középkategóriában is koreai lesz a győztes, de nem: az aranyérmet egyértelműen a Nissan Maximának ítéljük. Leginkább azért, mert a Nissantól láttunk már jónéhány szép autót, a Maxima fejlesztésére pedig a pénz is megvolt, meg a jószándék is, annál nagyobb bravúr egy kívül-belül ennyire rút autót összehozni.

 
  Rondamentes övezet
 
    Míg a Toyota valóságos kútfeje a ronda autóknak, számos márka egyáltalán nem állít elő ilyeneket. A lista (ABC-sorrendben) meglepően hosszú. Nincs ronda modellje az Alfa Romeónak, sőt: az Alfák a legszebbek, évtizedek óta. Ronda Audi sem létezik, konzervatív, szögletes az imidzs, de átgondolt a koncepció, és valamennyi autójuk formája plasztikusan fejezi ki a műszaki tartalmat, s hat a potenciális vásárlók lelkére. A vitatható, vagy vitatott formavilágú autókat nem soroltuk ide, egy 7-es BMW -n például lehet vitatkozni, de ha melléállítunk egy Avensis Versót, egyből nyilvánvaló lesz, melyikük az igazán ronda. Így aztán a BMW-nek sincs ronda autója - keresik az utat, újítanak, a bátorság pedig mindenképpen dicséretes. A Chryslerek sem tetszenek mindenkinek, viszont annyira kilógnak a sorból, hogy már csak koncepciózus egyediségük révén sem kerülhet Chrysler a rondák táborába. Legkevésbé a PT Cruiser , amelyik annyi dizájn-díjat kapott, hogy el se fér a csomagtartójában. A Hondának voltak sötétebb időszakai, de a kimondott rondaságig soha nem jutottak. Mai palettájukat pedig határozottan bearanyozza az új Accord, a Jazz és a Civic Type R. A Jaguarra nem is érdemes szót vesztegetni egy ronda autókról szóló cikkben. A Lanciák pedig még azoknak is tetszeni szoktak, akik egyébként rühellik az olasz dizájnt. Land Rover? A látványosan szép, klasszikus Defender , a javuló formát mutató Discovery és az extrémül elegáns Range Rover az egyik legegységesebb márkaarculat a piacon. A Lexus, hát, nem az egyediség szinonimája, de annyira jó autó, hogy még kicsivel több csúnyaságot is megengedhetne magának. A Mercedesre lehet fogni, hogy nehézkes, drabális, kissé kegyetlen formavilágú, de ez egyértelműen szándékos: nehézkes, drabális, kissé kegyetlen formavilágú autókat akarnak. Jó, az új E-osztály (ültetve, a spiortváltozatban) már macskaszerűen kecses kezd lenni, de a Merdzsónál úgyse ez lesz a csapásirány. Az MG meg a Mini két brit klasszikus, előbbit még utálni se lehet, olyan ritka, a Minitől már volna, aki idegenkedik, de rondaságról még a megrögzött homofóbok se beszélnének. A Mitsubishi sok gondot fordít a fiatal dizájner-reménységek támogatására, ami a jelenlegi modellpalettán nem igazán látszik, de összességében Mitsubishi ritkán néz ki rosszul. Porsche (erről ennyit). A Roverek nem voltak valami fényesek a 90-es években, de a jelenlegi 75-ös talán a kategória legszebbje, a 25-ös helyes kis darab, 45-ösből meg alig látni. A SAAB teljes lelkesedéssel próbál jellegtelen autókat gyártani, de ez még tíz év múlva sem lesz rondaság, csak az egyéniség hiánya. A Seat és a Skoda legtöbb formaterve a VW-konszern büszkesége, de a Volkswagennek eleve nincs csúnya autója. Az új Passatot szerkesztőségünk egy emberként rühelli, különös tekintettel az új hátsó lámpára, de ez még mindig nem rondaság (ha az Avansis Versós példánál maradunk). A Subaru pedig határeset; csúnyácska, de a Lexushoz hasonlóan annyira jó, hogy az általa nyújtott élmények szépítik meg néha kissé esetlen külsejét.