Brókerek szopóágon

A VW-saga

Tóth Zoltán

2008. november 7., péntek 01:36

Brókerek szopóágon

Az egyre jobban begyűrűző gazdasági válság kellős közepén, 2008. október 27-én néhány órára a frankfurti tőzsdén jegyzett Volkswagen Aktiengesellschaft volt a világ legértékesebb cége. Egyetlen részvénye 1005,01 eurót ért, így a cég teljes értéke (vigyázat, nagy számokkal dobálózás következik!) 296 milliárd euró, vagy dollárban kifejezve 370,4 milliárd volt. A világ ténylegesen legértékesebb vállalatának akkortájt, ahogy most is, egy olajos multi számított.

Az Exxon-Mobil amerikai mamut október 27-ei záró árán 343 milliárd dollárt ért. Forintban jobban el tudná képzelni? Nem hiszem, mert ekkora összeget leírni is nehéz: mai árfolyamon 75 962 750 000 000, azaz kicsit kerekítve 76 billió forint volt a VW értéke a csúcson. Ahhoz, hogy ezt a kapitalizációt a vállalat fundamentumai is indokolják, a németeknek minimum fel kellett volna találniuk a vízzel működő autót, amit pár év használat után meg lehet enni. Vagy jövőre 62 millió kocsit kéne eladniuk, ami nagyjából háromszor annyi, mint a teljes világpiac.

Akkor mégis minek köszönhető, hogy ilyen gyatra gazdasági környezetben ilyen szürreális magasságokba szárnyalt a VW-részvények árfolyama? A történet régebben, 2005 szeptemberében kezdődött, amikor a Porsche bejelentette, hogy megvásárolta a VW-részvények 20 százalékát. Ez még akár sima pénzügyi befektetés is lehetett volna, bár már akkor is sejteni lehetett, hogy a sztármenedzser Dr. Wendelin Wiedeking vezette Porsche a VW feletti irányítás megszerzésére törekszik. Ezzel a lépéssel kezdetét vette a VW-saga, ami komoly viszályokat szított a Porsche családon belül, élesen megosztotta a német közvéleményt és európai uniós magasságokba csapó politikai csatározásokat hozott.

Egy kis történelem

Ferdinand Porschénak, az első Volkswagen, a Bogárhátú legendás tervezőjének unokái, elsősorban Ferdinand Alexander Porsche (becenevén Butzi) és Ferdinand Piëch (ő anyai ágon unoka, Louise Piëch, született Louise Porsche fia) közötti ellentétek több évtizedesek. A hatvanas években mindketten dolgoztak a nagyapa nevét viselő stuttgarti sportkocsigyártónál, amit akkor Butzi édesapja, Ferdinand Anton Ernst Porsche (vagy ahogy mindenki ismerte: Ferry Porsche) igazgatott.

Ferdinand Porsche bemutatja a népautót a Führernek 1938-ban

A mérnök Piëch volt a motorsport és a fejlesztési részleg vezetője, míg a formatervezői ambíciókkal megáldott Butzi nevéhez fűződik a legendás 911-es Porsche vonalainak megrajzolása. A két unokatestvér rivalizálása az évek során aggasztó méreteket öltött, ráadásul úgy tűnt, Piëch a tehetségesebb, rátermettebb, erőszakosabb vezető. Az örökös családi viszálykodásnak elébe menve Ferry Porsche salamoni döntést hozott. 1971-ben részvénytársasággá alakította a céget, és az alapító okiratban rögzítette, hogy a családtagok nem lehetnek vezető tisztségviselők, csak a felügyelőbizottság tagjai.

ferdinand_alexander_porsche_butzi_a_porsche_design_ep_02.jpg

1963-ban debütált a Butzi által megálmodott 911-es

Ezek után Butzi Porsche lett az osztrák székhelyű, órákat és egyéb divattárgyakat gyártó Porsche Design főnöke, míg Piëch előbb az Audi, majd a Volkswagen konszern élén szédületes karriert futott be. Nevéhez fűződik az Audi felzárkóztatása a másik két német prémiummárka, a Mercedes és a BMW mellé, amit elsősorban előremutató technikai megoldásokkal ért el. Az átrozsdásodástól védett, teljesen horganyzott karosszéria, az áramvonalas design (mindkettőt a "szivar" 100-assal vezette be a cég), illetve a Quattro összkerékhajtás sikereinek köszönhetően az Audi egyenrangú ellenfele lett a sváb és bajor konkurenciának.

Ferdinand Piëch az egyliteressel

E sikereknek köszönhetően került Piëch a VW igazgatótanácsának élére, ahol neve a platformstratégiával, a megalomán Bugatti Veyronnal és az egyliteres fogyasztású tanulmányautóval forrt össze. 2002-ben átadta a cég közvetlen irányítását, de sokak szerint a felügyelőbizottság elnökeként még mindig igen jelentős befolyással bír a konszernre, amit gyaníthatóan nem szívesen adna fel.

Eközben a családi vállalkozás, a Porsche AG élén több külsős vezető is megfordult, de a kilencvenes évek elején botrányosan rosszul állt a cég szénája. Végül az igazgatótanács élére Dr. Wendelin Wiedekinget nevezték ki, elsősorban a család Porsche ága, Butzi és testvére, Peter nyomására. A csőd vagy felvásárlás elől menekülő vállalat élén Wiedeking csodát tett. A legendás 911-es gyártásának költségeit jelentősen lefaragta azzal, hogy részegységeiből létrehozott egy olcsóbb, nagyobb sorozatban fogyó, ezért gazdaságosabb modellt is. Ez lett a kirobbanó sikerű Boxster. Ugyanakkor az ikonikus 911-es töretlen népszerűségét is meg tudta őrizni, ráadásul a Cayenne szabadidő-autónak köszönhetően döbbenetesen nyereségessé tette a vállalatot. Olyannyira, hogy a Porsche az elmúlt években szó szerint dúskált a pénzben.

Kézenfekvő volt, hogy a pénzt egy másik autógyár megvásárlására költsék. Különösen mert az Európai Unió előírásai szerint 2012-re a gyártóknak modelljeik átlagos szén-dioxid-kibocsátását 120 g/km-re kellett volna csökkenteniük. Ez pedig egy Porsche számára lehetetlen küldetés; kínálata kizárólag nagy fogyasztású, ezért magas károsanyag-kibocsátású sportkocsikból és szabadidő-autókból áll. Bezzeg ha a portfólióba beszámítanak az extratakarékos dízel Lupók, Golfok és Polók! Elkezdték hát vásárolni a VW részvényeit.

Nem mindenki nézte jó szemmel a Porsche terjeszkedését. Elsősorban a munkavállalók érdekvédelmi tömörülései tiltakoztak. Attól tartottak, hogy a könyörtelenül profitorientált Wendelin Wiedeking a nyereségesség érdekében a létszámleépítéstől sem riadna vissza. Hogyan is riadna, hiszen azt a megbocsáthatatlan szentségtörést is elkövette, hogy költségtakarékossági okokból egy időre Finnországban, bérmunkában végeztette a Porsche Boxsterek összeszerelését. Hát német az ilyen?! Meg egyáltalán, akitől ilyesmi kitelik, az eladná a saját anyját is. A szakszervezetek pedig Németországban elég hangosak, azaz befolyásosak tudnak lenni.

Tovább bonyolította a helyzetet, hogy Alsó-Szászország kormánya időtlen idők óta tulajdonosa 20,25 százaléknyi VW-részvénynek. Egy speciális, VW-törvény néven emlegetett jogszabály értelmében egyötödnyi részesedésével az állam vétójogot gyakorolhatott – például a létszámcsökkentésekről hozott döntésekben. Pontosabban: hiába szerezte volna meg valaki a részvények nagyobb részét, nem tudta volna átvetni a konszern felett a teljes irányítást, mert még 75 százalék részvény mellé is legfeljebb húszszázaléknyi szavazati jog járt volna. Ez a jogszabály viszont ellentmond a szabad versenyes kapitalizmus eszméjének, de ami talán ennél is fontosabb, az EU irányelveinek is. 2007 februárjában az Európai Közösség Bírósága vizsgálatot indított e törvény jogszerűségéről.

Ennek örömére a Porsche folytatta a VW-részvények vásárlását, és 2007 márciusára 31 százalékra növelte részesedését. Törvényi előírás (ez EU-konform), hogy amikor egy tulajdonos átlépi a 30 százalékos küszöböt, a többi részvényre nyilvános vételi ajánlatot kell tennie. Ezt áprilisban a Porsche meg is tette, de a VW-részvényesek nem éltek a lehetőséggel.

Brókerek szopóágon

Kisvártatva megalakult a Porsche Holding, azzal a céllal, hogy a különböző Porsche nevű és érdekeltségű cégeket, illetve a későbbiekben a VW-t is, egy megavállalatba tömörítse. A Porsche családi viszály főként abból állt, hogy Ferdinand Piëch nem ugrált örömében, amint Wendelin Wiedeking, a család másik ágának bérence megkísérelte átvenni az irányítást az ő imádott birodalma fölött.

Illetve gyaníthatóan nem sikerült Piëch szája íze szerint meghatározni a tulajdoni viszonyokat a Porsche Holdingban. (A Porsche AG-ben Piëch 12,8%-ot, Butzi Porsche 13,6%-ot mondhat magáénak). Ezért Piëch unszolására a VW igazgatótanácsa kísérletet tett a Porsche Holding megtorpedózására. A vezetők 2007 szeptemberében pert indítottak, mondván: ilyen felállásban nem látják biztosítva a VW alkalmazottainak jogait. Kedves a topmenedzserektől, hogy aggódnak a munkásokért.

Alig telt el egy hónap, jött az újabb fordulat: az Európai Bíróság hatályon kívül helyezte az ügynevezett VW-törvényt. A német állam többé nem tudta megvédeni a felvásárlástól a Volkswagen konszernt. Szinte ezzel egy időben a Porsche megnyerte a pert, amit a VW igazgatótanácsa indított ellene. Ezzel minden jogi akadály elgördült a teljes felvásárlás útjából. Ráadásul 2008 márciusában a Porsche felügyelőbizottsága is zöld utat adott, hogy a cég 50 százalék fölé emelje részesedését a wolfsburgi konszernben. Ugyanis mostanra a családi viszály is elcsitult, Piëch valószínűleg belátta, hogy sokkal jobban jár, ha közreműködik a felvásárlásában. Azt nem jelentik be pontosan, hogy ez az 50 % fölé emelés pontosabban 51 vagy 79 százalékot jelent-e.

De hol vannak az orálszexelő brókerek? Lapozzon, és kiderül!

Brókerek szopóágon

Szeptemberre további eurómilliók elköltésével a Porsche 35,14 százaléknyi VW-törzsrészvény birtokosává vált, ezzel átvette az irányítást Európa legnagyobb autógyártó konszernjében. A történet itt kezd igazán izgalmassá válni. Már semmilyen akadály nem állt a felvásárlási akció útjában, ráadásul a Porschénak továbbra is annyi volt a pénze, mint a pelyva. Ugyanakkor ettől a viszonylag szeparált és belterjesen európai történéstől függetlenül a világban, főleg az Egyesült Államokban, válság tombolt. Nem is kicsi.

A rossz hitelezési gyakorlatból kiinduló, eleinte "csak" pénzügyi és ingatlanpiaci válság egyre nagyobb méreteket öltött, és egy hónapja már tényleg mindenki tudott róla. Sőt, már mindenki azt találgatta, meddig tart még, és mekkora lesz a hatása. Abban az összes szakértő egyetértett, hogy gazdasági recesszió következik, drágábbak lesznek a hitelek, csökken a fogyasztás, és nő a munkanélküliség. Ilyenkor elsősorban az építőipar és persze az autógyártók kerülnek nehéz helyzetbe, hiszen a dráguló hitelek az ingatlanfejlesztések leállításához, illetve az autóvásárlások elhalasztásához vezetnek. Naná, hogy mindenki szabadulni akar a várhatóan veszteségessé váló autógyártók részvényeitől. Jó néhányan játszottak arra, hogy e papírok értéke csökken majd, és ezen az áresésen próbáltak pénzt keresni. Ők a shortoló tőzsdei spekulánsok.

A shortolás

Egy részvény ára a jövőben háromféleképpen alakulhat: nő, csökken, vagy nem változik, bár ez utóbbi többnyire csak rövid időre igaz. Aki arra játszik, hogy nő majd a részvény értéke, az most megveszi, hogy később drágábban eladhassa, és a különbözetet zsebre vághassa. Ez az úgynevezett long pozíció. Ennek ellentéte, ha esésre játszunk, azaz a shortolás.

Ilyenkor ma kölcsönkérünk valakitől egy részvényt, amit rögtön el is adunk, azzal a céllal, hogy később, miután csökkent az értéke, olcsóbban visszavásároljuk és visszaadjuk a kölcsönadónak. Az egészet pedig azért csináljuk, hogy az eladás és vétel közötti különbözetet nyereségként zsebre vágjuk. Ezt többnyire picit nehezebb megérteni, ezért nézzünk egy konkrét példát. Ma az Autógyár részvényeinek árfolyama 10 000 buznyák. Spekuláns Géza szerint ez erősen túlértékelt, és hamarosan kevesebb lesz.

Elballag hát Magán Nyugdíjpénztárhoz, akinek van rengeteg Autógyár-részvénye, mert sok tagjának részvényportfólióját kezeli. Spekuláns Géza kölcsönkér 100 Autógyár-részvényt Magán Nyugdíjpénztártól, némi kölcsönzési díj fejében. Persze ezeket a részvényeket valamikor majd vissza kell adni, de ez sem Magán Nyugdíjpénztárt, sem Spekuláns Gézát nem zavarja. Megfelelő kölcsönadási szerződés védi az érdekeiket, elsősorban a kölcsönadóét. Spekuláns Géza fogja, és eladja a 100 darab 10 000 buznyák értékű Autógyár-részvényt, aminek örömére lesz 1 000 000 buznyákja, mínusz a kölcsönzési díj. Innentől már csak arra vár, hogy Autógyár árfolyama annyira leessen, hogy mondjuk 6000 buznyákot kérjenek egy részvényért, és akkor szépen visszaveszi mind a 100 darabot, amit vissza is ad Magán Nyugdíjpénztárnak.

Keresett 400 000 buznyákot, mínusz a költségek. Magán Nyugdíjpénztár pedig keresett némi pénzt azzal a részvénnyel, ami egyébként csak a páncélszekrényében porosodott volna. A veszteséget pedig a Magán Nyugdíjpénztár valamelyik tagja könyveli el, az, akinek a portfóliójában volt az Autógyár 100 db részvénye. Elméletileg így működik a dolog, de a gyakorlatban azért egy brókercég is részt vesz a tranzakcióban, valamint a pozíció megnyitása pénzbe kerül, és nem pénzt kapunk érte. Pénzt csak akkor kapunk, ha igazunk lett, tényleg leesett a részvény ára, és nyerővel zártuk a pozíciót. Viszont abban az esetben, ha nincs igazunk, és az árfolyam emelkedik, akkor igazi szopóágra tettük magunkat. Veszteségeink végtelen nagyok lehetnek, hiszen mindenáron meg kell vennünk a részvényeket, mert vissza kell adnunk a kölcsönadónak.

Ha sokan shortolnak, a részvényen olyan erős az eladói nyomás, hogy "indokolatlanul", "ésszerűtlenül" alacsonnyá válhat az ára. Ez történt az elmúlt hetekben, amikor az OTP értéke 2500 forint közelébe süllyedt. Hiába stabil a magyar bank helyzete, egy külföldi spekuláns vagy befektetésialap-kezelő számára ez is csak egy bank. A bankok pedig mostanában többnyire nagy kakiban vannak, gyakran csődbe is mennek. Megshortolja hát. Ugyanígy történhetett, hogy a General Motors részvényeit a földbe püfölték a befektetők, volt olyan pillanat, amikor a mi Richter Gedeon gyógyszergyárunk többet ért az autóipari óriásnál. Persze csak a pillanatnyi tőzsdeárfolyamnak köszönhetően. Ezeknél az akcióknál a shortosok – pont a pincébe zuhanó árfolyamok miatt – a pozíció zárásakor gazdagon kaszáltak.

Ugyan szeptemberben, amikor a Porsche 35,14%-ra növelte tulajdonosi csomagját a VW-ban, azt is bejelentették, hogy a céljuk ezt egy éven belül 75 százalékra bővíteni. De ezt valahogy senki se vette komolyan, hiszen nagyon sok pénz kell hozzá, ami ilyen vérzivataros időkben még egy kitűnően prosperáló Porschénak sem áll korlátlanul rendelkezésére. Ráadásul más iparági befektetők számára a VW elértéktelenedik, ha a Porsche veszi át felette az uralmat. Egyébként is, egyre több nyugtalanító hír látott napvilágot, folyamatosan csökkent a kereslet az autók iránt, ezért október 16. környékén lejtmenetre váltott a VW árfolyama. A befektetési brókerek pedig rácsaptak, mint gyöngytyúk a takonyra.

Brókerek szopóágon

Egyes vélemények szerint néhány nap alatt közel 15%-nyi shortpozíciót nyitottak a VW-ben, elsősorban amerikai befektetési alapok kissé tájékozatlan kezelői. És ekkor, egész pontosan október 24-én, vasárnap szó szerint bankot robbantott a Porsche. A stuttgartiak finoman tudatták a piaccal, hogy időközben részesedésüket 42,6 százalékra növelték, és vételi opciójuk van további 31,5 százaléknyi részvényre. Ami azt jelenti, hogy az ő ellenőrzésük alatt áll összesen 74,1 százaléknyi VW-részvény, továbbra is állami kézben 20,25 százalék, így könnyen kiszámolható, hogy a piacon csupán alig 5 százalék maradt elérhető. Szopás. Hirtelen rémesen sok lett az éhes eszkimó, és nagyon kevés a fóka.

Október 25-én, hétfőn azzal nyitott a frankfurti tőzsde, hogy élesen megfordult a VW-részvények lejtmenete, sőt, rakéta üzemmódra váltott a papír. Minden shortoló azonnal zárni akarta a pozícióját, ráadásul bármi áron. Erre mondják a rutinos tőzsdei rókák, hogy a shortos a legjobb vevő. Ezzel párhuzamosan, ahogy a VW egyre értékesebb lett, egyre nőtt a súlya a német részvényeket tömörítő DAX tőzsdei indexben. Néhány befektetési alap pedig egyszerűen indexkövető, azaz olyan a befektetési filozófiája, hogy a DAX-ban meghatározott részvénycsomagot tartja. Ha nő a DAX-ban a VW részaránya, neki is vennie kell. Újabb vevők léptek az egyébként is iszonyúan széttépett VW-részvények piacára.

Brókerek szopóágon

Ez a spirál hajtotta szerdára 1000 euró fölé a VW árfolyamát, amikor is Wiedekingék "megkönyörültek" a brókereken, és piacra dobtak ötszázaléknyi VW-törzsrészvényt. A német tőzsdei felügyelet is közbelépett, és a VW irreálisan magasra, 27 százalékosra szökő DAX-beli részarányát 10%-ra csökkentette. Ezzel lecsillapodtak a kedélyek, a VW-részvények ára visszaesett a korábban megszokott 300 euró körüli szintre.

Viszont ezen a kis akción a Porsche elképesztően sok pénzt kaszált, alig egy hét alatt, miközben a válság miatt egyébként is megtépázott befektetésialap-kezelők ugyanennyit elbuktak. Ilyen esetben gyakran felmerül a bennfentes (és szigorúan tiltott) kereskedelem gyanúja. Ez annyit tesz, hogy én, mint a cég menedzsere vagy tulajdonosa, tudom előre, hogy a vállalatom milyen bejelentést fog tenni, és annak várhatóan milyen hatása lesz a részvényeire, ezért előre felveszem az ennek megfelelő pozíciót. Ezért van mind a vállalatok vezetőinek, mind pedig az 5%-nál nagyobb tulajdonosoknak bejelentési kötelezettségük, ha részvényt vesznek vagy eladnak. Ezt cselezte ki a Porsche azzal, hogy 31 százaléknyi VW-részvényre csak opciót vett – azaz jogot a vásárlásra – amit viszont nem kell bejelenteni.

Hát így esett, hogy egy kis sváb sportkocsigyártó átvette az irányítást Európa legnagyobb autókonszernje fölött. Ráadásul, még ha áttételesen és csak részben igaz, de visszakerült a Porsche családhoz az a vállalat, amely kezdeti sikereit elsősorban a Ferdinand Porsche tervezte VW Bogárnak köszönheti. Ja, és néhány amerikai bróker saját butaságának és kapzsiságának köszönhetően csúnya nagy bukót zsákolt a buliban. Ön mit gondol erről?

A Tőzsdeklub előadásán elhangzottak alapján.