Csapatás Harasztiban

2001.01.29. 09:48
Kapcsolódó cikkek (3)
Károly barátom rutinos szlalomozóként érkezett a versenyre. Kétgyermekes családapa lévén gondol a spórolásra is, ezért zöld Ladáját gázüzemben használja. Még itt is. Pontosan tudja, hogy nemcsak a lóerő számít, bár ebből saját bevallása szerint 48 talán még akad az autóban.
 
   
   

Gyülekezőt fújt Radó István csapata Dunaharasztiban. Az amatőr versenyzők az ország minden pontjáról érkeztek, kezdődik a 2001-es évad szlalomverseny sorozata. Ezeken a futamokon bárki, bármilyen autóval indulhat (céges autók előnyben), egyetlen kötelező felszerelés a bunkósisak.

 
   
 

A versenysorozatban minden futam külön értékelődik, év végén az összesítés után külön díjazásra is sor kerül. A futamokon edzés, vagy pályabejárás nélkül rögtön élesben kell menni. Az időmérést komoly műszerek végzik. A vakrepülésre két lehetőség adódik, vagy a jobbik eredmény számít, vagy összeadódik a két eredmény, és a kisebb értéket elért versenyző a győztes.

 
   
   

Az első versenyen közel 200 nevező fizette be a 3000 Ft.-os nevezési díjat, és vágott neki a használt gumikkal pontosan körberajzolt pályának. Előfordult, hogy egy autóval többen is neveztek, így egyértelművé válhat, hogy nem az autóban van a hiba.



 
   
 

A pálya talaja most eléggé csúszott, köszönhetően a felhordott sárnak, de a Ladások ennek kimondottan örültek. Merthogy ők külön értékelődtek, autójuk kivételezett helyzetének köszönhetően. Nem is nagyon láttam mást, csak Ladát. Na jó, egy-két apuci autója, és néhány céges emblémát viselő jármű azért feltűnt. Viszont ezek úgy is haladtak, ahogy elvárták tőlük: lassan és unalmasan.

 
   
   

Az igazi látványt a Ladák, Trabantok, és az őrült, a pálya vonalával mit sem törődő sofőrök szolgáltatták. A nyomvonalat jelölő gumikat hozták-vitték a kocsi aljához tapadva, vagy egyszerűen csak arrébb lökték néhány méterrel. A rendezők azonban mindenre felkészültek, a pálya az ilyen események után azonnal felöltötte eredeti állapotát, mivel visszarakták a ,,bólyákat" a helyükre.

 
   
 

Károly barátom rutinos szlalomozóként érkezett a helyszínre. Több éve rendszeresen látogatja a versenyeket, több-kevesebb eredménnyel, ez mindig a hangulatától függ. Kétgyermekes családapa lévén gondol a spórolásra is, ezért zöld Ladáját gázüzemben használja még itt is. Pontosan tudja, hogy nemcsak a lóerő számít, bár ebből, saját bevallása szerint még 48 talán akad is az autójában. De ez bőven elég, hiszen most csak a tréning a cél.

 
   
   

Otthon épül-szépül az igazi versenyautó, melynek motorja orvoslás alatt áll, ezért láthatjuk most csak az utcai változatot. A láthatásban nem is volt hiba, minden kanyarban a kilincs haladt legelöl, de a Ladánál ez a lényeg. Ki törődik az időeredménnyel, mikor a nézők tapsa, és füttykoncertje csak a látványosan autózóknak szól?

 
   
 

-A fíling, a buli, a csapatás, semmi más nem számít. Komolyabb versenyzésre nincs lehetőségem, de mivel állandóan viszketnek a lábaim és a kezeim, ilyen futamokon élem ki magam.


Sok sikert kívántam hozzá, s máris rohantam kitolni a 123-as mercit a sárból.