Unatkozó asszonyok, elhanyagolt kiskertek

A Totalcar az egyszerűség kedvéért a mogyoródi helyszíni tudósítást választotta. Sajnos a GT mezőny startját lekéstük, cserébe rögtön megnézhettünk egy vezetőváltással egybekötött kerékcserét méghozzá a GLPK Racing jóvoltából.
Ebben a csapatban versenyez Illés Tamás is, aki tizenkettedikként indulva, a rajt után nagy kedvvel előzgette az előtte levőket, így a box kiállásra a 9. helyről érkezett. Bár a szerelőgárda csak töredéke az F-1-esekének, mégis még sűrű kattogtatással sem sikerült 10 fényképnél többet csinálni az eseményről.

A rajtot egyébként a Carsport Holland színeiben versenyző, pole pozícióból induló Mike Hezemans vette a legjobban, ezzel bebiztosítva magának a rajt-cél győzelmet. A kvalifikáción második helyet szerző, Lister Stormot kormányzó Jamie Campbell-Walter a váltó hibájából visszaeséssel kezdte a versenyt, de gyorsan magára talált és elkezdett fölzárkózni a vezető Viper mögé. A huszadik körben egyszer csak öt N-GT-s Porsche mögött találta magát akikből kettőt gond nélkül megelőzött, azonban a 61-es számú Haberthur Porsche 996 GT3-R az útjába került és Walter is a két körrel korábban benzin problémák miatt kiállni kényszerülő, korábbi túraautós sztárok, Alain Menu és Rickard Rydell által vezetett 550 Maranello sorsára jutott.

Ezt követően bejött a biztonsági autó a pályára és ahogy az már ilyenkor lenni szokott, a lassú menetet többen is tankolásra és kerékcserére használták föl. Ezek után a mezőnyt a Hezemans, Bleekemolen, Jean-Pierre Jarier hármas vezette. Jarier-től örökölte meg Dupuy a harmadik helyet míg a szerelők az előbbi beszorult első kerekével harcoltak a boxban. Semmi sem örök, pláne nem a sorrend egy autóverseny során, így Dupuy-ék a vezetőváltás után, Matteuzzi kipördülésével estek vissza a tizenegyedik helyre. Illésék, a csapattárs, Wim Daems kicsúszását követően nem tudták összekapni magukat, a 20. helyen körözgettek, de sajnos a verseny befejezése már nem sikerült, hét körrel a leintés előtt a Viper végleg megfáradt.

Bár a versenytáv eredetileg 124 kör volt, a háromórás időlimit miatt már a 102. körben lengett a kockás zászló: a győztes Hezemans a célvonalat átlépve azonnal lelassított, hogy így köszönje meg a párkányra felálló és őt üdvözlő szerelőgárda munkáját. Ezt később minden célba érkezett sofőr megtette, jelezve, hogy az autóverseny igenis csapatsport. Második a Bouchut/Belloy kettős, harmadik pedig az apa és fia Bleekemolen/Bleekemolen páros lett mindannyian Viperrel, az életben maradt Lister pedig Julian Bailey kezei között a negyedik helyet szerezte meg.

Az N-GT-k versenyét az összetett hetedik helyén beérkező JMB Competition nyerte Ferrari 360 Modenával, David Terrien és Christian Pescatori irányításával, mindössze 1.7 másodperccel a mindkét kategóriában második helyet szerző Larbre Competition Porsche-ja előtt. Harmadik az 54-es számú Babini és Moccia kollégák vezette Art Engineering Porsche GT3-R lett.

A díjkiosztó ünnepség a jelenlévő közönség lelkendezése mellett rendben lefolyt, rosszul csak az épp akkor a pódiumon tartózkodó hostessek jártak, ugyanis a versenyzők négy másodperc leforgása alatt rájöttek, hogy sokkal érdekesebb a lányok egy szál fehér pólóját locsolni pezsgővel, mint egymást.
Szegénykék próbálták összehúzni magukat egész picire, de az adrenalin tolulással küzdő versenyzők könyörtelenek voltak.

A maratoni GT futam után még két menet következett Super Touring és a Super Production kategóriában, előbbieknél a délelőttit követően a nap második versenye. A GT autók fülsiketítő, egyesek szerint decibelben F1-et is felülmúló háromórás őrjöngése után felüdülésként hatott a túraautók szolid hörgése, bár a futam izgalomban nem nagyon múlta felül a Columbo utolsó epizódját.

A délelőtti versenyben a volt Forma-1-es versenyző Gabriele Tarquini-t (Honda Accord) és az A4-essel menő Colciago-t verte meg a győztes Giovanardi (Alfa 156), aki ezzel a bajnokságban is átvette az első helyet. Délutánra megkavarták a helyezéseket, így Colciago ért be elsőként Larini valamint, a mögöttük harmadik helyért végig harcoló Giovanardi és az előzésre képtelen Tarquini előtt. A verseny rajtja volt egyébként a nap egyetlen közönséget felállásra és óóó-zásra bíró momentuma, a start utáni kavarodásban Cayrolle BMW-je és Lancelotti Alfája ütköztek. A Bömbölőnek letört a hátsó lökhárítója, de még mindig jobban járt mint Lancelotti, aki autóját a boxutca végénél, a pálya szélén hagyta és visszasétált a csapathoz.

A Super Production kategóriában is találtunk ismerős nevet, a kvalifikáción első Gianni Morbidelli motorhiba miatt a rajtrács végére kényszerült. Az első három helyért két BMW ( Huismann és Kox) és egy Nissan Primera ( Tommy Rustad) harcolt, de a Nissan nagy futását a nyolcadik körben defekt szakította meg. Morbidellit, aki a futam során a negyedik helyig küzdötte fel magát, a cél előtt közvetlenül még egyszer megviccelte az a bizonyos kisördög, az utolsó kanyarban kénytelen volt kiállni a differenciálmű törése miatt. A versenyt végül Huismann nyerte, aki így már tizenkét ponttal vezet a bajnokságban Kox előtt, a bronzérmet pedig "ölbe hullva" szerezte meg Morbidelli csapattársa Paolo Ruberti.

Ralf Schumacher éppenhogy csak 1perc 13másodperc alá szorította a legjobb köridőt Magny-Cours-ban, az F-3000 ifjú titánjai máris kisereglettek a pályára eldöntetni ki léphet feljebb jövőre.
Hát Baumgartner Zsolt biztos nem, a 22. helyről induló magyar pilóta, sajnos már az első körben búcsúzott a pályától, majd a versenytől is. A futamot a Super Nova Lola-t vezető Mark Webber nyerte, a TotalCarhoz hasonlóan szintén a Jet által szponzorált Coca-Cola Nordic két versenyzője, a bajnokaspiráns Justin Wilson és a cseh csodagyerek Thomas Enge előtt.

Amerikában a Forma-1 unokatestvérének tekinthető, de annál jóval autóversenyszerűbb sorozat a CART-széria kilencedik futama zajlott a hétvégén. A győztes Dario Franchitti lett, akit 1999-ben Juan-Pablo Montoya előzött meg a bajnokságban, begyűjtve ezzel a bajnoki trófeát. A Kool Green csapat versenyzője a 14. helyről rajtolt és a százkörös verseny 91.körében előzte meg az addig vezető, de akkor épp kerékcserét végző Memo Gidley-t. Franchitti '99 óta nem tudott versenyt nyerni, ahogy a harmadik helyezett Bryan Herta sem állt már vagy két éve dobogón, mindketten egyfajta visszatérésként értékelték eredményüket.