EB futam, de kinek?

2003.05.26. 11:30
624 km össztáv, 207 km gyorsasági, 89 nevező, 44 célbaérkező, 15 gyorsasági, 5 külföldi, 4 sérült, 3 kórházban, 2-szeres szorzó.

 
 

A hétvégén már megint volt egy rali verseny, ami ráadásul nemcsak kétszeres szorzojú EB futamnak számított, de a magyar bajnokságban is másfélszer annyi pontot adtak az ügyeseknek, mint egyébként szoktak. Az össztáv 624 kilcsi volt, ami két nap alatt egyáltalán nem mondható kevésnek még hazai viszonylatban sem, mivel nálunk a rendezők szeretik körbevezetni a versenyzőket az ország látványosságai körül. Ez most sem volt másként - mindössze a látványosságok hiányoztak -, mivel a gyorsaságik teljes hossza nem tette ki az össztáv egyharmadát sem.

 
   
   

A verseny előtti legnagyobb figyelem - már akié persze - Benik Balázsék felé irányult, mivel az előző futamon bekövetkezett hatalmas bukásuk után egyáltalán nem volt biztos, hogy a pilóta 100%-osan felépül. Szinte csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy mégis rajthoz tudnak állni, bár nem azzal a versenyautóval amivel eddig. A 2002-es Focus WRC - ami összetört - ugyan talpraállítható, de nem érkezett meg hozzá az összes alkatrész, ezért egy korábbi fejlesztésű Focussal vágnak neki a 15 darab gyorsaságinak, melynek közel egynegyede aszfalt, a többi murva.

 
   
 

Pénteken aztán aki csak élt és mozgott a környéken, mind nagyon várta a délutánt, ugyanis a rendezőség ínyencséggel várta az összes résztvevőt, és rajongót. Ez pedig az éjszakázás volt. A verseny 17 órakor kezdődött, és éjfél körülre várták az utolsó autót a napi célban. Rég volt ilyen látványosságban része valamirevaló lokálpatrióta rali fannak, mivel itthon ritkán látni az izzó féktárcsákat, és a gyönyörű lámpaszetteket rendes, üzemszerű használatban.

 
   
   

Aschenbrenner valószinűleg egész nap macskákkal szemezett - vigyázz, képzavar jön -, ezért még díszkivilágításra sem volt szüksége ahhoz, hogy A8-as Mitsubishijével leverje a mezőnyt az első gyorson. Persze ekkor még világos volt, ezért is meglepetés, hogy egyedül Ifj. Tóth Jánosék tudták vele tartani a lépést, hiszen a harmadik helyre érkező Benikék már több mint 4 másodpercet kaptak Asitól. Ez az első szakasz egyébként szintén rendhagyó körülmények között zajlott. Dunaújváros közepén - ne felejtsük Fehérvár raliról van szó -, a forgalom elöl lezárt utcákon lehetett padkázgatni a több milliós értékű versenyautókkal, ráadásul 12 kilométeren keresztül. A nézőnek biztos jó, hogy nem marad le semmiről, amíg kisétál sörért a hűtőhöz, de a versenyzőkről sem kéne megfeledkezni, hiszen végül is őértük van a futam. Nem csak defektek játszottak be, hanem borulások is, sőt több versenyautó egymásnak ütközött.

 
   
 

A második szakaszon aztán helyre állt a papírforma. Janika tarolt a 206 WRC-vel - ezzel az összetettben is fellépett az élre -, a második helyet Szabó Gergő csípte el a méretes Skoda Octaviával, ami szintén WRC, és most is csak lapjával tud közlekedni, mint Miskolcon. A harmadikon már valószínűleg a szürkület segített Ifj. Angyalfi Subarujának, mert szinte szárnyaltak a pályán. Le is hagytak mindenkit. Ahogy Bútorék is hozták a szokásos formájukat, a Saxo Kit-Car simán befért az első 10-be, a saját kategóriáiban pedig természetesen az első volt. Az N3-ban Krózsérék vezettek a Honda Civic-kel - mondhatni, szokás szerint -, míg hátrébb a kisebb köbcentiseknél Hostyánszky repesztett a leggyorsabban, a teljesen más sportágból ismerős Rózsa Norberttel az oldalán. A H csopotban VFTS-ek álltak az élen is, meg hátrébb is, az ő házi versenyükbe megint csak nem tudott beleszólni Varga "Cigány", mivel már az első szakaszon kiesett a zöld BMW-vel - és erre is mondhatjuk, hogy szokás szerint, sajnos.

 
   
   

A következő gyorsasági utólagos, globális szemlélés során némi déja vu érzéssel záródott. Amire sok éve nem volt példa, a Salgón megtörtént: műszaki hiba miatt kiesett Ifj.Tóth János. Most pedig olyan történt, amire szintén évek óta nem volt példa: az autó sérülésével járó árokbahajtás miatt esett ki. Valószínűleg a kevés sötétben versenyzési rutin miatt elszámította magát egy kanyarban, és berombolt a szabálytalanul ácsorgó nézők közé. Ilyenkor ismét előkerül a kérdés, hogy ha már ennyire ritkán van, akkor jó-e az éjszakai futam, a nézők biztonságos helyen tartásáról nem is beszélve, hiszen abba már többeknek is beletört a bicskájuk.

 
   
 

Négy sérültet számoltak össze, ebből hármat szállított el mentő, kettő pedig nem is találkozott az autóval, ők a menekülés közben jártak pórul. A sérülések senkinél sem túl komolyak, kézsérülés, lábsérülés - bár, ezt műteni is kellett -, és agyrázkódás esetei forogtak fenn. Janikáék bal első kereke viszont nem forgott már többet, ezért ők ki is álltak. A többieknek meg etap lett a szakasz. A közel egy órás csúszásban Asi nyerte az utolsó szakaszt, és mivel Janika kiesésével visszakerült az élre, ez csak tovább erősítette a pozícióját. Az erősítés terén Szabóék sem panaszkodhattak, szépen zárkóztak fel. Benikék valószínűleg a murvás futóműbeállítások miatt szívtak egész nap. A Focusokon állítólag nem túl egyszerű lecserélni a másik talajtípusra az egész hóbelevancot - igaz, máshol nem is szokás vegyes talajú pályákon bonyolítani versenyt -, és mivel szombaton csak murva lesz, inkább ezzel a beállítással nyomták az aszfalton is.

 
   
   

És ez a szombat volt mindenki rémálma. Az autógyilkos pályák szinte mindenki vállára mázsás súlyként nyomták a "minél gyorsabban, de azért az autót kímélve kompromisszum" terhét. Asi például ez utóbbit látta fontosabbnak, így az első helytől rögtön el is köszönhetett. Az Octavia remekül bírta a tempót, és Szabó sem spórolt a gázpedállal. Átvette a vezetést, miközben a magára talát Benikkel - ja kérem, ha odavaló a futómű - vívott egyre nagyobb csatát. Eközben az N csoportban Oroszlánék fölényesen vezettek az Evo 7-es Micuval, ahogy Bútor is tartotta helyét. A H csoportos Pethő Ladáján megsérült az olajteknő, ezért kissé visszavettek a tempóból, ami az első helyük elvesztését jelentette.

 
   
 

Közben fogyott a mezőny, mint háromnapos ünnep előtt kenyér a közértből. Aztán a 0-pont nevű gyorsasági célfotocella utáni ugratóján - és az azt követő gödrös szakaszon - Szabó Árpi Peugeot-ja elszállt, és a hempergőzés során kidobósra tört. Ezt a részt a versenyzők már a pályabejárás során kifogásolták sőt, információink szerint a versenyzői összekötő és az RSB vezetője is javasolta a cél feljebb vitelét, de a VIP-lelátó miatt nem módosítottak. A Peugeot mögött érkező autókat a nézők állították le - nehogy a roncsba, és a benne rekedt versenyzőkbe rohanjon - mert sportbíró erre nem volt képes, mert nem is volt ott. Szerencsére azonban nem történt sérülés, és ez már csak azért is szerencse, mert a mentő 20 perc alatt ért a helyszínre!! Horror! A mentő nem késlekedett, hanem a gyors elejéről jött, mivel az esemény közelében nem volt másik. Annak ellenére, hogy ez volt az egyik központi csomópont, többezer néző, VIP-lelátó, szervizpark és tankolózóna, ahol még tűzoltónak is kellett volna lennie, de az sem volt. A többi versenyző természetesen átlagolt időt kapott, ahogy ez már megszokott. Így szép lassan, és egyre jobban csökkenő létszámmal érkezett a mezőny az utolsó két szakaszhoz, amik a verseny leghosszabbjai voltak. Külön-külön 23 kilométeresek.

 
   
   

Ezeken már különösebb csoda nem történt. Nagyjából mindenki bebiztosította eddigre a pozícióját, és pontosan tudta, hogy itt már senki nem fogja támadni, mivel ezt a két szakaszt pusztán teljesíteni is elég nagy feladat. Az előző versenyeken is kiválóan szereplő, tavalyi N3-as bajnok - idén WRC újonc -, Szilágyi-Domonkos kettősnek ez sajnos nem sikerült. A verseny elejétől fogva stabilan tartották magukat a hatodik hely környékén, egyre jobban kiismerve a Subaru határait, de az utolsó gyors erre rácáfolt. Többször megpördültek, és nem tudták folytatni az útjukar. Kár értük, de tiszta szívből azt kívánom nekik, hogy fel a fejjel.

 
  Vajon miért nem jönnek külföldiek hozzánk versenyezni?
 
  Kutya legyek, ha megértem, hogy miért nem akarnak hozzánk jönni az Európa Bajnokságban érdekelt neves versenyzők. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért nincs kedvük szétgyilkolni az autóikat a rossz utakon. Miért nem akarják az idejüket gyorsasági helyett etapokon tölteni, miért nem tetszik nekik, hogy 200 kilométer gyorsasági mellé még 400-at kell autózniuk, és ez egyáltalán nem az ideutazásra vonatkozik. Pedig kapnának dupla pontokat. Persze csak ha az élmezőnyben végeznének, erre azonban elég kicsi az esélyük, mivel a magyar versenyzők már fejből ismerik a pályákat, hiszen évről-évre nem sok a változás. És ez nem csak a vonalvezetésre, hanem a gödrök számára-helyére is vonatkozik.

 
   
 

Így aztán a tulajdonképpeni magyar mezőnyből álló EB futamot Szabó Gergőék nyerték, nyomukban Benikkel, akinek nyomában Ifj.Angyalfi, akit Asi követett.... na jó, ezt befejezem. A részletes eredmények, és a végeredmény úgyis megtalálható a TotalCar közreműködésével üzemelő Yokohama Rally-Live oldalon, és a rally-online nevű oldalon is. Következő futam június közepén a Savaria Rali lesz, Szombathely környékén.