A kanadai táltos

A kvalifikáció

Még mielőtt bárki elkezdhetett volna unatkozni, az aktuális bajnokjelölt gondoskodott némi izgalomról. Bernd Schneider a kvalifikáció első szakaszában az első mért körén lecsúszott a pályáról, és bizony nem sokon múlott, hogy a gumifalban végezze. Szerencsére az öregnek bőven van annyi tapasztalata, hogy ilyen nehéz helyzetekben is megállja a helyét, így némi szerencsétlenkedés után az AMG-Mercedes visszatalált a pályára. Az első szakasz végén egyedül Alesi kiesése lepte meg a közönséget, de a francia pilóta már többször játszotta el a nagy halált az edzésen, aztán a versenyen mégis talált magának néhány pontocskát. Vanina Ickx ezúttal is utolsó lett, csapattársa, a dán Nicolas Kiesa azonban jól szerepelt. Kiesa ugyan nem jutott be a kvalifikáció második szakaszába, viszont ő volt a leggyorsabb a 2004-es specifikációjú autóval versenyző pilóták közül, pedig még soha életében nem vezetett DTM-es versenyautót - nyilván nem véletlenül legyeskedik a Formula-1 közelében az utóbbi időben.

A második szakasz problémamentesen zajlott le, baleset, kicsúszás legalábbis nem volt. Häkkinen és Tomczyk azonban nem ment valami jól, így végül egy Mercedes és egy Audi nem jutott be a harmadik fordulóba. Stefan Mücke és Christian Abt viszont jól teljesített, utóbbi megmutatta, hogy nemcsak lökdösődni, gyorsan, tisztán menni is képes. A fennmaradó hat helyet természetesen hat 2006-os versenyautó szerezte meg. Az utolsó szakaszban azonnal őrületes tempóra kapcsoltak a pilóták. Már az első körök fantasztikusan sikerültek, a köridők lementek 1:24 alá. Végül a legutóbbi futam győztesének, Bruno Spenglernek jött ki legjobban a lépés, a kanadai pilóta 1:23,462-es idővel szerezte meg a pólpozíciót, mögötte a bajnokságban második helyen álló, pontra és győzelemre éhes Kristensen végzett. Bernd Schneider és Jamie Green vívta ki a jogot, hogy a második sorból indulhasson.

Mattias Ekström az utolsó körében gyönyörűen autózott. A svéd pilóta részidői mindössze néhány századdal maradtak el a legjobbtól, de az utolsó előtti kanyarban néhány centivel elvétette az ideális ívet, kicsit lecsúszott a pályáról, és ez épp elég volt ahhoz, hogy már ne tudjon javítani. Ekström végül ötödik lett a két 2005-ös autó előtt, az utóbbi időben gyengélkedő Frentzen pedig szégyen szemre a nyolcadik helyre szorult.

A DTM hatodik futama

Leszakadt az eső, a nürburgringi futam elején állt a pályán a víz. A rajtnál iszonyatos káosz alakult ki, Kristensen beragadt, jócskán hátracsúszott, de még nála is rosszabbul járt csapattársa, Ekström, aki miután lefulladt, csak nagy sokára bírt elindulni, így azonnal a mezőny hátsó traktusában találta magát. Az élről induló Spenglernek annál jobban sikerült a rajtja, gond nélkül tartotta meg vezető helyét. Kellett egy-két kör, mire nagyjából beállt a rend, a kezdeti zűrzavarban egyáltalán nem lehetett tudni, ki kivel van. Mintha gokart verseny lett volna, volt, hogy egyszerre négyen fordultak el ugyanabban a kanyarban. Miután Green nem volt valami gyors, szépen lassan elment mellette az egész mezőny, a tizedik kör környékén Spengler, Schneider, Tomczyk, Kristensen, Scheider, Frentzen, Alesi, Green, Abt, Häkkinen volt a sorrend. Alesi a 15. helyről indult, csak ő tudja, hogyan verekedte át magát ilyen hamar a mezőnyön, de zseniális volt, az biztos.

A tizedik körben már látszott, ha nem fog esni, hamarosan felszárad a pálya, és ez további izgalmakat ígért az amúgy sem unalmas versenyen. Ez azonban mit sem segített Vanina Ickxen: a belga hölgy ezúttal is többször kicsúszott, megpördült és veszélyeztette versenyzőtársait, hajmeresztő manővereket hajtott végre, miközben lekörözték, amit művelt, nem való a DTM-be. Biztos szerető barát és kiváló versenyző, de a DTM túl nagy kihívás neki. Ahogy Idét kirakták a Formula-1-ből, őt is át kéne helyezni valami másik bajnokságba, mielőtt komolyabb bajt csinál. De térjünk vissza a versenyhez. A pálya egyre szárazabb lett, de csak az ideális íven. Ilyenkor már fel lehet menni slick gumival, de nagyon kockázatos, mert ha a pilóta egy kicsit elvéti az ívet és a vizes részre téved, a slickek úgy csúsznak, mintha jég lenne az autó alatt. Nem csoda, hogy mindenki jó sokáig ment az esőgumikon.

Általában már a verseny elején ki szokott jönni néhány pilóta kerékcserére, ezúttal azonban a 14. körig várnunk kellett. Pierre Kaffer zöld Audija látogatta meg először a boxutcát, és kapta meg a slick gumikat, amiken csúszkált is rendesen, de szerencsére nagyobb baj nem történt. A továbbra is magabiztosan vezető Spengler a 18. körben állt ki, csakúgy, mint Schneider, Tomczyk, Alesi és Mücke. A slick gumikon azonnal felgyorsult a mezőny, jó hat másodperccel gyorsabb köröket futottak, mint előtte. Ekström közben lassan, de biztosan tört előre, megelőzte Häkkinent és Timo Scheidert is, és a 25. körben már övé volt a hetedik pozíció. A pilóták harci kedve ezután sem csitult, eltekintve az élen autózó Spenglertől eléggé együtt maradt a mezőny, így csodálatos párharcokat láthattunk. Aztán megkezdődtek a kerékcserék, immár másodszor. A verseny vége felé Kristensen technikai probléma miatt megpördült, és odadobta a negyedik helyet Alesinek. Häkkinennek is pechje volt, az egyik kiállásnál nem sikerült rendesen megtankolni a versenyautóját, így a száguldó finn kénytelen volt harmadszorra is kijönni, és újra pont nélkül zárta a versenyt.

A 40. körben, közvetlenül a verseny vége előtt Spengler, Schneider, Tomczyk, Alesi, Kristensen, Frentzen, Ekström, Scheider, Green, Abt volt a sorrend. Ezután már csak annyi történt, hogy a szemtelen Timo Scheider közvetlen a célvonal előtt még megelőzte Ekströmöt, a 2004-es bajnokot, így ők helyet cseréltek. Spengler megérdemelten szerezte meg második győzelmét, és felugrott a bajnokságban a második helyre. Az öreg is elégedett volt, második helyével még nagyobb előnyre tett szert, természetesen továbbra is ő vezeti a bajnokságot. Most már nehéz lesz megállítani.